A címer

    Magyarország, ma köztársaság, ősi elemek egyesítésével létrehozott címerének históriája több államformát is átível. Kezdetei az írott történelem előtti idők homályába vesznek, előzményei és párhuzamai az antik magaskultúrák és a lovas-nomád katonai demokráciák világában találhatók meg. Üzenetet hordoz és a címerelemek első grafikai megfogalmazása az emberiség eszmélésével egyidős. A Magyar Királyságban vált a klasszikus címertan szabályai szerinti címerré. Ősisége és a benne foglalt gondolati tartalom miatt az állami szimbólumok között páratlanul áll.

    Elemei székely rovásjelekkel vethetők össze. A folyókat szimbolizáló árpádsávok az „aK” (pataK), vagy az „ü” (Ügy), a hármas halom az „m” (Magas), a kettős kereszt pedig a „gy” (Egy) rovásjellel rokonítható.
    Az „m” és a „gy” a magyar népnév tövét vagy a véle rokon megye szavunkat rejtik. A magyarság mitikus ősére, a világ közepén álló (a megszemélyesített világoszloppal azonos) Magor-ra emlékeztetnek.

Az árpádsávok

    A hullám alakú „ak” és „ü” jelek eredetileg az Ószövetségben is szereplő, de annál jóval korábbi hagyományban is szereplő négy szent folyó (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) szimbólumai voltak. Ezek a folyónevek a Magyarok Istenének négy jelzőjéből (Élő, Úr, Egy, Jó) alakultak ki. Az árpádsávok ma a Tisza, a Duna, a Dráva és a Száva jelképei, az új haza szent folyóira emlékeztetnek.

    Az árpádsáv az Árpádház isteni eredetére és küldetésére utaló, vizet ábrázoló jel. A sumér és a kínai „víz” és „folyó” jelek párhuzama.
    A víz jelkép vallásos értelme a magyarság és más népek ős-hagyományából tisztázható. A vízből születő, életüket népüknek szentelő, királyságra jutó, majd a halhatatlanok közé e-melkedő hősök sorsára utal.

A kettős kereszt

    Az általában halmokon álló kettős kereszt mintegy hétszáz éve közismert szereplője a magyar címertörténetnek, de vallásos jelentőségű vagy preheraldikus ábrázolásokon jóval korábban is felbukkan. A kettős kereszt az égig érő „ az eget tar-tó istennel azonosított „ világfa jele, az emberiség egyik leg-régibb szimbóluma.

    Függőleges szára a Tejút, a két keresztszár pedig a nappá-lya két állapota a napfordulók idején. A napfordulókkor ugya-nis a Nap éppen a Tejútba kél. Azaz a kettős kereszt a Napis-ten egy éves életútjára emlékeztet. Ezzel függ össze esztendő szavunk „Isten idő” értelme. Ezért jelöli a kettős kereszt a székely rovásírásban a „gy” hangot, amelyet szabályosan egy-nek kell olvasni (például az énlakai rovásfeliratban). Egy szavunk ma is Istenünk jelzője, egyház szavunkban pedig szent jelentésű.
    A sumér „herceg” és a kínai „király” írásjellel genetikus kapcsolatban lévő magyar kettős keresztet a hagyomány és a kutatás egyaránt a királyi hatalom jelképének tekinti. Azért lett a királyok jele, mert az uralkodó is az eget és a földet öszszekötő kapocs - akár a világfa.