Beszéljünk helyesen, szépen magyarul!

Az Emese Kis Csillaga Kulturális Alapítvány Nyelvhelyességi versenyt szervez 2014-ben is a helyes és szép magyar beszéd védelmében 10 – 12 éves korú gyerekek részére

  Az alapítvány kuratóriuma úgy látja, hogy a magyar nyelvhasználat szegényessé vált, idegen nyelvek befolyása alá került. A magyaros hangsúlyozás, hanglejtés és szókincs kiveszni látszik; nagyrészt a média hibájából, és a nem megfelelő az anyanyelvi oktatás miatt.

Nézzük meg, hogy miért!

* Először is tartozunk az Ősök emlékének és Magunknak a világ egyik legrégebbi írásának tanításával, ezáltal is erősítve jogos nemzeti büszkeségünket, nemzettudatunkat

De mit ad nekünk?

* Fejleszti a kézügyességet, serkenti az agytevékenységet

* Egyidejűleg ösztönöz a logikus- és szimbolikus gondolkodásra, ezért segít a két agyfélteke közötti jobb kommunikáció kialakításában

* Logikus felépítésével, nyelvkészségünket más irányból is fejleszti,

* Játékos, kötetlen lehetőség a kézírás megszerettetésére,

* Egy érdekes lehetőség a nyelvi/szellemi/kulturális hagyományápolásra

* Más finom motorikus tevékenységekkel ötvözve közvetve/közvetlenül segít egy súlyos civilizációs betegség megelőzésében, terápia része lehet
Ajánlom szeretettel oktatási programunk szerves részévé tenni a rovásírás tanítását!

Bevezetés

Mielőtt az Ipoly mente magyar nyelvű oktatásáról bővebben szólnék, pontosítani szeretnék néhány, az előadásomban használt fogalmat. Az első tisztázandó probléma a régió határainak a kijelölése, hiszen az Ipoly mente, ha földrajzilag nézzük, akkor a határ magyarországi oldalát is jelenti. Nyilvánvaló, hogy mi a szlovákiai részről beszélünk, ám ennek a behatárolása nem egyszerű feladat, hiszen a szlovákiai közigazgatási határok nem egyeznek a térség magyar oktatási intézményeinek a hálózatával.

Ki hinné, hogy vannak gyerekek, akik nyelvtanórán nem hallanak az eredet- vagy a képes helyhatározóról, az akaratnyilvánító mondatszókról, nem kell bebiflázniuk, hogy „az ige cselekvést, történést-állapotot és létezést jelentő szó”, és ritkán teszik fel nekik a bűvös kérdést, hogy „mit állítunk?”. A nyelvtant emelt szöveg- és feladattartalommal és kevesebb táblázattal tanulják. Sőt, néha olyan jól szórakoznak, hogy állítólag még azt sem veszik észre, hogy nyelvtanórán vannak.

Bár a definíciókon nevelkedett, és a határozók, határozószók, névmások és névutók rengetegében el-eltévelyedő diákok generációi számára talán furcsa, bizony ma már vannak olyan gyerekek Magyarországon, akik kifejezetten szórakoztatónak találják a nyelvtanórát.