A magyar szókincs először a Calepinus-szótár 1585-ös, lyoni kiadásában került kinyomtatásra. A 20-25000 magyar szót is tartalmazó kiadások közül a Somogyi-könyvtár gyűjteményében az 1598-ban Bázelben megjelent található meg. (A vaskos kötetet az előzéken olvasható, ceruzával rótt, kalligrafikus bejegyzés tanúsága szerint a tizennégy éves:

'Somogyi Károlynak folytonos szorgalmáért ajándékba adta édesapja 1825. március 16-án'. )

Magyar tudósok (Szenci Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc) által szerkesztett latin-magyar szótárak is láthatók voltak a kiállításon.

Gazdag válogatás mutatta be az irodalmi és tudományos nyelv kialakulásának és fejlődésének fontos állomásait, Bessenyei György, Dugonics András, Kaczinczy Ferenc, Batsányi János és mások műveivel.

A csaknem egy évszázadig tartó magyar nyelvújítás legélesebb vitái az 1810-es években zajlottak. A nyelv fejlődésébe való tudatos beavatkozás, Kazinczy Ferenc nyelvújítási törekvései megosztották az irodalmi és tudományos közvéleményt. A harc Kazinczy támadó, a maradi írókat csipkedő epigrammáival (Tövisek és Virágok) kezdődött 1811-ben. Az újítások ellenzői 1813-ben adták ki gúnyiratukat, a Mondolatot [Mondolat. Sok bővitményekkel, és egy kiegészített újj-szótárral együtt. A

ngyalbőrbe kötve, egy Tünet-forint. Dicshalom.], melynek végleges szövegét Somogyi Gedeon Veszprém megyei esküdt készítette el. Kazinczy hívei, Szemere Pál és Kölcsey 1814-ben szellemes elleniratban válaszoltak, Felelet a Mondolatra címmel (Pest, 1815).[Szemere volt talán a legsikeresebb nyelvújító, az általa alkotott szavak, többek között: az ábránd, dalnok, divat, eszmény, ellenőr, elnök, erély, ipar, irodalom, jellem, kedély, modor, regény, telep, titkár, ünnepély, a mindennapi nyelvhasználat részeivé váltak.] A Felelet a maradiság, a parlagi népiességnek paródiája. A vita –amely a nyelvújítás győzelmét hozta– Kazinczy 'Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél' című összegző értekezésével zárult le, amelyet a Tudományos Gyűjtemény 1819. évfolyama közölt.

A magyarországi írásbeliség emlékeinek felkutatása és lexikonformában való közlése kezdetben, elsősorban külföldi használók számra, latin nyelven történt, később a hazai művelt közönség vagy az oktatás számára magyarul is. Az első magyar nyelvű, betűrendes lexikon, a Magyar Athenas (Nagyszeben, 1766).

Bod Péter (1712-1769) több mint félezer magyar író életrajzát és műveit ismerteti. Az írói lexikon máig forrásértékű, mert Bod Péter kézbevétel alapján írt az egyes művekről, kiadásokról, melyek közül mára jónéhányból nem maradt fenn példány, ezekről Bod leírása a Magyar Athenasban az egyetlen bizonyító forrás. Bod személyes hangvételű stílusa élvezetes olvasmánnyá teszi a lexikont.

Példa erre következő szócikk: „Tyukodi Márton Kőrösi Pap, adott Világ eleibe egy Könyvet, ezzel a' titulussal: A' tiszta életü Jósef Pátriárka éltének, szenvedésének és dítsérettel viselt dolgainak Sz. Irás szerintvaló Magyarázatja. N-Várad. 1641-dik eszt. 8.R. Mind betüje, papirosa ennek igen szép, kár vólt hasznossab Könyvre nem fordítani.” (319. l) Érdemes azt is idézni, hogyan ír a Vizsolyi Bibliáról a Károlyi Gáspárról szóló szócikkben: „Tsuda mint meg-szentelte és meg-áldotta az Isten ezt a' Károlyi Fordítását! Attól az időtől fogva, noha egy nehány rendbéli Fordítások találtatnának, még-is ez olly közönségessé lett, hogy ezzel a' Fordítással élnek mindenféle vallásu Magyarok, a' Római Katolikusokon kívűl; a'kik nagyobbára a' Káldi Fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon-is ez értelmes szép Magyarsággal, a' mellyet annak utánna-is pallérozgattak a' tudós emberek, mikor újjólag ki nyomtatták.” (132. l.)

A magyar örökséghez tartozik a hazai levéltárak anyagának feltárása

(Kovachich Márton György : Scriptores rerum Hungaricarum minores 1-2. kött. Buda, 1798; Kovachich: Planum egy tökélletes Magyar Bibliografia és Szókönyv iránt. Pest,1814) és a külföldi nagy könyvtárakban fellelhető magyar vonatkozású kézirat és könyvanyag felkutatása (Rumy Károly György: Monumenta Hungarica, az-az: Magyar emlékezetes irások. Öszveszedte 's kiadta Rumy Károly György. 1-3. Kötet. Pest, 1817).

A magyar szellemi örökség összegyűjtése vezette könyvtáraik kialakításánál és gyarapításánál a művelt magyar arisztokráciát (Fejérváry Károly, Széchényi Ferenc, Illésházy István, Jankovich Miklós), ezek a magángyűjtemények alapozták meg a Nemzeti Könyvtár gyűjteményét.

Jeles régi magyar könyvtárak darabjai is szerepelnek a kiállításon. A kötetekbe ragasztott exlibrisek is a könyves kultúra emlékei, a legrégebbi közöttük a bártfai könyvtár könyvjegye.

Bártfa város könyvtára a magyar művelődéstörténet szempontjából kiemelkedően fontos. A Szent Egyed templom könyvtára a XV. század közepén létesült.

A reformáció térhódítása következtében (1539 után) a korábban katolikus templomot református egyház vette használatba. Ettől kezdve az egyházi téka – Magyarországon elsőként – nyilvános, városi könyvtárrá vált.

A török pusztításától megkímélt, felvidéki városban a polgárok természetes létformájához hozzátartozott az olvasás, a könyvtárhasználat is. Könyvtárukra büszkék lehettek, sőt: annak védelmére könyvjegyet készíttettek, amely a legkorábbi hazai, könyvtári ex libris.

Az ex librisen a 'Liber Bibliothecae Bartphanae' (Bártfa könyvtárának könyve) felirat alatt a város címerét ábrázoló fametszet látható, ez alatt ’Bártfa város címerére’ címmel nyolcsoros vers következik. A fametszetet feltehetően 1596-ban készítették ehhez a könyvjegyhez. Mivel ugyanezt a fadúcot ugyanebben az évben felhasználták Gutgesell Dávid nyomdájában egy másik bártfai kiadványhoz, az is valószínű, hogy Gutgesell nyomtatta az ex librist, amely önállóan jegyzett régi magyar nyomtatvány.

A kiállított kötet azt is tanúsítja, hogy a bártfai polgárok nemcsak használták, hanem gyarapították is könyvtárukat. A címlapon olvasható kézírásos jegyzésből ugyanis megtudható, hogy a könyvet: A serfőzők céhe vásárolta 1588-ban Alexander Berger elöljárósága idején. És közakarattal az Egyház könyvtárának használatába adta.

(A bártfai könyvszekrény, néhány kötettel együtt, a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.)