Nézzük meg, hogy miért!

* Először is tartozunk az Ősök emlékének és Magunknak a világ egyik legrégebbi írásának tanításával, ezáltal is erősítve jogos nemzeti büszkeségünket, nemzettudatunkat

De mit ad nekünk?

* Fejleszti a kézügyességet, serkenti az agytevékenységet

* Egyidejűleg ösztönöz a logikus- és szimbolikus gondolkodásra, ezért segít a két agyfélteke közötti jobb kommunikáció kialakításában

* Logikus felépítésével, nyelvkészségünket más irányból is fejleszti,

* Játékos, kötetlen lehetőség a kézírás megszerettetésére,

* Egy érdekes lehetőség a nyelvi/szellemi/kulturális hagyományápolásra

* Más finom motorikus tevékenységekkel ötvözve közvetve/közvetlenül segít egy súlyos civilizációs betegség megelőzésében, terápia része lehet
Ajánlom szeretettel oktatási programunk szerves részévé tenni a rovásírás tanítását!

A minap egy ismerősöm kissé rezignáltan megkérdezte, mi értelme van a rovásírással foglalkozni. Azt mondtam: hagyomány.
Mi értelme van a hagyománynak?- folytatta.

Ostoba kérdésre, ostobán szoktam válaszolni vagy kérdezek olyat, ami lehetőleg kiveri a biztosítékot. Az utóbbit választottam. Megkérdeztem, hogy érzi jobban magát. Abban a tudatban, hogy tudja, a dédapja is megbecsült embere volt a falunak, akire felnézhet, vagy jobb lenne, ha úgy indították volna útnak, hogy köszönjön minden idős férfinak, hátha apját tiszteli benne, mert nem tudni kivel hált az édesanyja, mikor megfogant.
Felvetése kapcsán elkezdtem gondolkodni mire is használhatjuk a modern világban a rovásírást.

A beszéd után az írás az, ami a legnagyobb befolyással van az agystruktúra kialakulására.

A csecsemő már néhány hónapos korában jól érti a sokat hallott nyelvet, ha hallja valaki nevét említeni, akkor az érintett személy felé fordul. Meg tudja különböztetni a megszokott nyelvet az idegentől. Marci fiam szemei 6 hónaposan majdnem helyet cseréltek, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve oroszul kezdtem hozzá beszélni pelenkázás közben.
A végtagok finom motorikájának a csúcsterméke kézi ábrázolás és az írás. Rovásírásunk történelmi mélységeit nem feszegetem, hiszen több ezer éves múltját - Istennek hála - már nem kell bizonygatni.
Az írás agystruktúra alakító hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az emberek zöme újságot, könyvet úgy veszi a kezébe, hogy hátulról lapoz a rovásírás logikája szerint.

No persze! Mondják a szkeptikusok. A sport rovat és a tartalomjegyzék az utolsó oldalon van. Nos, az, hogy nemcsak a felnőttek, az olvasni nem tudó gyermek is hátulról lapoz, az általam ismert gyermekek többsége jobbról balra kezd vonalat húzni és betűt vetni, valószínűsíti, hogy a rovás igen mélyen gyökerező genetikai nyomot hagyott bennünk.

Átlagtól eltérő gondolkodást, komoly tudományos eredményeket, Nobel díjasok tucatját eredményezte a magyar anyanyelv. Érdekes módon más nemzetek nagy fiai előbb figyeltek föl erre, mint a magyarok. A japánt és a kínait is le lehet jegyezni latin betűkkel kb. annyi torzulással, mint a magyart, (a latin írás miatt ugyanis némileg módosult/torzult fonetikánk.) mégis ragaszkodnak az ősi archaikus írásukhoz a hagyománytiszteleten kívül abból a praktikus okból, hogy fejleszti a kézügyességet, mely nagyobb hatással van az agyszerkezetre, mint amennyiben függ a kézügyesség az agyszerkezettől.

A kézügyesség fejlesztése népegészségügyi feladattá válhat. A Lichtensteini Academy for Bioenergetics igazgatója Dr. Horst Michaelis képzésén tanultam az alábbiakat.

Kb 50 éve terjed a Parkinson kór, mely az agyban termelődő dopamin hiányra vezethető vissza. Hazánkban kb 20 ezer embert érint és évente 1500-2000-rel nő az esetek száma.

Ha dopaminnal kezelik a beteget egy darabig stagnál az állapot, majd rohamosan leépül. A magyarázat egyszerű, minek termeljen dopamint az agy, ha készen kapja. Az európai sportorvoslás és BEMER terápia mértékadó tudósa arra a következtetésre jutott, hogy nem is oly régen az emberek sok olyan tevékenységet végeztek, amihez szükség volt az ujjak finom, harmonikus mozgására. Csipkét varrtak, zokni stoppoltak, lószerszámot készítettek és seregnyi mást, amit most – sokszor igénytelen – gépi munkával pótolunk. Agyunk a mozgáskoordinációhoz szükséges dopamint megtermelte, mert szükség volt rá. A negatív környezeti és életmódbéli hatásokon túl a finom motorikus mozgások visszafejlődésével a kérdéses agyi funkció is leépül, mert a szervezet nem állít elő olyat, amire nincs szüksége. A fentiekből logikusan következik ennek a fordítottja is, hogy ami kell azt – jó esetben – megteremti magának.

Michaelis doktor e felismerés birtokában hipotézisét a gyakorlati alkalmazással bizonyította. Parkinsonos betegeit a mikrokeringést és a szervezet öngyógyító mechanizmusait támogató BEMER terápia, adjuváns kezelésként természetes vitaminok és flavonoidok adása mellett, egy sereg olyan tevékenységre ösztönözte, mely igen kifinomult mozgást igényel. (Tai-chi, chikung golyók használata, kézimunka tevékenységek, kézírás gyakorlatok). A betegek – más terápiákkal ellentétben – tartós javuló pályára álltak.

Őri Tibor