A címer

    Magyarország, ma köztársaság, ősi elemek egyesítésével létrehozott címerének históriája több államformát is átível. Kezdetei az írott történelem előtti idők homályába vesznek, előzményei és párhuzamai az antik magaskultúrák és a lovas-nomád katonai demokráciák világában találhatók meg. Üzenetet hordoz és a címerelemek első grafikai megfogalmazása az emberiség eszmélésével egyidős. A Magyar Királyságban vált a klasszikus címertan szabályai szerinti címerré. Ősisége és a benne foglalt gondolati tartalom miatt az állami szimbólumok között páratlanul áll.

    Elemei székely rovásjelekkel vethetők össze. A folyókat szimbolizáló árpádsávok az „aK” (pataK), vagy az „ü” (Ügy), a hármas halom az „m” (Magas), a kettős kereszt pedig a „gy” (Egy) rovásjellel rokonítható.
    Az „m” és a „gy” a magyar népnév tövét vagy a véle rokon megye szavunkat rejtik. A magyarság mitikus ősére, a világ közepén álló (a megszemélyesített világoszloppal azonos) Magor-ra emlékeztetnek.

Az árpádsávok

    A hullám alakú „ak” és „ü” jelek eredetileg az Ószövetségben is szereplő, de annál jóval korábbi hagyományban is szereplő négy szent folyó (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) szimbólumai voltak. Ezek a folyónevek a Magyarok Istenének négy jelzőjéből (Élő, Úr, Egy, Jó) alakultak ki. Az árpádsávok ma a Tisza, a Duna, a Dráva és a Száva jelképei, az új haza szent folyóira emlékeztetnek.

    Az árpádsáv az Árpádház isteni eredetére és küldetésére utaló, vizet ábrázoló jel. A sumér és a kínai „víz” és „folyó” jelek párhuzama.
    A víz jelkép vallásos értelme a magyarság és más népek ős-hagyományából tisztázható. A vízből születő, életüket népüknek szentelő, királyságra jutó, majd a halhatatlanok közé e-melkedő hősök sorsára utal.

A kettős kereszt

    Az általában halmokon álló kettős kereszt mintegy hétszáz éve közismert szereplője a magyar címertörténetnek, de vallásos jelentőségű vagy preheraldikus ábrázolásokon jóval korábban is felbukkan. A kettős kereszt az égig érő „ az eget tar-tó istennel azonosított „ világfa jele, az emberiség egyik leg-régibb szimbóluma.

    Függőleges szára a Tejút, a két keresztszár pedig a nappá-lya két állapota a napfordulók idején. A napfordulókkor ugya-nis a Nap éppen a Tejútba kél. Azaz a kettős kereszt a Napis-ten egy éves életútjára emlékeztet. Ezzel függ össze esztendő szavunk „Isten idő” értelme. Ezért jelöli a kettős kereszt a székely rovásírásban a „gy” hangot, amelyet szabályosan egy-nek kell olvasni (például az énlakai rovásfeliratban). Egy szavunk ma is Istenünk jelzője, egyház szavunkban pedig szent jelentésű.
    A sumér „herceg” és a kínai „király” írásjellel genetikus kapcsolatban lévő magyar kettős keresztet a hagyomány és a kutatás egyaránt a királyi hatalom jelképének tekinti. Azért lett a királyok jele, mert az uralkodó is az eget és a földet öszszekötő kapocs - akár a világfa.

A hármas halom

    A hármas halom a magyar államcímer önálló jelentést hordozó alkotóeleme. A címer kialakulásakor az egyes összetevők ábrázolása nem volt egységes és grafikailag kiforrott. A hármas halom keletkezéséről és értelméről ezért -valamint a jelentés tisztázására irányuló kutatások elhanyagolása miatt - született az idők során több, egymásnak gyökeresen ellent-mondó magyarázat. A kutatók akadémikus vonulata hajlik arra, hogy jelentés nélküli elemnek tekintse. Vélük szemben a hagyomány és az alternatív kutatás az antik mitológiák szim-bolikájának megfelelő magyarázatot ad: a címer halmait az ország három hegyével (a Tátrával, a Mátrával és a Fátrával) azonosítja.

    Szimbolikus ábrázolásokból is sejthetően a hármas halom (lépcsős hegy) és a zikkurat egyaránt az ég és a Föld találko-zásának helye, a világ közepének ábrázolása.

    A toronytemplomot (zikkuratot) a babilóniaiak úgy tekintették, hogy alapja a Föld köldökén, csúcsa pedig az égben van, s emeleteit megmászva, a király vagy a pap képletesen feljuthat az égbe. Az archaikus hagyomány szerint egyes kiváltságos lények (ősök, héroszok, mesebeli királyok, táltosok) egy fa, dárda, kötél vagy nyílvesszők láncolata segítségével valamikor a maguk testi valóságában ténylegesen fölmentek az égbe .

    Képírásszerűen erősíti meg a toronytemplom égbe vezető voltát egy totonac (azték) piramis lépcsőin kőbe vésett égig csapó, lépcsős hullámtaraj . E lépcsős hullámtaraj a Tejútra és a rajta menekülő égi csillagszarvas hullám (W) alakú szarvára utal, amely éppen a Sarkcsillaghoz, az égbolt zárókövéhez vezet .

    A magyar népmesék kiskanásza a király kertjében nőtt, égig érő fa törzsébe vágott lépcsőfokokon jut a felső világba, s a hasonló ázsiai hiedelmeknek se szeri, se száma. Amint azt G. Rank megjegyzi, a sztyeppi és arktikus népek „világfa” vagy „világoszlop” képzete kétségtelenül az ősi elő-ázsiai elképzelésekre vezethető vissza .

    A világoszlopot jelképező valóságos sátorrúdon vagy rovátkolt fatörzsön jut fel az „égbe” a sámán is, önkívületben eljátszott utazása során. A sámán kozmológiában a világegyetem hármas tagolódású: felső, középső és alsó világra oszlik. Az emberek által lakott középső világban, a Föld köldökén emelkedik a világoszlop (hegy, fa, esetleg folyam) s e „ Sarkcsillag alatti „ függőleges tengely (az égi sátor tartórúdja) köti össze a világokat.
    Megemlékezik az égi kapcsolatkereső törekvésekről és a zikkuratokról a Biblia is.

A Genezis megfogalmazója az átvett archaikus anyagot csak félreértve és eltorzítva őrizte meg. E szerint az emberek egy szép napon elhatározták, hogy „tornyot építenek, amelynek teteje az eget érje”. Isten azonban „leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot”, és megértette, hogy ettől kezdve semmi sem gátolja meg az embereket abban, hogy véghezvigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Ekkor összezavarta nyelvüket, és az emberek többé nem értették meg egymást.

    A Biblia előtti kort és a honfoglalást megelőző sztyeppi időszakot ma már össze lehet kapcsolni a dél-turkesztáni és észak-iráni monumentális, sumér típusú zikkuratok segítségé-vel, amelyeket a Kr. előtti III. évezred végéről Altin Tepe és Turang Tepe ásatásaiból ismerünk. Ezek megmutatják e kozmogóniai képzetek és toronytemplom-ábrázolások útját a sztyeppre, ahonnan később a Kárpát-medencébe és északabbra is eljutottak. A dél-turkesztáni települések Kr. e. 2500 és Kr. e. 1500 között elnéptelenedtek, s a megindult népvándorlások-nak köszönhető az andronovói kultúra közel egykorú megje-lenése.

    Makkay János említi a Cseljabinszk-i területhez tartozó Szintastánál végzett nagyszabású ásatásokat, ahol egy egyedülálló temetkezési és áldozóhely-komplexumot tártak fel. Az SZB jelű hatalmas tholosz (temetkezési épület) sírja a középső bronzkori andronovói kultúrába? tartozik. A tholosz fölé épített áldozóhely legkorábban a kései bronzkorban (itt kb. Kr. e. 1000 táján), legkésőbben a korai szarmata korban épülhetett. E templom szerkezete egyszerű: összesen kilenc lépcsőből álló piramis. A legfelső térséget gerendasor fedte, s a szent térség egyik rendeltetése a halott-kultuszhoz kapcsolódó emlékező áldozat. Mint azt Makkay János meggyőzően kifejti, e kultúrkör hatása olyan erős volt, hogy - például a kardkultusz terén - a Brit-szigetektől, a bécsi magyar szablyán át Japánig ma is kimutatható.

    Makkay János szerint óirániakról van szó, de ez a feltételezése nem igazolható. Jól példázza ezt a vara szó esete is, amelyet a szerző e szentélykör korabeli megnevezésének és - mi-vel az óiráni rituális törvények gyűjteményében, a Vivedatban előfordul - iráninak tart. A Vivedat szerint Jima - az első ki-rály - építette a varát, amelynek felső része kilenc koncentri-kus falból állt. Csakhogy az irániak a sumér bar „földhányás” szó változatát használták a sumér zikkuratok mintájára készült földpiramis megnevezésére, s e szó megfelelője a magyar vár, város. Jordanes szerint a vár szó a hunok nyelvében is megtalálható volt. Az egyiptomi hükszosz főváros: Avarisz nevét le-számítva, csak a magyarok (vagy a magyarok környezetében élő népek) nevezik legfontosabb településeiket városnak.

    E hatalmas erejű kultúrhatás következményeként a lépcsős piramis és a hármas halom szintén megjelenik a Kárpát-medence bronzkori világmodelljein, felbukkan jüe-csi (kusán) aranylemezen, a magyar címer kettős keresztje alatt, meg népi ábrázolásainkon is . Segítségükkel a lépcső-motívum és a hármas halom eredeti jelentése is megérthető: ég és Föld kapcsolódásának helye, az égig érő világ-oszlop része ez.

A Szent Korona

    Koronánk a több ezer éves magyar államiság és történelem legbecsesebb emléktárgya, függetlenségünk és kultúránk jelképe, a magyarságot megtartó, számára cselekvési programot adó nemzeti ereklye. A Szent Korona nem csupán az égi eredetű hatalommal ruházza fel az uralkodót, hanem előírja számára a befejezetlen isteni mű folytatását: a gyámoltalan em-bertömegből szervezett nemzet, a műveletlen területekből vi-rágzó ország, a káoszból rend teremtését.

    Az uralkodói hatalom a fejlett bronzkori mitológiák szerint isteni eredetű. A korona világmodell volta és szent jelzője (egyetlen más országban sem tartották szentnek az uralkodói koronát) az Árpádház égi eredetébe vetett hittel függ össze. A Szent Korona jelképesen istenné is avatja az uralkodót azáltal, hogy a világ közepével, az eget tartó világoszloppal azonosítja őt.
    A koronaeszme szerint a Szent Koronából származik az uralkodói hatalom, mert e korona az ország tulajdonosa, a nemzet tagjainak, javainak és alkotmányának tárgyiasult megjele-nítése.

    A Szent Korona jelképrendszere történelem előtti hieroglifákra épül, amelyek a koronaeszme alapgondolatait s a teremtett világ középpontját idézik fel. Aranyba álmodott isteni jel, amely áttöri a profán tér egyneműségét. Megmutatja a szent helyet, ahol a föld, az ég és az alvilág érintkezik egymással, ahol a világ keletkezett, s ahonnan az isteni rend a négy világtáj felé kiterjedt.

    A Szent Korona az egyik legrégibb, legszebb uralkodói jelvény. Páratlan szépségét nem drága ékköveknek köszönheti - hiszen legszebb díszei a zománcképek -, sokkal inkább alko-tói mesterségbeli tudásának, arányérzékének és gondolatgazdagságának, a benne rejlő történelemnek. Bár egy kíváló műhely tehetséges művészei készítették, mégsem egyéni alkotás, vagy műhelymunka, inkább egy ősi hagyományaira büszke világ, egy évezredek alatt tökéletessé vált antik eszmerendszer terméke és képviselője.

    Szent Koronánk egyik jellemző nézete a körbe zárt kereszt, amelyet az ég felé mutat, s amely azonos a székely „f” (Föld) rovásjellel, az Éden térképével. Az Isten által teremtett szent földre, az első királyságra, a legkorábbi magyar őshazára emlékeztet .

    A világmindenség középpontját jelöli, s a fejlett bronzkori mitológiák az isteni származású királyt tekintik a világmindenség közepének, a világ tengelyének, akiben elválaszthatatlanul ötvöződnek a kozmikus és a társadalmi princípiumok .

    A keresztpánt kacskaringós filigránjai a „j” (jó, folyó) rovásjel megfelelői. Hasonló kacskaringók horezmi, türk és avar koronákon láthatók .
    Két lineárissá egyszerűsödött képjelet ismertünk fel: a teremtett világközép térképét, meg a tanító isteneket idéző hullámtarajt (a „j” rovásjellel rokon kacskaringót). Elolvashatóak, s a jó király feladataira, az önmagukat a közösség érdekében feláldozó, vízből születő hősök példájára emlékeztetnek.

    Ugyanez a két jel olvasható jó Föld-ként is. E kettős értelmezési lehetőség a megszemélyesített világoszlop, az Ararát körüli négy szent folyó által öntözött Éden képzetére megy vissza, amely az organikus államelképzelés és a koronaeszme végső forrása.

    A hasonló képjeleket a valódi írások kialakulását megelőző korokban bővebb magyarázattal ellátva (olvasták) - így a „jó király: jó Föld” értelmezésük is megengedhető. A jelentésnek ezzel is csupán a felszínét érintettük , mélyebb rétegeihez a hozzájuk tartozó mítoszok vezetnek el.

    Két hieroglifánkat aligha tekinthetjük másnak, mint a magyar alkotmányosság legtömörebb összefoglalásának. Történelem előtti idők kötetlenebb jelhasználata tükröződik bennük, ezért nehéz őket a mai alkotmányszövegek jogi formalizmusával összevetni. Annál inkább emlékeztetnek a szimbólumok nyelvén megszólaló hatti és szkíta szarvasok kifejezésmódjára, a hun nagyszíjvégek nyelvezetére. Korántsem véletlen, hanem az államalkotás hagyományainak közös gyökerére utal, hogy a körbe zárt kereszt és a víz szimbólum a conques-i avar koronán is, meg a Szent Koronán is egyaránt előfordul.

    A korona felülnézete megegyezik az egyiptomi niut „város, falu” hieroglifa alakjával, mert a körbe írt kereszt egy ideális település-alaprajz is. George Thomson számos indián, egyip-tomi és kínai példát ismertet -Első filozófusok- című művében. Mint írja, az indián táborok, az ausztrálokéhoz hasonlóan, a törzsi rendszer diagramját alkotják. Kört mutatnak, mely fél és negyedkörökre oszlik, s bennük a nemzetségek égtájak szerint helyezkednek el. E táborhelyek az Édent modellezik, s az isteni teremtésre emlékeztetnek, amelyet az ember minden település létrehozásával megismétel.

    Egyiptomban és Indiában is a királyi házassági rítus részeként kilőttek egy-egy nyílvesszőt a négy égtáj és a zenit felé. A négy kardvágás a magyar királyi ordóban ennek kései pár-huzama. Az akkád Naram-Szin magát a Nap földi másaként a négy negyed királyának nevezte, s a kínai főváros is a birodalom eszmei középpontjában épült fel, középen a napoltárral és a császári rezidenciával, ahonnét a négy égtáj felé futottak a fő utak, „negyedelve” a várost .

    Ahol a keresztpánt „útjai” a Szent Korona boltozatának tetőpontján összefutnak, s ahol a kínai városalaprajz analógiája alapján a napoltárt és az uralkodói rezidenciát kereshetjük, valóban található is egy körbe írt nyolcsugarú napábrázolás a trónoló Krisztus mellett. A pontos megfelelés korántsem a véletlennek, hanem a nyelvünkben is nyomot hagyó vallási-kulturális kapcsolatoknak köszönhető. Például a városrészeket ma is negyedeknek hívjuk.

    Az egyezések a király városokat teremtő és fenntartó szerepkörére és a királyi hatalom központjára utalnak. Egy városokat építő, teremtő nép uralkodójának koronája ez, amelynek eszmeköre az első városi kultúrák világában gyökerezik.

    A Szent Korona másik jellemző nézete az elölnézet, amit a földi halandók felé forduló koronás főn mutat. Arra az eurázsiai teremtésmítoszra utal, amelynek fő aktusa a föld és az ég szétválasztása.

    E nézet lineáris jelváltozata a „g” (ég) rovásjel, amelynek középső - eredetileg függőleges - vonala a székely „sz” (szár, szál) betű.
    A korona keresztboltozata az eget, abroncsa a földet jelképezi. Az eget alátámasztó szálfának (világoszlopnak, első embernek, istennek - aki ti. az égboltozatot a világ teremtésekor felemelte és alátámasztotta) pedig a homlok fölötti kereszt-pánt szakasz felel meg. Az értelmezést a korona életfás Krisztusképei („fa” és „isten”) éppen ezen a keresztpánt-szakaszon, az „égboltot tartó oszlop” végpontjain illusztrálják.

    A Szent Korona szerkezete Magyarországot a megszemélyesített világoszloppal, az Isten által teremtett szent földdel azonosítja. Amiből a koronaeszme lényege és az organikus államszemlélet megérthető. A király, a korona meg a vele jel-képezett ország és állam egyetlen élő rendszer.
    Koronánk szembőlnézete egy „ég” , felülnézete pedig egy „Föld” hieroglifa szerkezete. Az eget idézi a keresztpánt Nap- és Holdábrázolása s égig csapó hullámtarajt utánzó filigránja . Ezzel szemben az abroncson lévő párta halmai (a sumér kur/hur „or-szág, hegy” képjel rokonai) a Földre utalnak.

    Hasonló jelentésűek a korona kövei és igazgyöngyei is. A napvörös kövek a keresztpántokon, a zöldellő réteket és a kéklő hegyeket idéző kövek meg az abroncson vannak. A vízből származó igazgyöngyök az abroncson az Ókeánoszra utalnak. A keresztpántok kacskaringós alakú filigránjai és gyöngyei az égi (égből eredő) folyót, a Tejutat jelzik.

    Csomor Lajos is az ég és a Föld megjelenítését látja a korona keresztpántjaiban és abroncsában: „A képek tanúsága szerint a földi hatalom jelképe az abroncs. Ezen látható a földieken uralkodó Fiú Isten képe. … A keresztpánt úgy borul az abroncs és a király feje fölé, mint az égbolt a föld fölé. Ennek a ’világrend’ elképzelésnek megfelelően került az Atya képe a kupola tetejére.  A felső rész  olyan uralkodónak készült, aki egyenesen az égből kapta hatalmát. Ezért nem járt boltozott korona olyan uralkodóknak, akik felett még állott más földi hatalom.

    Aligha véletlen, hogy Magyarország becsülete, gazdasági-kulturális jelentősége, területe és lakosainak életereje csak a korona közjogi szerepének csökkentésével párhuzamosan lett egyre kisebb.

    A Szent Korona ennek ellenére sem tekinthető pusztán múzeumi tárgynak, mert a magyar történelem során mindvégig a nemzet és a történelmi alkotmány legfontosabb kifejezője ma-radt. Élő személyiség voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó és végrehajtó hatalom nem igényli a Szent Korona és a koronaeszme segítségét, mert a magyar nemzet törvényes képviselői sohasem tagadták meg a Szent Koronát, sohasem vonták vissza a korona-eszmét. Ezt nem is tehették, mert koronánk felette áll a földi törvényhozásnak, éppen kiemelkedő jelentősége, tulajdonosi szerepe és őseink akarata miatt .

    Visszatekintve az elmondottakra, természetes a Szent Korona iránt a magyarok körében a kezdetektől megnyilvánuló fokozott tisztelet, hiszen egy olyan királyság szimbóluma, ame-lyiknek egyaránt adót fizetett a kínai, a perzsa, a bizánci és a római császár is. A királyi ékszer jelképrendszere e ködbe foszlott pusztai királyság büszke öntudatát őrzi napjainkig.

Jegyzetek

- A preírás összetartozó szimbólumok csoportja, mint például a fej-fák, a fazekasok, a címerek, a világmodellek, a vallások jelrendszere, az uralmi szimbólumok csoportja, vagy a közlekedési táblák.
- A nagyjából az Aral-tó és Kína között, kb. Kr. e. 1700-tól 1300-ig virágzó andronovói kultúra népessége teljes egészében europid. Fodor István és mások feltételezése szerint legalább részben ugor (értsd: magyar, vagy magyarral rokon) lehetett. E véleményt alátá-masztják a székely rovásírás, az Sz. P. Tolsztov által közölt horezmi sziklajelek, meg a kínai írásjelek egyezései. Az andronovói embertani jelleg ma is felismerhető a magyarság egy részénél. A magyarság testi felépítésén túl a mitológiai rendszerét is jórészt e körből hozhatta magával.

- Megemlítendő, hogy a nagyszéksósi hun szíjvég kettős keresztje alatt lévő kilences halom értelme is ezzel függ össze: az eget kilenc rétegűnek képzelték el. Az égi magasságokat hegyekkel jelképezték - ezért hasonlít egymásra ég és hegy szavunk, s ezért jelöli az „m” hangot hegyek rajza a székely rovásírásban. Ez az „m” betű a magas/mágus szó jeléből alakult ki.

Irodalom

Berze Nagy János: Égig érő fa (magyar mitológiai tanulmányok), TIT, Pécs, 1961.
Csomor Lajos: Szent István koronája nyomában, Panoráma, Bp., 1987.
Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris-Századvég, Bp., 1994.
Götz László: Keleten kél a nap, Püski, Bp., 1994.
Jankovics Marcell: Csillagok közt fényességes csillag, Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1987.
Kocsis István: A Szent Korona tana, múltja, jelene, jövője, Püski, Bp., 1995.

Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja, Csongrád M-i Múzeu-mok Ig., Szeged, 1995.
Mitológiai Enciklopédia, Gondolat, Bp., 1988.
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutató Intézet, Bp., 1993.
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutató Intézet, Bp., 2000.