A kor nyelvének megismerésére a szövegemlékek adják a legtöbb lehetőséget. A korai ómagyar korból négy rövid szövegemlékünk maradt fenn. Ezek latin nyelvű egyházi szertartáskönyvekbe másolt úgynevezett vendégszövegek. Mindegyiküket a keresztény egyházi szertartásokban való élőszóbeli felhasználásra készítették. Ezek az emlékek tehát a korai magyar kereszténység első magyar nyelvű megnyilatkozásai. Minden valószínűség szerint nem egyedi, alkalmi alkotások, hanem leírójuk, illetve másolójuk már ismert és többször ismételt szövegeket foglalhatott írásba. Megformálásuk, magas nyelvi szintjük arra mutat, hogy az Árpád-kor anyanyelvi műveltsége igen fejlett lehetett.

A legkorábbi jelenleg ismert magyar nyelvű szövegemlék a 12. század végéről a Pray-kódexben fennmaradt Halotti beszéd és könyörgés. Első része, maga a beszéd valószínűleg nem szó szerinti fordítás, hanem emlékezetből való, magyar nyelvű tolmácsolása egy latin temetési beszédnek. Leírója nyilván maga is sok hasonló beszédet mondhatott, mielőtt a ránk maradt szöveget írásban rögzítette. Komor szavakkal emlékeztet a bűnbeesésre s arra, hogy az első ember a paradicsombeli tilalom megszegésével az egész emberiség számára halált evett. A beszéd ritmikus prózában írt, kérdésekkel és rájuk adott válaszokkal tagolt, szó- és mondatismétlésekkel teli, szinte a vers és a próza határán álló, különleges műfajú szöveg.

Hatását különféle költői eszközök fokozzák, mint pl. a figura etimologika: "halálnak halálával halsz"; rokon értelmű szavak: "jorgasson őneki és kegyedjen" (irgalmazzon és kegyelmezzen); alliterációk: "mennyi malasztban", "hallá holtát". A Halotti beszéd második része, a halottért való könyörgés már a hivatalos egyházi szöveg fordítása. A emlék szövegtagolása tudatos eljárásmódot árul el: a pont és az utána következő nagybetű a mondatok, a pont és az utána következő kisbetű a tagmondatok elkülönítésére szolgál.

A Königsbergi töredék és szalagjai a 13. század elejéről származó Mária-dicséret. Szövegét litániaszerűen mondogathatták. Három töredékes szövegrészletből áll. Első része maga a "Töredék", ez Mária szűzanyaságán való elmélkedés. Második része színes, párbeszédes stílusban beszéli el Gábriel arkangyal küldetését, majd az angyali üdvözlet szavait. Az angyali üdvözletre utaló, "üdvözlégy" kezdetű ima itt jelenik meg nyelvünkben először. A szövegtöredék harmadik része egy középkori Mária-legenda részlete, amelyben a legendaíró ismét Mária anyaságán elmélkedik. Költői szépségű stíluseszközöket (figura etimologikát, alliterációt) itt is találunk; pl.: "királyok királyának szent arany oltára", "angyaloknak asszonyához", "világon való bűnösök".

Az Ómagyar Mária-siralom az első ismert magyar nyelven írott vers, amely a 13. század közepéről származik, és korai költészetünknek - s egyben egész irodalmunknak is - egyik legszebb, leglíraibb darabja. A keresztfa alatt álló fájdalmas anya, Szűz Mária kesereg szent fia szenvedésén és igazságtalan halálán. Fiát jajgatva szólongatja, majd kéri, hogy őt is öljék meg szent fiával együtt. A szerző a kétütemű sorokban írt vers szépségét különféle nyelvi eszközökkel növeli. Így pl. hasonlatokkal: "édes mézül", "véred híul vízül"; rokon értelmű szavakkal: "búval aszok epedek", "fogva, húztozva, ... ölöd"; alliterációkkal: "siralommal sepedek", "választ világomtól"; figura etimologikákkal: "Világ világa, virágnak virága". Az Ómagyar Mária-siralom, amely elkerüli a latinizmus buktatóit, a magyar irodalmi szövegformálásnak magas szintjét képviseli, s szerzőjének kiváló nyelvi és ritmikai-zenei érzékét bizonyítja.

A 13. század második feléből való Gyulafehérvári sorok néven ismert emlék részei voltaképpen nem alkotnak összefüggő szöveget, hanem szentbeszéd-vázlatok, illetőleg szentbeszédek ritmikus prózai formában kifejtett vezéreszméi. Az emlék három részből áll. Az első egy újévi prédikáció vázlata, s azt a gondolatot fejtegeti, hogy mit jelent Jézus neve az embernek. A második Tamás apostol ünnepével kapcsolatos, s arra a kérdésre válaszol, hogyan látják a hívők Krisztust. A harmadik egy nagyheti prédikáció számára azokat a körülményeket sorolja fel, amelyek Krisztus szenvedéseit lelkileg különösen fájdalmassá teszik. A Gyulafehérvári sorok tulajdonképpen határterület az élőbeszédre és írásra szánt szöveg között. Valószínűleg nem versnek készült, de mondatszerkezetének szabályossága, egymással ritmikusan összecsengő sorai vershez teszik hasonlóvá.

Szellemi és anyagi művelődésünk emlékét őrzik, ezért művelődéstörténeti szempontból is nagy értéket képviselnek a korból fennmaradt glosszák. Ebből az időszakból három glosszát ismerünk. Ezek: az 1230 körül keletkezett, 11 magyar szót tartalmazó Oxfordi glosszák, az 1290 körüli időből való, 4 magyar szóból álló Vatikáni glosszák és a Leuveni glosszák. Ez utóbbi az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó kódexben van. Kilenc magyar szóból áll.