1. elhallgatja a szumér-magyar történelmi, néprajzi, nyelvészeti, stb. összefüggéseket;     

2. másodszor; a magyar nyelvet „finnugor” eredetűvé nyilvánítja;

3.  harmadszor; nem tárgyalja az altáji egyezéseit;

4. negyedszer; nem veszi figyelembe azt az igazságot, hogy a magyar nyelv az úgynevezett ural-altáji nyelvek alapnyelve;

5. ötödször; a magyar nyelv szókincsének nagy részét szándékosan jövevényszókká minősíti;

6. elmulasztja megvizsgálni az amerikai, úgynevezett – indián nyelvek – rokonságát a magyar és a többi ural-altájinak mondott nyelvekkel;

7. szervilis kiszolgálója a német-szláv politikai történelemírásnak, melynek az a célja, hogy meghamisítva a magyarság eredetét, a magyarságot Közép-európából kiűzze…

Először röviden bemutatom a finnugor nyelvészet egy csöppet se tudományos módszerét.

            Vegyük a tömlöc szónkat.

            A finnugoros nyelvészet megállapítása szerint, szláv eredetű ez a szó azért, mert egy államszervezetben a – tömlöc – fogalma bizonyos magasabbrendűséget jelent. A magyarság, tehát ezt a magasabbrendű államszervezeti intézményt, alacsonyrendű finnugor származású lévén, nem ismerhette s így a szlávoktól vette át ezt a szót:

szláv                tamnica = börtön

magyar tömlöc, idem.

A szláv szó a szerb-horvát nyelvben történelmi- nyelvi összefüggést mutat:

                        tama = sütétség /főnév/

                        tamno = sötét /melléknév/

                        tamnica = tömlöc /szó szerint: sötét hely/

magyarban      timnuc = /a Halotti Beszéd szövegében/

                        timlic: temlec

                        tümlüc: tömlöc.

            A nyelvészet szerint, tehát a magyar szó, a szláv eredetű – tama = sötétség – szóból ered. Most vizsgáljuk meg, hogy szláv eredetű-e tama: tamno = sötétség : sötét – szó, magában a szláv nyelvben, mivel a szláv nyelvek annyira magasabb kultúrfokon állottak, hogy a kölcsönvétel valamely más nyelvből szinte lehetetlen.

            Nos az ótörökben ezt az igealakot látjuk:

                        tu-, versperren, elzárni

                        tun-, versechlossen; elzárni

törökben          tutuklu-, letartóztatott

        de:           tutulma-, elsötétülés.

                        Az alaptő minden esetben:  tu

Idevehetjük még:

az ótörökben    tün, éjszaka

                        tünár, elsötétül

                        tünárig, sötét

                        Az alapvető minden esetben: tü.

Továbbá a következő összefüggéseket sem szabad figyelmen kívül hagyni:

ótörökben                    tuman /:tuma-n:/, köd

törökben                      duman, idem

csagatájban                  tuman, idem

mongolban                   tuman, idem

finnban /!!!/                  tumma /:tuma:/, sötét, homályos

                                   tummeta, elsötétedik

ujgúr                            tumlik, sötét, homályos

                                   tumruk, börtön /!!!/

csagatáj                       tum és tim, sötét, homályos lakás /!/

magyarban                   timnuc

                                   timlic

                                   tömlöc = börtön

állítólag szláv:   tamnica, idem /sötét hely/.

            A fenti összefüggés bizonyítja, hogy ez a szónk nem szláv eredetű, hanem a szlávok vették át az uralaltáji nyelvekből, mert az ujgúrok, magas kultúrájú nép lévén, nem lehettek abban a helyzetben, vagy kényszerhelyzetben, hogy a szlávoktól valamit is elkölcsönözzenek. A magyar tömlöc szó pedig egyes-egyedül csak az ujgúr timlik, sötét, homályos és tumruk, börtön szóval áll összefüggésben, vagyis eredeti magyar szó. E tagadhatatlan bizonyítékok alapján kimondhatjuk, hogy a finnugor nyelvészet ebben az esetben sem mond igazat! Mert megvan ez a szó a Peru-i quechua /kecsua/ nyelvben is:

                                   tuta-, éjszaka.

            Most mutassunk be még egy szót, amelyik szintén bizonyítja, hogy a finnugor nyelvészet módszere nem tudományos, hanem szándékolt hamisítással sikkasztja el a magyar nelyv szókincsét.

            Ez a munka szónk.

Póra Ferenc, a magyar rokon-értelmű szók jegyzéke szerint, ez a jelentése ennek a szónak:

            Foglalkozás, ügy, dolog, teendő, szakma, hivatal, állás, cselekvés, működés, szolgálat, stb…

            Nyelvemlékeinkben ilyen alakban jelenik meg:

            muka, munca, munka, stb…

            A nyelvészet szerint kimutatható ez a szónk a szlávban:

            moka – és ennek az átvétele lenne!

A szláv szó jelentése csak: kín, kínlódik s így sehogyan sem lehet a magyar szó ősforrása, a magyar szó jelentéstani gazdagsága miatt. De lássuk, kijutatható-e ez a szó az uralaltáji nyelvterületen?

az ujgúrban:                 munk, kín, fáradság, munka

jakutban:                      mung, idem

csagatájban:                 munkál, kínlódik, dolgozik

magyarban:                  munka

                                   munkálkodik

                                   munkásság. stb…

            Ezzel bemutattam a finnugor nyelvészet „tudományos” módszerét: nem végez igazi kutató munkát!… A modern nyelvészetet még valahogy megértjük, a szláv kényszernek nehéz ellenállni, de a múlt század nyelvészetét senki sem kényszerítette a magyar nyelv eredetének meghamisítására…

            És most vizsgáljuk meg a Peru-i aymará /aimará/ nyelv uralaltáji nyelvi összefüggéseit és rokonságát ezzel a nyelvekkel:

aymará             p’eke = Kopf = fej

észtnyelvi                     fehe, idem

finn                              pää, idem /kiesett a hangzóközi mássalhangzó/

középmongol               heki – n /:pekin/, h = p; idem

magyar, régi                 fehe, fee, fé = fej

mandzsu                      fehi, agy

goldi /tunguz/                pejé, homlok

török                           beyi-n, agy

ótörök                         miyi, idem…

aymará                        suma, schön = szép

ujgúr                            söb, idem

finn                              soma, idem

            Lám ez a fontos szó, a finnugor nyelvészet szerint, csak finnugor alapnyelvi szó, megvan az altáji nyelvterületen, de a Peru-i aymará nyelvben is!

            Ha annak idején, Munkácsi Bernát, finnugoros nyelvész, nem Voguliába megy magyar rokonság után kutatni, hanem Dél-Amerikába, nem kellene ma ezzel a kérdéssel foglalkozni. De hát Munkácsi Bernát megbízói éppen ezzel akarták a magyar tudomány figyelmét elterelni az igazságról… Vegyük a következő aymará szót:

                                   ’paya-fia, kochen, sieden /ejtendő: páiá-/ = főni, forrni

mordvinban                  pije-, fől

vogulban                      pait-, főz

goldi /tunguz/                puju-r, főz

mandzsu                      fuju-fu-, főz, forral

evenki                          huju-l-,főzni kezd

magyarban                   fő, főz, fől, stb…

            Hajdú Péter, finnugoros nyelvész, figyelmébe ajánlom: utazzék Peruba!

Tanulmányozza az aymará és a quechua nyelveket: megtalálja azt a sokat keresett „finnugor alapnyelvet”! Micsoda hatalmas tudományos munkát végezhetne, ha kiutazna Peruba, a nemzetközi tudományos fórum elé is maradandó munkát vihetne és ezzel növelné a magyar tudomány tekintélyét. Vagy talán tilos ezt megtenni? Tiltja a szláv politikai prepotencia?

            Megtudná Hajdú Péter, hogy milyen nyelven társalogtak az ősfinnugorok… Figyelmeztetem Hajdú Pétert, hogy ennek az aymará szónak érdekes alaktana van: paya-ta = főtt, de erről majd később.

            Ám folytassuk, egy másik, állítólag szintén finnugor alapnyelvi szóval:

aymará                        pusa-fia, -basen /ejtendő:puszányá/

szamojéd                     puau, puvau,- fú, fúj

cseremisz                     pu-, idem

vogul                           puBB-, idem

mordvin                       puva-, idem

ókoreai                        pul-, idem

köz.mongol                  hülije-, idem

lamut                           hü-, idem

mandzsú                      fülgije-, idem

magyar             fú, fúj, fuvallat.

            Csodálatos lenne, ha a finnugoros nyelvészet valamelyik képviselője erre az egyezésre azt mondaná: véletlen!

            Hogy ez be ne következhessék, vegyünk egy másik, állítólag szintén finnugor alapnyelvi szót:

aymará                        mafia, gehen: alaptő ma- /ejtendő: mányá/

magyarban                   mehet

cseremisz                     mi-, megy

finn                              mene- idem

zürjén                           mun-, idem

magyar                        mén, men /- n mint képző/

ótörök                         mang, lépés /- ng mint főnévképző/

 -’’-                             mun-, tévelyeg, stb…

            Minden esetben fontos bizonyítékkal szolgálok, hogy a finnugor nyelvészet, soha, az elmúlt századokban sem, a mai napokban sem, igazi tudományos munkát nem végzett, mert ha ezt megtette volna, nem kellene „műkedvelő nyelvészeknek” ezzel a kérdéssel foglalkozni. De hát a finnugor nyelvészet nem abból a célból alakult, hogy tudományos munkát végezzen, hanem azért, hogy meghamisítsa a magyar nyelv eredetét, valamint azért is, hogy elkendőzze az uralaltáji nyelvek összefüggését és néhány amerikai – indián nyelv valódi leszármazását is. Végül a szumér nyelv igazi összefüggését is meg kellett másítania…

            Vizsgáljuk meg a következő aymará szót:

                                   sa, beszéd, mondat

                                   safia, beszél, szól, mond, /ejtendő: szányá/

finn nyelvben:   sanoa, szól, mond, beszél

  -’’-                            satu, monda

  -’’-                            sana, szó

magyar régi:                 szana, idem. – Meg kell említeni, hogy az aymará szónak: safia, még ez a jelentése:

1.      gondol

ótörökben                    sa-n-, valakire gondol

törökben                      sa-n-, idem

2. gyanít, sejt

törökben                      sany, sejtés

3. szándékol

magyarban                   el-szánja magát valamire

                        4. nevez

törökben                      san, vév.         

Az egyezés kétségtelen! Ezekre a szavakra aztán igazán nem lehet ráfogni, hogy jövevényszók! Meg azt hogy véletlen!

            Természetesen, kimutathatók ezek a fontos etymológiák az ősi szumér nyelvben is:

Szumér sa /nabú: bi, me, gu, stb./. sprechen, nennen, berufen, reden, stb.