Az üveghegyen is túl kifejezés egy meseelem;

a mesei mitikus világkép, ill. a mesei távolságra utaló mesekezdő formula része.

A magyar, szlovák, cseh, német népmesékben gyakran előforduló mítikus fogalom némelyek szerint voltaképpen a Glasberg egy osztrák hegyre utal Salzburgnál az Enns folyó mellett. Ez a folyó egyébként szintén szerepel a mesékben úgy, mint Ober-Enns, vagyis Operencia. Enns nevű község is van Ferső-Ausztriában a cseh és bajor határnál.

Honnan ered a mesék Óperenciás-tengere?

És a folyó nem csupán országhatár volt: kulturális válaszvonalat is képezett. Az Enns folyón túl más szokások, hagyományok éltek, más világ fogadta az oda utazókat. A nyugati határon kívül szolgáló magyar katonák gyakran meséltek ezekről a szokatlan tapasztalataikról, melyeket „Ober Enns” azaz németül az Enns folyón túl szereztek.

Tehát ez az „Ober Enns” kifejezés magyarosodott Óperenciára. „Túl az Óperencián” tehát az Enns folyótól nyugatra terjedt. Az Óperenciás-tenger pedig nagy valószínűséggel a Földközi-tenger megfelelője lehetett, hiszen az „Óperencián” jócskán túlhaladva a tengert is megpillanthatta az utazó.

A mesei világelképzelést, s ebben az üveghegy helyét jól érzékelteti egy szlovák mese, mely így kezdődik: „Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren is túl, az üveghegyeken is túl, ahol deszkapalánk tartotta a földet, hogy bele ne hulljon a semmibe...”.

A mesehősnek, legfőképpen Hamupipőke királyfinak fel kell ugratnia az üveghegyre, hogy a csúcsán levő királyi palota ablakán kihajló királykisasszony kezéből az aranygyűrűt, aranyalmát, aranykendőt lekapja. Meg kell másznia az üveghegyet Mirkó királyfinak is.

Igen szemléletes, lovával folytatott párbeszéde: – Nyisd ki a szemed, kicsi gazdám, mit látsz? – Látok egy éktelen magas üveghegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri. – Hunyd bé a szemed, kicsi gazdám, mit látsz? – Látok magam alatt valami feketeséget, akkorát, mint egy jó nagy tál. – No, ez a föld kereksége – mondá a táltos. – Hát magad alatt mit látsz? – Látok egy végesvégtelen hosszú üvegösvényt, s innét is túl is mély ürességet. – Nohát azon nekünk végig kell mennünk. – Jaj, édes lovam, lefordulsz, a szörnyű halálnak halálával halunk meg...” Irod. Kriza János: Vadrózsák (Kolozsvár, 1863); „Glasberg”, „Glasbergritt” (Hdwb. d. alt. Märchens, II., Berlin, 1934–40); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957).

Benedek E. „A huszárból lett király” meséjében megvan az Európa-szerte ismert Üveghegy (németeknél Glasberg) meseindítéka is.  Erre, csúszós volta ellenére is, a mesehősnek, lóháton, azért kell följutnia, hogy a királykisasszonyt feleségül kaphassa.  B. E. e meséjében azonban az Üveghegy tetején még egy üvegvár is van, amiből azt sejthetjük, hogy úgy ez mint az egész Üveghegy indíték is, csak a fényes szűzüveggel borított kupola emlékezete, illetve félreértése.  E mesében viszont a forgás indítéka hiányozik. 

És végül ne maradjon ki egy kis nyelvészkedés se:

Igen valószínű az is, hogy üveg szavunk valamikor hehezetesen hüveg, hüdeg, hüleg alakban is megvolt és jég jelentése is lehetett, amint még a hideg, hűt, és hűl szavaink is mutatnak.

A német Glas = üveg szó sem más mint a latin glacies = jég szó változata, ami tehát a föntiek párhuzama.