Hogy hívnak téged?

Amikor valaki neve után tudakozódunk, ezt a kérdést tesszük fel magyarul: „Hogy hívnak téged?”, arra mutat, hogy a név az a sajátosságunk, amelynek szólítása alapján kapcsolatot teremtünk, tehát útra kelünk a saját koordinátánktól a másik felé, hiszen a név kimondása a „hívás”-nak, másként szólva egyfajta hivatásnak kezdő lépése.

Hivatásunk teljesítése során azonban már egy küldetésnek is eleget teszünk, feladatot látunk el, azaz egy meghatározott cél felé indulunk.

A hívás elhangzik tehát már akkor, mikor először mondja ki a pap nevünket Isten színe előtt, s ezzel egy sors útjára állít bennünket, melynek során egyben megkapjuk szellemi támogatónkat is utunk mellé, aki szemmel követi botladozásunkat, s egy Isten szándékainak megfelelő egyenes mellé egyengeti oly sokszor tudatlan ténfergéseink vonalát. Így is igazolódik, hogy a név egyben karma is, azaz egyfajta elrendeltség záródik vele emberi sorsunkra.