Esztergom eredeti neve így hangzott valaha: ISTER-GAM. Ebből kiviláglik, hogy mivel az Ister a Duna egykori, ős-szkíta neve, amit az akadékoskodó Akadémia természetesen indo-európai alapú szónak tart, a gamó pedig a magyar népnyelvben csomót, csomópontot jelent ma is.
Az Esztergom városnév mai értelemben véve tehát DunaiCsomó-t ad.

Ebből egyelőre csak annyi derül ki, hogy ez a kikötöváros egykor a kereskedelemben igen fontos kirakodó-feltöltekező csomópont lehetett. Ezért most mélyebbre ásunk az értelmezésben, a felszín, a héj irányából a név magja irányába.

Ister szavunk első hangzásra is összecseng az Isten szóval, mert alapgyöke az IS, vagy IZ, a Fény, a világosság nyelvi megjelenítése (izzó, izzik), de meglepő egyezést mutat Inanna ős-szumer istenanya későbbi, babilóniai névváltozatával, az Istárral, kinek nevét szintén a szumer ős-eredetiből, az Iz-Ten-ből alkották meg, mivel a szumer nyelv a latinhoz hasonlóan, Mezopotámiában a szumer kor utáni, idegen megszállások korában is szakrális nyelv maradt. Badiny professzor fordításában így beszél erről a káldeus teremtéstörténet szövege:

„Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy EGY-ben élt a minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: IZ. IZ volt a kezdetben és van örökké a Minden felett. IZ alatt nyugodott a csend. Mozdulatlanságában hordozta az ősanyagot.

Az ősanyagban az ősvizet. Az ősvízben az Élet ígérétét.

E három egységét is hittük. Neve: TEN. Így lett nekünk a kezdet: IZ-TEN.” Nem véletlen, hogy a dél-bajorországi Isar (a német a „s”-t ezesetben „z”-nek ejti) folyó, tehát egy másik közép-európai víz neve is ebből a nyelvi közegből származik, s ha hatezer éves ős-hung-ár szótárunkban otthon vagyunk, akkor azonnal fordítjuk is azt: Fény-áradat, Tömérdek Fény. E folyó egyik eredet-ágának forrásvidékén található a Lech-mező-től nem messze fekvő Issing helység, melynek magyar kiejtése: Izzing. Próbálja meg ezt a két földrajzi nyelvemléket bármelyik német nyelvész a saját nyelvéböl úgy levezetni, hogy értelmes jelentést hordozzon!

Ha a Duna folyó ősi nevének értelmét ezen ős-káldeus szöveg szerint értelmezzük, akkor olyan vizes absztrakcióról beszélhetünk, amely magába foglalja az IZ által kifejezett Szellem-Lélek-Erő hármasságot, mely az Élő Fényben manifesztálódik, tehát a Szellem által fölizzított Lélekből fakadó Életerőt.

Ugyanakkor az Isten női és anyai vonásait emeli ki e név, mert Istár babiloni istennő nevével rokonítható elsősorban, amit értünk is, hiszen folyónévről van szó, s a folyó, vagyis az idézett szövegben említett „ősvíz” csakúgy az élet hordozója, mint a magzatvíz, azaz női minőség. Az élet benne jött létre, amikor a Szellem és a Lélek Ereje megtermékenyítette. Az emberi és állati élet is először, s hosszú hónapokon keresztül ebben az anyaság gömblye által körbezárt „ősvíz”-ben él, s csak fejlődése bizonyos szakaszában lép ki belöle a nyílt levegőjű világba, amikor már kifejlődtek benne önálló létének fiziológiai feltételei.

Az idézetekben a legtöbb utalás az ősistennőre mutat,akkor is ha magyarul értelmezzük a neveket:Ister,Aszter-Őstér /a viz elem/,Asztar, Astar, Astart, Astarte, Astarta,Istár/termékenység istennője/-Őstár,Őstartó-tárolja az ősanyagot,most már jöhet a kapu összefüggés,a megtermékenyítéshez ki kell tárulkoznia , a szülésnél újra kitárul Őstartó,Őstáró.

Kapcsolhatjuk a Dunához,az AdóaNyához,aki áradásával tette termékennyé a földet.Istár-Őstár jelképe azért az oroszlán,mert elrejthetjük benne,hogy oúr volt az ős élő anya,afrikában ma is,meg a suméroknál is Magura az Oroszlán neve.Ki rendelkezik a mag fölött, hát a magura aki tárolja,szétönti az Őstár.Ki lehet a hozzánk legközelebbálló magúr?A Kárpát-medencében véletlenül van ilyen hegység is úgy,hívják Szlovenszká Magura.Ki nevezhette el Magurának?-szlovákul értelme nincs.
Esztergom és Párkány szorosan összefüggnek.

Párkány nevének eredete

A város ősi neve a török időkig Kakath volt. Ez a kakas főnévből származik. A törökök a települést elfoglalva várat (castellum) építettek itt és a Dsigerdelen Parkan (= zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki. A későbbiekben a török név utótagja maradt fenn. 1948-ban oktrojáltan a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról szlovákul Štúrovonak nevezték el,- jóllehet L'udovit Stur Lajos sohasem járt Párkányban.