Negyedik betűnk a(J). Jelentése JÓ, JÓSÁG. Ha betűkötést készítünk a "jó" szóból, a képjelen is látjuk, hogy a jó visszatér önmagába, a jótett helyébe jót várhatunk.

Hogy a tapasztalat ezt többnyire nem igazolja, arra az a magyarázat, hogy a viszonzás nem mindig ebben az életünkben következik be. Jézus is azt mondta, hogy más aki vet, és más, aki arat. Ezt ő úgy értette, hogy jótettünk jutalmát esetleg csak a következő életünkben, karmánkat, azaz tetteink következményeit ledolgozva nyerhetjük el. A kufárok, akik Jézus életét, tanait meghamisították, ezt is félremagyarázva úgy igyekeznek a világot irányítani, hogy a jámborak vessenek, ők pedig arassanak.
A javósok, javasasszonyok jót javasolnak, a javunkat, javulásunkat akarják, ha igaziak. Oláh Andornál olvastam (1986, 215. oldal), hogy a parasztszoba, ahol a javasok rendeltek, azon nyomban szentéllyé változott át.
Az igazi javak a jóságot, lelki, szellemi értékeket jelentik. Az igazi javak átvihetők további életeinkbe, a földi javak nem.

Ötödik betűnk a(T). Jelentése TUDÁS, TANÍTÁS. Tanítók, tudósok, táltosok tanítanak, tökéletesítenek, terjesztik a tudást. A táltos, testi, lelki gyógyító, földsugárzások, ásványok, növények ismerője, a jog, a történelem tudója és nem utolsósorban művész is.
"Népünk között van a legtöbb látó"- írja Magyar Adorján az Ősműveltség című könyvében. A római keresztény vallásra való áttérés idején táltosainkat legyilkolták, megnyomorították, működésüket betiltották, a gyógyító növényeket és eljárásokat tartalmazó rovásírásos botjaikat elégették, hihetetlen kárt okozva ezzel az emberiségnek. Olyan betegségeket gyógyítottak, amelyekre a legjobban felszerelt kutatócsoportok sem találtak manapság orvosságot, pl. rák, veszettség (Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció, Gede testvérek 1999). Napjainkban sem kapta még vissza sem a rovásírás, sem a természetgyógyászat, ősműveltségünk e két fontos összetevője a neki járó rangot.

Szkíta gyógyító egy 2400 éves elektronvázáról

Eddig a SZÁR-ra, első betűnkre egy mellékvonalkát írtunk. A most következő betűknél több mellékvonallal egészítjük ki a szárat.

A hatodik betű a(GY). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás "Egy az Isten" jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a "Szentháromság", azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.

Felirat az énlakai unitárius templom mennyezetéről, 1668-ból

Rovásírásunk 7. betűje a(C). Jelentése: CÉL. Felfelé mutat, tehát a folyamatos tökéletesedésre való irányulást jelzi. Felfelé kell törekednünk, nem a ranglétrán, hanem jóságban, tudásban. Úti cél, útirány értelemben való használatáról fennmaradt szép rovásemlékünket Strahlenberg svéd hajóskapitány másolta le a XVIII. században. Orosz, pontosabban Hun-országi sziklafelirat, hiszen az V. században még a mi őseinké volt a ma Oroszországnak nevezett terület. A felirat valószínűleg Roga (itt Rov) hun király parancsát tartalmazza, katonái úticélját részletezve.

Kb. 1600 éves hun sziklafelirat

Rovásírásunk 14. betűje a(TY), jelentése: ATYA. Írásának 3-4 változatát ismerjük, az apró eltérések az íráshordozótól függtek.
A változatnál fára róva nehezen lehetett észrevenni a pontokat, aváltozat pedig téveszthető volt a 100-as számjeggyel. Valószínűleg összefüggés is áll fenn a következő betűk és számok között:
Aa számrovásban a 10-es, B betűként pedig a baba, a gyermek jele. Aa számrovásban a százas jele, TY betűként pedig az atyáé.
Végül az, azaz ezer jelentése a sumerban dingir, azaz Isten, amely őseink tündér szavával rokon. A tündér régebben nem csak a női nemre vonatkozott, hanem a varázslatosnak, varázslónak tartott lényekre is. Az atya rangja tehát a gyermek és az Isten között van.
Ipolyi Arnold és Kállay Ferenc ősi hitvilágunknak két 19. századi kutatója sok adatot gyűjtött a jóságos, bölcs fehérszakállú Öregistenről, bár utalást néphagyományunkból nem jegyeztek fel arra nézve, hogy az Öregisten és az Atyaisten milyen alá- illetve fölérendeltségi viszonyban állott egymással.
1480 és 1530 között került az erdélyi Bögöz falu református templomának falára a vörös krétával írt rovásfelirat, amelynek jelentése: Atyaisten.

Kb. 500 éves felirat a bögözi református templomból

A 16. betűnk a(G). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldottbetű, a "sánc" megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.

23. betűnk az(N), vele kezdődik a hajlított jelek sora. Jelentése: NAP. E szónak két igen kifejező rovásírásos megjelenítését be is mutatom: balra Kájoni János csíksomlyói ferences szerzetesé 1763-ból, jobbra Csatlós Csaba egri rovásírás kutatóé a XX. századból. Mindkettő érzékelteti éltető égitestünk fényt, sugarakat kibocsátó jellegét. Mint már említettem, a Természetet tisztelő őseink a Nappal, a Fénnyel kereszteltek, mintegy áldását kérve a gyermekre.

Írásunk 25. betűje az(E). Jelentése: EMBER. A legősibb hitregékben az áll, hogy az Isten, Istenek saját képükre formázták az embert. A Biblia nem tartozik a legősibb hitregék közé. A Biblia elnevezés a görög büblosz (könyv) szóból származik, s a különböző történeteket csak a Krisztus utáni V. században fűzték egybe, a Teremtés történetét sumer ékiratokból vették át, Jézus életét és tanításait pedig nagy mértékben meghamisították. Az egész Bibliát egy nép érdekeinek megfelelően állították össze és időnként ezeknek az érdekeknek megfelelően átírják. 2001-ben a Vatikán "nemzetközi" teológuscsoportot hívott össze, hogy a Holt tengeri tekercsek alapján ismét módosítsák a Bibliát. Ez így nagyon jól hangzik, hiszen az 1947-ben megtalált Holt tengeri tekercsek a Krisztus előtti 170 és a Krisztus utáni 68-ig terjedő időszakban íródtak, így az ő életét is valósághűbben ismerhetjük meg, mint a kezdetben keresztényeket öldöklő Pál apostol és követői átírásaiból. A Holt tengeri tekercsekről azonban éveken át semmit nem tudhattunk, így talán időközben azokat is átírták a megrendelők kívánságainak megfelelően. Mindenesetre gondosan őrizzük régi Bibliáinkat, mert azokban vannak még igen tanulságos részek.
Az embert az Isten külsőre talán a saját képére alakította, de sokak lelkére az ördög is igényt tart. Gondoljunk csak a háborúkra, napjainkban az amerikaiak foszfor bombákkal égetik el az iraki polgári lakosságot, gyermekeket is. Az amerikaiak afganisztáni háborújában vákuumbombákat vetettek be, esküvői menetet bombáztak, és a költöző madarak 80%-a áldozatul esett a vegyi fegyvereknek.

A karma törvényei szerint azonban a gonoszoknak meg kell tapasztalniuk mindazt a fájdalmat, amit ők okoztak. Igaza van Baktay Ervinnek, amikor azt írja, hogy a karma törvényeibe földi ember nem tud, Isten pedig nem akar beavatkozni. Tehát elmondhat akárhány Miatyánkot egy fegyvergyáros, bedobhatja a perselybe vérrel szerzett vagyonát, feloldozhatja őt akárhány püspök, át kell élnie eljövendő életei során ugyanazt a szenvedést, amelyet fegyverei okoztak. Ha viszont az ember jótéteményekkel, önmaga és embertársai tökéletesítésével kövezi ki útját, akkor ezen az úton egyetlen lépés sem vész kárba, írta szintén Baktay Ervin.
Azbetű jelenti egyúttal az Elődöket is, hiszen minden ember magában hordja elődei tapasztalatainak sűrítményét, amelyet Carl Gustav Jung svájci lélekgyógyász "kollektív tudattalannak" nevezett. Ugyanakkor saját előző életeinket is magunkban hordozzuk, ahogyan József Attila tökéletesen megfogalmazta:

"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen
Egy pillanat, s kész az idő egésze
mit száz ezer ős szemlélget velem"

(A Dunánál - részlet, 1936)

Az "ember" betűjénél sokáig elidőztünk, de még nézzük milyen jelekből áll össze ez a szó:
Az elsőaz elődöket jelenti, aza táplálást, aa babát, a gyermeket, majd a másodikaz ember szót, végül aza rendet.
Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

Rovásírásunk 31. betűje a(K), jelentése KERT, kerítés, karám. Elsősorban Isten kertje, pihenőhelye. Nevezik Paradicsomkertnek is a perzsa "pardesz" (kert, liget), vagy a görög paradeiszosz után. Területét a művelődéstörténészek Mezopotámiába helyezték. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a mi hazánk, a Kárpátok övezte medence az Isten kertje. Ezt gondolni két okom van. Az egyik, hogy ha a Kárpát-medencét övező hegyek vonulatát összekötjük egy vonallal, a rovásírásjeléhez hasonló alakzatot kapunk. Főként, ha Keletről vagy Nyugatról nézzük.

A Kárpát-medence kelet felől nézve

Ezt annál is inkább megtehetjük, mert Bíró Lajos a Kerek Isten fája című, magyar ősvallásról szóló könyvében (Szerzői kiadás, 2001, 170. oldal) írja, hogy a régi templomok oltárai, a honfoglaló magyarok koporsói napkeletre, "napjövetre" néztek. A Szeged környéki régi falusi házak Kelet felé tekintettek, homlokzatukon, kapujukon Nap ábrázolás volt látható.
A másik pedig Hédervári Péter csillagász A Hold és meghódítása című könyvében (Gondolat, Bp. 1970), a 180.-181. oldalon található észrevétel. Eszerint a Holdon a Dunával, Tiszával és mellékfolyóikkal megegyező árkok láthatók, azaz a Kárpát-medence leképződése megtalálható a Holdon.

Forrás: Hédervári Péter: A Hold és meghódítása (Gondolat, Bp. 1970)

Thúróczy János történetírónk (1435-1490) pedig ezt írja a Magyarok Krónikájában a Kárpát-medencéről:

"A világ minden tája között a legdicsőbb, híres folyók öntözik, síkságai és hegyei egyaránt gyönyörűek, aranynak, ezüstnek, egyéb fémeknek és a legfinomabb sónak termékeny szülőanyja, szántóföldjei a legtermékenyebbek, bővelkedik a borban, számos erdeje és legelője van, s csaknem mindenfelől óriási havasok bástyái, vagy hatalmas folyamok zárják körül."

A krónikás is mintha Isten kertjéről, a Paradicsomkertről tudósítana. A néphagyomány szerint Csallóköz is, Erdély is tündérek lakóhelye volt.
Mindebből mára semmi nem maradt. 2006 január 8-án vasárnap a Kossuth Rádió Déli Krónikájában elhangzott, hogy az Európai Unió fizet azért, hogy a magyar történelmi borvidékek szőlőtőkéit kivágják a gazdák. A fizetés feltétele, hogy 50 évig nem telepítenek új tőkéket. Szent István korában a beszolgáltatott rovásírásos könyvekért, a rovásbotokért fizettek, amelyeket aztán elégettek. Így lehetett azt hazudni, hogy a magyaroknak nem volt írásuk, s a német-olasz térítők tanítottak meg minket a betűvetésre.
Nekünk embereknek is szükségünk van arra, hogy kialakítsuk a kertünket. Aki olyan szerencsés, hogy jutott neki egy darabka föld a Földből, kötelessége, hogy ezt növények ültetésével, ápolásával, madarak, állatok gondozásával megközelítőleg hasonlóvá tegye Isten kertjéhez, a réges-régi Kárpát-medencéhez. S akinek nem jutott kert, lakásában is kialakíthat egy kis növényekkel körülkerített részt, ahol pihenhet, ábrándozhat a régi Tündérkertről.
Folyamatos kötelességünk mindannyiunknak a Kárpát-medence természeti értékeinek őrzése. A hivatalos környezetvédelemnek csak pénzfaló intézményei vannak, de semmit nem tesznek az olyan környezetrombolások ellen, mint amelyet amerikai filmesek követtek el a már említett (Cell)Dömölk határában lévő Ság-hegy vulkáni kúpjának kráterében, amely hazánk egyedülálló természeti értéke és természetvédelmi területe VOLT, az Eragon című film forgatása előtt. Szakács Gábor írása a Magyar Demokrata 2005/27. számában a 32. oldalon és a 2005/51-52. számában a 37. oldalon olvasható erről.
A Pilisben, szintén filmesek, fákat, növényeket pusztítva koncentrációs tábort építettek fel, noha a vallási türelméről híres Magyarországon soha nem volt ilyen intézmény. Most már van, mert a Sorstalanság című film elkészülte után sem bontották le, így minden tudatlan külföldinek lehet mutogatni, mint a magyarok gonoszságnak bizonyítékát. Sajnos, a Pilisről oly sok szépet összeírók (pl. "A Pilis a Föld szívcsakrája") nem emelték fel szavukat a környezetkárosítás ellen és nem álltak élére a néhány száz összegyűlt tiltakozónak. A filmforgatás körülményeiről Szakács Gábor írt a Magyar Demokrata 2003/37. számában a 26. oldalon, és a 47. számban a 32. oldalon.
A szovjet hadsereg máig fel nem becsült, hatalmas környezeti károkat okozott hazánk megszállásának ideje alatt, ezekért kártérítést nem kaptunk.
Napokig sorolhatnánk, hogy nem csak Magyarországon, hanem az egész Föld bolygón hogyan teszik tönkre a természetet az "üzletemberek", nem gondolva saját gyermekeik, unokáik egészségére, jövőjére sem.