1. ábra. Az Orion csillagkép és az "atya" szójele az egyik tatárlakai tábláról; a képjel egy embert ábrázol; az emberalak alsó - homokórára emlékeztető - része feleltethető meg az antik írásokban általam leírt korábban Nimród tamga jelcsoportnak



2. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" (vö. hurrita atta "atya"!) és a székely írás "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva; az atya szójeléből az akrofónia során vagy "a", vagy "ty" betű keletkezhet




3. ábra. A magyarszecsődi templom freskójának részlete: az atya szójeléből növő virág (az életfa, az égigérő fa jelképe)



Előzmények


Az 1993-ban megjelent "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötetünk 147. oldalán közöltünk egy táblázatot, amelyben a tatárlakai jeleket mezopotámiai, tordosi és székely jelekkel hasonlítottuk össze. Megtették ezt korábban mások is, s mi nem sokat tudtunk ehhez hozzátenni. 1993-ban azonban ez volt a feladat: össze kellett szedni azokat az adatokat (főleg jelformákat és hozzá tartozó jelentéseket), amelyekre később a székely írás eredetének elméletét építhettük. A tatárlakai táblák olvasatával nem próbálkoztunk, mert nem akartuk szaporítani a mosolyt fakasztó olvasatok számát.

Az addigi olvasatok ugyanis egytől egyig hibásak voltak. Ennek az volt az oka, hogy a megfejtők valamilyen ismert (sumer, magyar stb.) nyelvű folyamatos szöveget próbáltak meg kiolvasni a táblák jeleiből - pedig a táblákra egykor csillagtérképeket rajzoltak, amely nem olvasható el folyamatos szövegként. Miután ez Záhonyi Andrásnak is köszönhetően megnyugtató módon tisztázódott, lehetőség nyílt egy-egy jel hangalakjának a megtalálására is.



Az atya szójel


E szójelek közül elsőként az atya elolvasására nyílt mód. Ez a jel (pontosabban jelcsoport, amelyet én neveztem el Nimród tamgának) ugyanis közel negyven éven át volt a töprengéseim tárgya.

Amikor ugyanis az 1970-es évek elején a székely rovásírás jeleinek párhuzamait térképeztem fel a világ írásrendszereiben, minduntalan a szemembe ötlöttek a székely "ty" betűk megfelelői. Annyira gazdag és annyira széles körben elterjedt jelcsoportról van szó, hogy nem feledkezhettem meg az összefüggések magyarázatának kereséséről. Éveken át tartó lankadatlan töprengések vezettel el az eredményhez.

Az ezzel kapcsolatos kutatásaimról időközben többször is beszámoltam:

- A Nimród tamga, Ómagyar Kultúra, 1989/1/14.
- Bronzkori magyar írásbeliség, 1993/126 (15. ábra).
- A székely rovásírás eredete, 1998/46 (23. ábra).
- A magyarság jelképei, 1999/111.
A kép lassan állt össze, de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy egy ősvallási jelentőségű jelképpel és annak írásjellé vált utódaival akadtam össze. A felismerések sorozata a következő elemekre épült.

- A kínai fu "atya" jel alapján sikerült tisztázni, hogy a székely "ty" betű az atya szójeléből alakult ki az akrofónia során.
- A magyar krónikák az ősapánkat Nimródnak nevezték.
- Nimródot az akadémikus "tudomány" képviselői (például Komoróczy Géza) a sumer Tukulti Ninurta uralkodóval azonosították. Az azonban nyilvánvaló volt a számomra, hogy Nimród nem a sumer uralkodóval, hanem Ninurta istennel vetendő össze.
- Elszórt megjegyzésekből az is kiderült, hogy a sumerek Ninurtát az Orion csillagképpel azonosították.
- Jankovics Marcell lapp mítoszok alapján az égi csodaszarvas-jelenetet magyarázta meg, s e jelenetben Nimródnak (az atyának) az Orion csillagkép felelt meg; a fiainak, Hunornak és Magornak pedig a Gemini (Ikrek) csillagkép.
- Nimródot az Ószövetség nagy vadásznak nevezi, miként a közép-amerikai indiánok is nagy vadásznak tekintik az Oriont.

Bezárult tehát a kör, teljessé vált az érvek bizonyító láncolata. Egy világszerte ismert mítoszról és egy égre írt jelenetről van szó, amely a legszorosabban kötődik a magyarság származásáról akotott ősvallási elképzelésekhez.

Az Orion csillagkép jele szerepel a tatárlakai táblákon is. Ennek sumer megfelelője - amint ez várható is volt - nem csak az Orion csillagkép jeleként szolgált, hanem "atya" jelentésű is volt. Ezen ismeretek birtokában már könnyű volt számba venni a lehetséges írásjelpárhuzamokat és a jelölt hangalakokat.

A sumerben az "atya" jelentésű szójel hangalakja ada; a hurritában az atta szó jelentette az atyát; a magyarban atya, vagy apa szavakat használunk; a kínai "atya" szójel hangalakja pedig fu. Hamar tisztázódott, hogy a kakaukktojásnak tűnő kínai fu is visszavezethető egy eredeti közös alakra, amelynek hangalakja az ada, atta, atya, apa szavakból sejthető. Ebből a tatárlakai táblán lévő jel hangalakja is nyilvánvaló: ada/ata alakú volt.

Jogunk van-e ezt a következtetésláncot olvasásnak tekinteni? Úgy gondoljuk, hogy igen. Mert a fonetikus jeleket akkor tudjuk elolvasni, ha ismerjük a hozzájuk tartozó gondolatot és hangalakot is. Ezt pedig a rokon írásrendszerek megőrízték a számunkra.

Azaz elovastuk az első tatárlakai szójelet.



Módszer


Egyúttal sikerült megtalálni azt a módszert is, amely egyszer majd elvezethet a tatárlakai táblák megnyugtató olvasatához is.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy hasonló úton több jel hangalakja is tisztázható. A módszerben az a felismerés számít újnak, hogy a távolinak látszó írásrendszereket ősi genetikus (rokonsági, származási) kapcsolat köti össze. S a neolitikum még az az időszak lehetett, amikor ez a kapcsolat eleven volt.

Az olvasathoz "csupán" arra van szükség, hogy az antik írások jelei között megkeressük a tatárlakai jelek párhuzamait és tisztázzuk ezek egykori közös hangalakját. Azt feltételezzük ugyanis, hogy a tatárlakai táblákon és a környező neolitikus kutúrákban (a Tordos-Vincsa kultúrában) olyan írást és nyelvet használtak, amely rokona a sumernek és a magyarnak. Az eddigi írástörténeti és nyelvi párhuzamok ugyanis erre engednek következtetni.

A közös hangalakról feltételezhető, hogy nagyjából az egész neolitikus Eurázsiában, de legalább a középső területeken általánosan ismert volt. A jelek szerint a csillagászati és jelkészletbeli tudással együtt a hozzájuk tartozó elnevezésrendszer is elterjedt lehetett; azaz ugyanahhoz a csillagászati vonatkozású jelhez ugyanazt a hangalakot használták Eurázsia központi területein és a Közel-Keleten. Ezért a tatárlakai táblák szójelei által rögzített egykori hangalakok az antik írások segítségével elvileg kihámozhatók.

Nem reménytelen ez a kutatás, mert olyan szűz területen indulhat el a kutató, amely sok sikerrel kecsegtet.

Igaz ugyan, hogy az atya szójele a legfontosabb lehetett e jelek közül, amelynek ezért az elterjedtsége is nagyobb lehetett, meg a fennmaradására is nagyobb lehetőség volt - mégis joggal számítunk a kisebb jelentőségű jelek elolvashatóságára is.