Tóth Árpád: Láng

Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng.
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart.
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág.
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehült,
Elfáradt és a földre ült.
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.

gyertyalang.jpg

Válasz

Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.

Hegyen át vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

Válasz

1.Weöres Sándor: Magyar etűdök

Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, lerepül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya,
din don diridingó.
Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Válasz

Menj el, menj el szegény magyar! a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajúlt testvéridtűl csinált áll-utakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Ott bontsák ki takaró-fedelit szemednek,
Ahol egy irtóztató méllység, reményednek
Alá van ásva, s nevet a kegyetlen here,
Mint zuhog a méllységben a kétség tengere.

Szakadoznak a partok, az oszlopok dűlnek,
A nem rég meleg vérrel buzgó szivek hűlnek.
Minát ásott alája s kemény tüzet vetett
A köz-jó bástyájának a maga szeretet.
A viz-ész négy nagy folyó-vizet megrekesztett,
Békozó lánc keríti a kettős keresztet.

Nyög ama Szent Szűzanya, és gyászba öltözött,
Csak alig csillog a sok kis csillagok között.
Te csak menj, nem újjak már a terh-viselések,
Engedj a végzéseknek, ha ugyan végzések;
Csak nyögj, és ha az egek segédedre jőnek
Ne virtusidnak köszönd, hanem az időnek.

Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy meg érezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!

Válasz

József Attila:
Nem, nem, soha!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922. első fele)

Válasz

Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes virágát,
Kiben violáját kötötte rózsáját:
Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.

Viola szép színe mutatja hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
Nézsze mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,
Hanem viszont hogy én is oly legyek, kéri,
Hív, tiszta, szerelmes legyen szívem, inti,
Azminthogy ő magát is mondja hozzám lenni.

Azért e bokrétát, én édes szerelmem,
Megszolgálom s egészségedért viselem,
Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem,
Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nekem!

De te ne kövessed ez bokréta dolgát,
Ki noha most ily szép, de estve elhervad,
Virágja mind elhull, csak a töve marad,
Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád.

Gondolj miközöttünk való kötelezést,
Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt,
Mert bánja az isten fogadás szegését,
Bünteti, héában aki vészi szent nevét.

Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben,
Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben,
Az adá virágát akkor én kezemben,
Kit istentől kérek gyakran könyörgésemben.

Balassi Bálint szerelmes verse

Válasz

FERGETEGES ÜNNEP JÖN: 20 ÉVES A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE!


Fergeteges zenés versszínházi show műsorral és szakmai konferenciával készül fennállásának két évtizedes évfordulójára a Magyar Versmondók Egyesülete. Április 14-én tudósok, történészek, drámapedagógiai szakemberek és irodalomszervezők részvételével zajlik konferencia a versmondásról, április 15-én pedig sztárokkal, népszerű művészekkel, az Első Magyar Versszínházzal és a Versrádióval közösen tartanak megashowt az FMH-ban.


"VERSMONDÓK 20" GÁLAEST

A szervezők teltházas programra számítanak. A nem mindennapi események kapcsán saját oldalt hoztak létre a facebook-on, 20 éves a Magyar Versmondók Egyesülete néven, ahol bárki csatlakozhat és az egyesületnek küldött facebook-os üzenetben vagy a magyarversmondok@gmail.com címen jelezheti részvételi szándékát.


Valamennyi program ingyenes, a jubileumi show vörösboros fogadással várja a vendégeket.


„Keltsd életre” Szakmai konferencia: április 14-én, szombaton, 10.00 órától

„Versmondók 20” GálaEst: 2012. április 15-én, vasárnap 17.00 órától


Helyszín: Fővárosi Művelődési Ház

(Budapest XI. kerület, Fehérvári út 47.)

Részletek még: a vers.hu oldalon

Válasz

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta
minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon.

Irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal tisztelgünk a magyar líra előtt.

Pilisszántón szeretnénk ezt a napot rendhagyó módon ünnepelni. Olyan bensőséges, kellemes hangulatú estére gondolunk, ahol az irodalomszerető lakosok elmondják, vagy felolvassák kedvenc versüket, vagy csak egy-egy versrészletet.

Kérünk tehát minden vállalkozó szellemű versbarát pilisszántói lakost, jöjjön el, ossza meg a résztvevőkkel az általa kiválasztott vers élményét. Szerkesszük együtt ennek az alkalomnak a műsorát! Szerezzünk egymásnak egy léleksimogató estét!
Az estét tovább színesíti az iskola gitáros tanulóinak tavaszi koncertje is.

A versmondók jelentkezését a 20 3782995-ös telefonszámon, vagy a faluhaz.pszanto@gmail.com email címen fogadom.

Jelentkezési határidő: április 6.

Verseskötetek kölcsönözhetőek nyitvatartási időben a könyvtárban:
kedden és csütörtökön 13 – 17 óra között.


Kita Mária
könyvtáros és Faluház szervező

Válasz

A Magyar Nyelv
Magyar vagyok

Amikor én megszülettem,
magyar földön magyar lettem!
Piros-fehér-zöld a színem,
arra dobban büszke szívem!

Nem tudok csak magyar lenni,
hogy lehetne elfeledni?
Mert ma oly világot élünk,
nem szeretik magyar népünk!

Lassan már a jelképeink,
felrovatnak, mint bűneink!
Magyar szentek, s a koronánk,
gúnyok záporoznak reánk!

Ím elfogyunk nem sokára,
nincs tisztelve Árpád háza.
Ős regéink homály fedi,
s népünk lassan elfeledi...

Magyar föld ez Kárpát alatt,
magyar ősök, magyar szavak.
Magyar volt az édesanyánk,
itt van a mi magyar hazánk!

Ne hagyjuk el gyökereink,
édes, magyar testvéreink!
Imádkozva fogjunk össze,
megmaradni, mindörökre!

Ha majd lelkünk elhagy minket,
reánk magyar rögöt hintnek.
Testünk pihen szent hant alatt,
ami mindig magyar marad!

Kigúnyolnak, kinevetnek,
köpenyünkre sorsot vetnek?
Isten fia mind mi vagyunk,
harmadnapra feltámadunk!

Ez a föld itt a mi hazánk,
jó az Isten vigyáz reánk.
Hiszen addig áll a világ,
míg az igénk hozzá kiált!

Szuhanics Albert

Válasz

Örülök , hpgy még vagyunk

Válasz