A hármas halom a magyar államcímer önálló jelentést hordozó alkotóeleme. A címer kialakulásakor az egyes összetevők ábrázolása nem volt egységes és grafikailag kiforrott.

A hármas halom keletkezéséről és értelméről ezért -valamint a jelentés tisztázására irányuló kutatások elhanyagolása miatt - született az idők során több, egymásnak gyökeresen ellent-mondó magyarázat. A kutatók akadémikus vonulata hajlik arra, hogy jelentés nélküli elemnek tekintse. Vélük szemben a hagyomány és az alternatív kutatás az antik mitológiák szim-bolikájának megfelelő magyarázatot ad: a címer halmait az ország három hegyével (a Tátrával, a Mátrával és a Fátrával) azonosítja.

    Szimbolikus ábrázolásokból is sejthetően a hármas halom (lépcsős hegy) és a zikkurat egyaránt az ég és a Föld találko-zásának helye, a világ közepének ábrázolása.

    A toronytemplomot (zikkuratot) a babilóniaiak úgy tekintették, hogy alapja a Föld köldökén, csúcsa pedig az égben van, s emeleteit megmászva, a király vagy a pap képletesen feljuthat az égbe. Az archaikus hagyomány szerint egyes kiváltságos lények (ősök, héroszok, mesebeli királyok, táltosok) egy fa, dárda, kötél vagy nyílvesszők láncolata segítségével valamikor a maguk testi valóságában ténylegesen fölmentek az égbe .

    Képírásszerűen erősíti meg a toronytemplom égbe vezető voltát egy totonac (azték) piramis lépcsőin kőbe vésett égig csapó, lépcsős hullámtaraj . E lépcsős hullámtaraj a Tejútra és a rajta menekülő égi csillagszarvas hullám (W) alakú szarvára utal, amely éppen a Sarkcsillaghoz, az égbolt zárókövéhez vezet .

    A magyar népmesék kiskanásza a király kertjében nőtt, égig érő fa törzsébe vágott lépcsőfokokon jut a felső világba, s a hasonló ázsiai hiedelmeknek se szeri, se száma. Amint azt G. Rank megjegyzi, a sztyeppi és arktikus népek „világfa” vagy „világoszlop” képzete kétségtelenül az ősi elő-ázsiai elképzelésekre vezethető vissza .

    A világoszlopot jelképező valóságos sátorrúdon vagy rovátkolt fatörzsön jut fel az „égbe” a sámán is, önkívületben eljátszott utazása során. A sámán kozmológiában a világegyetem hármas tagolódású: felső, középső és alsó világra oszlik. Az emberek által lakott középső világban, a Föld köldökén emelkedik a világoszlop (hegy, fa, esetleg folyam) s e „ Sarkcsillag alatti „ függőleges tengely (az égi sátor tartórúdja) köti össze a világokat.
    Megemlékezik az égi kapcsolatkereső törekvésekről és a zikkuratokról a Biblia is. A Genezis megfogalmazója az átvett archaikus anyagot csak félreértve és eltorzítva őrizte meg. E szerint az emberek egy szép napon elhatározták, hogy „tornyot építenek, amelynek teteje az eget érje”. Isten azonban „leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot”, és megértette, hogy ettől kezdve semmi sem gátolja meg az embereket abban, hogy véghezvigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Ekkor összezavarta nyelvüket, és az emberek többé nem értették meg egymást.

    A Biblia előtti kort és a honfoglalást megelőző sztyeppi időszakot ma már össze lehet kapcsolni a dél-turkesztáni és észak-iráni monumentális, sumér típusú zikkuratok segítségé-vel, amelyeket a Kr. előtti III. évezred végéről Altin Tepe és Turang Tepe ásatásaiból ismerünk. Ezek megmutatják e kozmogóniai képzetek és toronytemplom-ábrázolások útját a sztyeppre, ahonnan később a Kárpát-medencébe és északabbra is eljutottak. A dél-turkesztáni települések Kr. e. 2500 és Kr. e. 1500 között elnéptelenedtek, s a megindult népvándorlások-nak köszönhető az andronovói kultúra közel egykorú megje-lenése.

    Makkay János említi a Cseljabinszk-i területhez tartozó Szintastánál végzett nagyszabású ásatásokat, ahol egy egyedülálló temetkezési és áldozóhely-komplexumot tártak fel. Az SZB jelű hatalmas tholosz (temetkezési épület) sírja a középső bronzkori andronovói kultúrába? tartozik. A tholosz fölé épített áldozóhely legkorábban a kései bronzkorban (itt kb. Kr. e. 1000 táján), legkésőbben a korai szarmata korban épülhetett. E templom szerkezete egyszerű: összesen kilenc lépcsőből álló piramis. A legfelső térséget gerendasor fedte, s a szent térség egyik rendeltetése a halott-kultuszhoz kapcsolódó emlékező áldozat. Mint azt Makkay János meggyőzően kifejti, e kultúrkör hatása olyan erős volt, hogy - például a kardkultusz terén - a Brit-szigetektől, a bécsi magyar szablyán át Japánig ma is kimutatható.

    Makkay János szerint óirániakról van szó, de ez a feltételezése nem igazolható. Jól példázza ezt a vara szó esete is, amelyet a szerző e szentélykör korabeli megnevezésének és - mi-vel az óiráni rituális törvények gyűjteményében, a Vivedatban előfordul - iráninak tart. A Vivedat szerint Jima - az első ki-rály - építette a varát, amelynek felső része kilenc koncentri-kus falból állt. Csakhogy az irániak a sumér bar „földhányás” szó változatát használták a sumér zikkuratok mintájára készült földpiramis megnevezésére, s e szó megfelelője a magyar vár, város. Jordanes szerint a vár szó a hunok nyelvében is megtalálható volt. Az egyiptomi hükszosz főváros: Avarisz nevét le-számítva, csak a magyarok (vagy a magyarok környezetében élő népek) nevezik legfontosabb településeiket városnak.

    E hatalmas erejű kultúrhatás következményeként a lépcsős piramis és a hármas halom szintén megjelenik a Kárpát-medence bronzkori világmodelljein, felbukkan jüe-csi (kusán) aranylemezen, a magyar címer kettős keresztje alatt, meg népi ábrázolásainkon is . Segítségükkel a lépcső-motívum és a hármas halom eredeti jelentése is megérthető: ég és Föld kapcsolódásának helye, az égig érő világ-oszlop része ez.