Sumér szövegek akkád nyelvű átiratánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor Kr. e. 1300 körül az óbaliloni korban kanonizálták a sumér szövegeket, még egyszer átvizsgálták, és minden olyan elemet kiiktattak belőlük, amely a megváltozott sémi gondolkodásmódnak már nem felelt meg.

A sumér alkotások nagy része vers, de előfordul próza is. Viszonylag sok tisztán sumér nyelvű alkotás maradt fenn, de az igazán régi szövegek többnyire lefordítatlanok, így eredeti, (főleg nem korai szakaszból) sumér korból származó szöveggel rendkívül ritkán találkozhat az olvasó.

Az irodalmi alkotások egy része akkád átiratként maradt fenn. Gyakran előfordul, hogy amit sumér versnek gondolnak az olvasók, az egy akkád átirat vagy egészen késői akkád alkotás, esetleg újbabiloni, vagy asszír mű. Az akkádok (sőt később az utódaik is) oly nagyon vágytak mindig hasonlítani a sumérokra, hogy nagy igyekezetükben majdnem sikerült elmosni a határt sumér és akkád kultúra között. Különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra. Másolták és bővítették a sumér alkotásokat, így mindig naprakész, egyidejű volt a több ezer évnyi irodalmi anyag.

Az akkádok (később utódaik korokon átívelve egészen Babilonig) elévülhetetlen érdeme, hogy a sumér kultúrát mindenestől saját értékrendszerükbe illesztették, így lett egyszerre ellenálló minden más változással szemben, független de egyszersmind hagyománymentő és ennek a beállítódásnak köszönhetően hatalmas mennyiségű sumér eredetű ismeretanyagot mentettek meg a feledéstől. Csak a nippuri templom 50 000 agyagtáblás könyvtárat hagyományozott az utókorra, melyet időrend szerint katalogizáltak is.

A megmaradt művek gyakran kétnyelvűek, sumér és akkád nyelven írták őket. Nem ritka, hogy már az akkádok is egészen régi és megrongálódott szövegeket másoltak, hogy ne enyésszen el az utókor számára, erről az írnokok bejegyzéseit olvashatjuk a szövegben pl. "eredeti kitörve". A Gilgames című eposz utalásából sejthetjük, hogy a legrégebbi sumér írást ők sem tudták elolvasni.

A sumér irodalomban kedvelték a hasonlatot, a metafórát, az ismétlést. (Az alábbi idézetek is mind akkád nyelvű szövegekből fordítottak).

"Félelmet lobogtat a négy szél, a rettegés úgy terjed, mint a tűz: hol itt, hol ott falvainkba harap." (Ráolvasások, varázsmondókák)

"Istár..Hogy is vihetett rá a lélek, szörnyűséget miért is akartam, hogyan szavazhattam igennel, mikor az ítéletet hoztuk? ....döglött halporontyonként összeütődnek most a tengerárban (az emberek)." (Gilgames, a Vízözön elbeszélése)

A műveket nem ritkán zenei kísérettel adták elő.

Zeneeszközeik voltak: dobok, sípok, lant, hárfa.

Az alkotások gyakran liturgiához vagy valamilyen kultuszhoz kapcsolódtak. A műveknek címük nem volt, azonosításuk az első sorral történt. A sumér irodalmi alkotások több csoportba oszthatók. Fel lehet osztani őket:

eposzok,
mítoszok és
istenutazások csoportra.

A mítoszok az istenekről és istennőkről szólnak, az eposzok szinte kizárólag Uruk város legendás királyairól, Gilgamesről, Enmerkarról, Lugalbandáról (legalábbis amit eddig megtaláltak és lefordítottak).
A mítoszok főleg Enkiről, Ninurtáról (Angin dimma), Dumuziról, Mardukról (Marduk isten házassága), Istárról (Istár pokolra szállása), Ninhurszágról maradtak fenn.

A sumér irodalmi alkotásokban a legfigyelemreméltóbb az ami hiányzik.

Ez pedig a teremtésmítoszok. Mindössze kozmogóniai utalásokat lehet róla olvasni különféle irodalmi alkotásokban. Mint pl. az Enúma Elis kozmogóniai bevezetőjében, mely akkád nyelvű és viszonylag kései akkád alkotás! A költemény Marduk főistenné válását mondja el.
Az istenutazások egyes istenek más istennél tett látogatását mesélik el. (Nanna utazása Nippurba, Enki utazása Nippurba)

Enúma Elis

Legnagyobb számú irodalmi alkotások a himnuszok, istenhimnuszok és királyhimnuszok. (Inanna felemelkedése, Inanna himnusza, Gudea templomépítési himnusza) Fontosak a siratóhimnuszok is. (Dumuzi siratása)

A fennmaradt írásos emlékekben a gazdasági számadások, feljegyzések rendkívül gyakoriak. A csatornákról, leírásukról, adataikról adatbázisnyi írásos emlék maradt fenn. Fontos részét képezi az örökségnek a történeti szövegek, a tudományos szövegek, lexikális listák, egy-egy király életének történeti feldolgozása. Diplomácia levelezést folytattak rendszeresen a környező uralkodókkal, illetve Egyiptommal is rendszer diplomáciai kapcsolatot tartottak fenn.

És még egyszer ide írom, hogy ne feledjük:

Az egészen korai sumér nyelvű szövegekben olyan nagy a megfejtetlen jelek száma, hogy a szövegeket alig lehet biztonsággal értelmezni, értelmezése ma még megoldhatatlan.

Az Atrahaszísz-eposz egyik táblája

Az Atrahaszísz-eposz (akkád Atraḫasīs, „rendkívüli bölcsességű”, Atram-ḫasīs, „áradó bölcsességű”) a vízözön-mítoszok egyike, hasonlóan a Ziuszudra, Enki és Ninmah, valamint a Gilgames-eposz történeteihez, vagy a későbbi görög Deukalión és Pürrha mítoszhoz. Cselekménye az emberiség teremtésétől Atrahaszísz megmeneküléséig tart. Atrahaszísz neve a sumer királylistán is olvasható, mint Suruppak egyik királya.

Az eposz két változatban maradt fenn. Az elsőt az i. e. 2. évezred első felében (körülbelül az i. e. 18. században) jegyezték le, valószínűleg egy sumer eposz átdolgozása, az óbabiloni kor egyik legjelentősebb akkád nyelvű alkotása. Az első ismert példány kolofónja azonban mintegy két évszázaddal későbbi, Ammíszaduka, Hammurapi dédunokájának uralkodására datálja (i. e. 1650 körül). Ez a változat három táblás kiterjedésű. Ez hatott később a Gilgames-eposz özönvizének fogalmazásakor annak szerzőjére. A második változat már az i. e. 1. évezredből való és jelentősen bővült. A késői példányok Assur-bán-apli könyvtárából kerültek elő. Az asszír változat is nagyon töredékes, ezért sok esetben a fordítás bizonytalan. Ugaritban is találtak ehhez tartozó töredékeket, amelyek segítenek a rekonstruálásban.

Az eposz – bár Ziuszudra történetére hasonlít, és azt a cselekményt járja körül, mégis – az Enki és Ninmah történet egyik változata inkább. Az Enki és Ninmah képzi a mitológiai alapot, amelyre a vízözön-motívum épül. „Az óbabiloni akkád Atraḫasīs-eposz lényegében két šumer epikai mű, az Enki és Ninmah és a Zi'usudra-eposz önálló feldolgozása”. (Komoróczy Géza)

Az első tábla szerint Anu, Enlil és Enki (az ég, a szél és víz) uralkodtak az istenvilágban. A folyók és csatornák fenntartására Enlil az alacsonyabb rangú isteneket rendelte, de ezek negyven év munka után fellázadtak a megerőltető munka ellen. Enki tanácsára az istenek hozzáfogtak az ember teremtéséhez, aki majd a munkákat elvégzi helyettük. Mami, az anyaistennő agyagfigurákat készített, amelyekbe a megölt Gestu isten vérét és húsát keverték. A többi isten a nyálát adta hozzá. Az emberek megszületnek, hamarosan azonban túlnépesedés következik be, járványok törnek ki, az istenek pedig nehezen viselik az emberiség zaját. Az első tábla végén már megemlítik Atrahaszíszt is.

A második tábla szerint Enlil a túlnépesedés ellen 1200 évenként éhínséget és az aszályt küldött. Itt Enlil szeszélyes isten, míg Enki kedves és segítőkész. Valószínűleg Enki papjai másolták a történetet. A második tábla minden változata erősen hiányos, így csak annyi derül ki, hogy Enlil végül elhatározza az emberiség végleges elpusztítását, és tervét titokban akarja tartani.

A harmadik tábla az özönvíz története. Ezt a részt illesztették be később a Gilgames-eposz XI. táblájára. Enki figyelmeztette a hős Atrahaszíszt, Suruppak királyát, bontsa le a házát, anyagából egy „csónakot” építsen. A két fedélzetű hajót kátránnyal szigetelték, majd Atrahaszísz összegyűjtötte családját és állatait és felszállt a hajóra, amikor a vihar megkezdődött. Hét napig tartott az árvíz, amelynek végén Atrahaszísz áldozatot mutat be Enkinek. Enlil a dühös Enkire, végül azonban arra a megállapodásra jutnak, hogy az emberek népességének szabályozását más eszközökkel kell végezni.