Victor Hugo aforizmája szerint „A szójáték a szárnyaló szellem ürüléke”. Az aforizmáról, a tömör, frappáns „mondatjátékról” is vélekedtek mások hasonlóképp.

A jó aforizma azonban nem pottyan le: szárnyal és szellemes.

Születni vagy nevelődni kell-e az aforisztikus gondolkodásra és fogalmazásra? Bizonyára mindkét lehetőség fennáll. Balázs Tibor 1995-ben (Maforizmák), Csontos Márta 2008-ban (Egográfia I., II.) gyűjtötte először kötetbe velősen összegzett, tanulságos „tételeit”. A Lélek-játszmák sorozat 1. köteteként (Littera Nova, sorozatszerkesztő: Balogh F. András) kiadott 500 aforizmájuk Budapest és Szeged közötti rendszeres elektronikus levélváltás útján keletkezett.

Baráti duójuk és ars poeticájuk, gyakorlatuk jellemzésére így írnak e-mailjeikről: „Talán nem érdektelen, hogy ezáltal a női látásmód és a férfi szempont sajátos »randevúja« is létrejött minden kettős gondolatban, azaz: minden ideatikus egységben.

[…] Legmerészebb elképzeléseinket is meghaladja, hogy olyan olvasóra is találhat e válogatás, aki napi horoszkópjában való elmerülését-átszellemülését cserélné fel e félezer gondolat valamelyikében való önkeresésével”.   Mivel az aforizmához – e régi, s a véltnél sokkal változatosabb arculatú – műfajhoz leginkább a rövid, csattanós jelleg társul a köztudatban, nem is csupán „,mennyiségi mutatóként” szögezzük le: Balázs Tibor mintegy kétszázhúsz sorral többet írt a gyűjteménybe, mint Csontos Márta. Ez már egy ilyen kicsiny, elegáns könyvecske esetében tekintélyes sorszám. Megállapítható tehát, hogy a „férfi szempont” a szűkszavúságban is körülíróbb, mint a „női látásmód”? Csínján a következtetésekkel! Mert például egysoros aforizma csak egy akad, s azt Balázs billentyűzte képernyőre, s ő a legrövidebb kétsorosat is (azt, amelyik csupán négy karakterrel haladja meg az egy sort. A sorhosszúság beméréshez tudni kell: nagyjából mindössze harmincöt karaktert szippant fel a kötetben egy sor). A rövidség No 1-e az összeállítás legjobb aranymondásainak egyike is: „Az abszolút sajt nem kukacoskodik.” – T [a szerzők személynevük kezdőbetűjével copyrightolják gondolataikat].   Persze az Aforizmapárbaj organikusan duális természetéből fakadóan az iménti öt szó igazán akkor kerül a helyére, ha M tizennégy szava sem hiányzik előle: „A kukac azért fészkelődik a sajtban, mert még nem sikerült megtalálnia az abszolút sajtot”. A két idézet fényt vethet Csontos és Balázs a groteszk iránti fogékonyságára és humorára is. Mégsem ez az uralkodó tendencia. Két költő lévén a két (igencsak szelíd) párbajozó, természetes, hogy néha mintha verssoraval rokon lebbenéseket küldene maga helyett. Például: „Sokszor arra ébredsz, hogy ébren álmodsz” – M; „Ha arra ébredsz, hogy ébren álmodsz, legalább nem vagy lunátikus” – T. Itt M a poétikusabb, T a racionálisabb, ám előfordul fordítva is.   Szintén nem áll távol tőlük az erkölcsi tanításra – kritikára és önkritikára – való hajlandóság. Mindez didaxis nélkül, inkább csöndes, befelé mosolygó szkepszissel. Az aforizma-e-mailezők nem hitegetik magukat azzal, hogy ötszáz számozott gondolatpréselmény segítségével bárki számára életmegoldást nyújthatnak, vagy saját tudatuk árnyait messzire kergethetik. Mini-parainesist hoztak létre, mely az önnevelés és a közösségpedagógia egyik művészi-bölcseleti eszköze.   Mondatalakításuk néha kissé bonyodalmas – nem kizárt, hogy érződik benne a papírra írás és a gépbe szövegezés (egyelőre még sokunk számára) óhatatlan különbsége. S persze nem egyformán fajsúlyos mind az ötszáz gondolat. De ha akadnak is kis szünetek, hamarosan megint kigyúl egy kettős fénypont (125–126.: „A gondolat közvetítése során gyakran válsz a gondolat szolgálójává” – M; „Ha a gondolat szolgálójává válsz, akkor lész igazán szabad” – T.   A kis gyűjteményt érdemes becsúsztatni egy belső zsebbe; ha lehet, a szív fölé.
Tarján Tamás Kultúra