SÖR, SÖRTE ÉS SERTÉS

A válasz – mint a magyar, vagyis a legtisztábban fennmaradt ősnyelv szavainak esetében mindig – a szó által megadott képben rejtezik.

      A ser azért ser, mert serkenő. Serlő. Tessék csak nézni, amikor korsóba tölti a csapos, s még azután is sokáig mint serkennek benne mindenütt a kis buborékok. Látványra épp ilyen módon serkenő a szőr is a beretválatlan arcon. A másnapos, borotválatlan férfi tehát sörtés = sertés, akár a sertés, mely épp a sertéjéről kapta nevét.

      S ezzel már meg is találtuk a fenti kérdésre a választ: az elvont képi lényeg azonos a serben és a sertésben: a ser.

      De nem csak a szőr és a buborék serken, hanem az alvó gazda ember is serken, főleg ha serkentik: rohan a sertéshez, akár sörtésen is. A forrás is és a vér is serken.

      Sarkantyú sem egyéb, mint sarkantó, azaz serkentő. Ital is, jutalom is lehet serkentő.

      Ser = sör sz-vel ejtve: szőr, amit a szőr = sörény (szőreny is lehetne) azonosság is igazol.

      A latinban olykor kiesett a szótő "e" hangja, mint pl. ’crinis’ = sörény, haj, ’crinitus’ = sörényes, 'cresco’ = serken. De pl. a ’cervisia’ = sör szó elején ott áll az "e": cer = ser. Tehát a latinosan ejtett-írt ’cr’ = ’cer’ kétségen kívül azonos azzal a szóval, amelyet ma többek között ser, sör-nek ejtünk. De nem mindegyik latin 'cr' egyezik a fent említett szótővel, a hangzás egyezése véletlen. Mert pl. ’crepitat’ = serceg, ahol a 'cr' szótő hangkeltést jelent, s egyezik a cser, mint csereg szótővel. Pl: ’crep’ = cirip, cs-vel ma: csirip, de másképp képezve ezt a szótőt: csereg, csörög, z-vel: zörög azaz zajt kelt, zajos.

      A tetű petéi a hajban: serkék. Mert sarjak, sarjadnak, serkennek, mégpedig igen nagy számban.

      A ser mély hangon sar(j), régen sari, mint gonoszi, gazi, kezi. Ahogyan a buborék, vagy a szőr, úgy a növény hajtása, oldalhajtása, de minden, ami kinő: sari > sarj. Sarjad = serken. A növekvő gyerek serdül, serdülő.
      Sertés esetében r > l váltással: süldő. Aki, ami magasra serkent: surján. Sarj s > sz váltással a szar > szaru > szarv, mert e fejék is sarj, de s > t váltással a tarj, taraj is. A csíra is a sarj szóból van. Mint ahogy a sarjakkal dús terület: cserjés. Ebből r > l váltással a csalit, ógörög ’thaleth’ ua.

      A ser mély hangú változata, a sar sz-vel ejtve: szár.

      A sar(j) = szár azonosság magyarázza a származik, származás szót is, a szár = hajtás révén.

      Mint ahogy a szár a latin ugyanez: ’sura’ = (láb)szár. Szár r > l váltással: szál, ahogyan azt látjuk a szárka = szálka szóban is. Latin ’sur-us’ (szur-usz) = szár, ’surcul-us’ (szurkul-usz) = szálka (lásd: szurka-piszka), tehát a szúr szó is a ser sarja (származéka). Latin ’cr-us’ = szár. Mindebből adatik összesítve: szál = szár = szőr = szúr. (Régen nem voltak szófajok!) Szár > szál a szalma is, miből a latin ’calam(us)', ejtsd: szalam(usz), mert szalm-szalom, mint halm-halom, és hangátvetéssel szláv ’szlama’.

      Vagyis a sernek nem csak a sertéshez és a cserjéhez van köze, hanem oly sok között a serdülőhöz is, a szarvhoz is, de még a tarajhoz is – egyazon elvont kép alapján, melyet talán a sarjadás szó idéz fel legpontosabban bennünk.

ser, sör, sar, sur, szőr, szár, szál, szúr, szer, szar, cer, cr,
chaar, schier, cser, csír, csor, csar, thal, cal, sül

egyetlenegy ősi szó ez – huszonegy féle kiejtéssel