Joggal merül fel a kérdés, hogy kik készítették ezeket a táblákat és milyen volt a világuk a táblák készítésekor. Természetes, hogy nem tudunk ezekre a kérdésekre kimerítő választ adni; amint az is természetes, hogy meg kell próbálnunk összefoglalni azt a keveset, amit elmondhatunk.

A táblák beleillenek abba az írástörténeti képbe, amit eddig is ismertünk erről a korról. Az írásemlékek ekkor jórészt szójelekkel íródtak és az ősvallás témáit rögzítették. A táblák is a világot ábrázolják, ahogyan ez ebben a korban szinte kötelező minden esetben. Az íráshordozó agyag, az írástechnológia ennek megfelelően az agyagba rajzolás. Azaz nem ékírásról és nem rovásírásról van szó. A jelformák egy része fejlett írásbeliségről árulkodó lineáris jelegű jel (például a körbe zárt kereszt). A jelek többsége a képszerűségét valamelyest megőrző lineáris jel. S néhány további jel kifejezetten képszerű (a kecskés táblán). Ez a grafikai kevertség jellemző az ősvallási jelhasználatra.

A jelek abból az általánosan ismert ősvallási jelkészletből származnak, amely az interglaciális idején alakulhatott ki az Éden (a Közel-Kelet) területén. Ezt az is valószínűsíti, hogy a körbe zárt kereszt az Éden térképe. Ezt a jelkészletet az Édenből mintegy 40 000 évvel ezelőtt szétrajzó népcsoportok magukkal vitték Eurázsia és Amerika tájaira, de megmaradt a Közel-keleten is (így került a sumer jelek közé).

A táblákról pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni, hogy milyen nyelvű nép készítette őket. Ehhez a nyelvet kellene azonosítanunk, de ez pillanatnyilag nem sikerülhet.

A jelek sumer és székely párhuzamokkal rendelkeznek, de - a jelenlegi ismereteink szerint - nem összefüggő, hosszú szöveget alkotnak, hanem egy térképet. S amiképpen a modern szintvonalas térképek szintvonalait és egyéb térképi szimbólumait sem tudjuk összefüggő szövegként elolvasni, majdnem olyan lehetetlen a tatárlakai táblák jeleit is folyamatos, hosszú szövegként visszaadni.

Arra azonban elvileg számíthatunk, hogy az egyes jelek olvasatát valamikor meg tudjuk majd állapítani, vagy meg tudjuk becsülni. Erre az ad reményt, hogy az egyes csillagképeknek lehetett saját neve a táblák készítésekor (például az Orion csillagkép neve lehetett az ada, atta, atya szóhoz hasonló, hiszen ezt használták a sumerek is, meg a magyarok is). Némi joggal várhatjuk el, hogy a tábla jelei nem csak térképként szolgáltak, hanem a csillagkép-neveket is rögzítették s - további leletek segítségével - ezeket valamikor talán hangzósíthatjuk is.
Erre azonban nagyon kevés az esélyünk.

Egyrészt azért, mert ebből a korból kevés emlék maradhatott ránk, ilyenek felbukkanása nem várható minden nap. Másrészt azért, mert a szójelek eleve nem sokat árulnak el a szó hangalakjáról. Csak a körülmények szerencsés összejátszása esetén lehetünk többé-kevésbé bizonyosak a szótövekben. A szavak pontos hangalakjáról (ragozásáról, képzéséről) azonban ennél is nehezebb lesz képet alkotnunk.

Nem értünk egyet Záhonyi Andrással, aki sumer csillagkép-neveket lát a táblákon. Nyilván azon az alapon feltételezi ezt, hogy a sumer jelkészletben szerepelnek az általa tárgyalt jelek. A sumer jelkészlet alapján meg lehet érteni a táblák tartalmát (csillagtérkép voltát), de nem lehet azonosítani a táblát készítő nép nyelvét.

E jelek azonban nemzetköziek voltak, csak ezek párhuzamait Záhonyi András nem tárta fel, nem értette meg. Ráadásul figyelmen kívül hagyott néhány táblán szereplő jelet is (a körbe zárt keresztet és a faábrázolást), valamint a jelek székely és egyéb vonatkozásait. A sumer nyelv feltételezésére semmi oka nem volt azon kívül, hogy az írást - a "tudomány" eddigi (semmivel nem bizonyított) álláspontja szerint - a sumerek találták fel.

A Záhonyi András által nem vizsgált tények tovább árnyalják ezt a képet.

A táblán olyan jelek is szerepelnek, amelyek a székely írásban is megtalálhatók, vagy székely jelekkel rokoníthatók. Ezek segítségével ugyanúgy megérthető (valamilyen fokon) a táblák mondanivalója, mint a sumer jelekkel. Az "f" (Föld) és "sz" (szár) jel alapján nyilvánvaló, hogy világmodellekről van szó; a "ty" rovásjellel rokon Orion-ábrázolás alapján pedig a csillagképek szerepeltetésére, csillagtérképre is gondolhattunk volna. A sumer jelek kétségtelenül többet árulnak el a táblák csillagtérkép voltáról, de semmivel sem árulnak el többet a táblák nyelvéről. A csillagképek jelei ugyanis - mint azt az "atya" jel esetében láttuk - más írásrendszerekben is megtalálhatóak, csak az bizonyos felőlük, hogy az egész akkori "művelt világ" ismerte őket. Ez önmagában nem lenne kizáró ok, azonban semmi sem utal arra, hogy a sumerek valaha is a Kárpát-medencében éltek volna (míg a magyarok kárpát-medencei jelenlétét pl. a genetikusok Eu-19 haplotípusra alapozott elméletei valószínűsítik). Azaz táblákról pusztán a jelenleg rendelkezésre álló írástani ismeretek alapján nem lehet sem a sumer, sem más nyelvet azonosítani.

A környezet jelei és írásemlékei azonban további segítséget nyújtanak. Ezek közül elsősorban a 7500 éves (tehát a tatárlakai tábláknál öregebb) szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei a legfontosabbak, mert ezek összefüggő és zárt rendszert alkotnak, amelyből - a jelenlegi ismereteink alapján - csak a magyar nyelvre lehet következtetni.

További segítséget jelent a nyelv meghatározásakor a genetikusok (fentebb említett elmélete, amelyet az Eu-19 haplotípusra alapoztak s amely szerint a jelenlegi magyar lakosság zöme nagyjából 40 000 évvel ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe. Hasonló alátámasztást jelent Mario Alinei etruszkológus álláspontja is, aki szerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonai, akik a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába.

Nem akarjuk ezek alapján azt állítani, hogíy a tatárlakai táblákat magyarok alkották volna meg. Csupán azokat a körülményeket soroltuk fel, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a táblák leírásakor. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a táblákat a sumerek, az etruszkok és a magyarok közös ősét jelentő nép alkotta meg, de ez csak a kérdés megkerülése lenne.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a táblákon szereplő jelek egy egyistenhívő vallási térképet tárnak fel. Értelmezésükhöz csillagászati, vallástörténeti és írástörténeti (ősi magyar, tordosi és mezopotámiai, egyiptomi, kínai és japán stb. jelek párhuzamba állításával) komplex szempontokat figyelembe vevő kutatásokra van szükség.