Szkíta, hun és még korábban élt őseink betűinek jelképként való értelmezésével Varga Géza íráskutató Bronzkori magyar írásbeliség című kötetében találkoztam először (Budapest 1993). Ez a fontos mű hívta fel a figyelmemet arra, hogy a jelek mögött bizonyos ősképek és elvont fogalmak rejlenek.

Rovásírás oktatói és kutatói tevékenységem során az oktatási gyakorlat által kényszerítve elsősorban az ősi, eredeti betűsorrend megtalálására törekedtem és közben észrevettem, hogy a betűk sorrendje és a jelképes tartalom szorosan összefügg.

A székely rovás ABC az írásjeleken felül egy teljes õsi magyar jelképrendszert fejez ki, amelyet az elmúlt háromszáz évben szinte teljesen kiszorított a latin ábécé.

A legtöbb feliratos, kéziratos emléke Erdély területén maradt fenn, többféle betûalakban, lásd: 1 - 2. ábrákat. Jobbról balra róják, az egyes szavakat pontokkal vagy szóközzel választva el egymástól.

Legjelentõsebbnek tartott emlékei: a székelyderzsi, csíkszentmiklósi, bögözi és énlakai templomok feliratai (XV.

Írástörténet

Az Őrség, a Hetés és a Muravidék kőkor óta folyamatosan használt, székely rovásjelekkel rokon jelkészlete az írástörténet legérdekesebb felismeréseit teszi lehetővé.

Nézzük meg, hogy miért!

* Először is tartozunk az Ősök emlékének és Magunknak a világ egyik legrégebbi írásának tanításával, ezáltal is erősítve jogos nemzeti büszkeségünket, nemzettudatunkat

De mit ad nekünk?

* Fejleszti a kézügyességet, serkenti az agytevékenységet

* Egyidejűleg ösztönöz a logikus- és szimbolikus gondolkodásra, ezért segít a két agyfélteke közötti jobb kommunikáció kialakításában

* Logikus felépítésével, nyelvkészségünket más irányból is fejleszti,

* Játékos, kötetlen lehetőség a kézírás megszerettetésére,

* Egy érdekes lehetőség a nyelvi/szellemi/kulturális hagyományápolásra

* Más finom motorikus tevékenységekkel ötvözve közvetve/közvetlenül segít egy súlyos civilizációs betegség megelőzésében, terápia része lehet
Ajánlom szeretettel oktatási programunk szerves részévé tenni a rovásírás tanítását!

Mi is tulajdonképpen az Élet Virága?

Az élet virága megmutatja, hogy minden elválaszthatatlan Egységet alkot. Emlékeztet az egészhez fűződő viszonyunkra, és lehetővé teszi, hogy megértsük a teremtés szent alakjait. Ezzel a szimbólummal tanították régen, hogy mi az Isten, és hogyan változtatja tudatát a saját életünkön keresztül.

Az élet virágába minden rovásjelünk is könnyedén beilleszthető, ezzel is bizonyítva, hogy őseink milyen magas tudással is rendelkeztek az idők kezdetén.

ŰR, üres. Ügyes-csillagos, Üdő-idő. Üdv.

Nagyon szerencsés lap, bár ez első tekintetre nem úgy hat.

Az űr ürességet, hiányt jelent, de mindenféle növekedéshez előbb üresíteni kell, valamit feláldozni, helyet csinálni a lényegesnek.

Meditációban is ki kell üresíteni az elmét a napi problémáktól, csak így tud a tudatalattiból hasznos információ, gyógyító energia, életerő stb. a helyébe törni. A meditációban hozzáférhetünk a kollektív tudattalanhoz is.

ÁLDÁS, áldott állapot. Álomlátás. Áradás. Átalakulás.

A jel szimbolizálhatja az áldott állapotban lévő nő alakját.

Az áldás szó eredete szerint átok-oldást jelentett. Valami fogta, visszatartotta, hátráltatta. Ennek vége. A probléma megoldódik, áldás kíséri, de csak akkor, ha ezzel másnak nem okoz hátrányt. A más nemcsak ember lehet, bármi a körülötte lévő természetben.

Az áldó szó pedig az adó > ádó, jót ádó, azaz áldó szókat rejti.

LÓ, táltos. Lú-isten. Fehérlófia. Lélek, lúd.

A ló a gyorsaságot, a legyőzhetetlenséget adta őseinknek. A ló egyben társ, segítő. Együtt kell mozogni vele, és nyeregben érezheti magát.

Mind a nyugati, mind a keleti ősi népeknél szokásban volt, hogy a szentelt berkekben áldozati lovakat tenyésztettek, melyek arra is szolgáltak, hogy az istenek kocsiját húzzák. Erre a célra fehér színű lovakat tartottak. A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül.