Magyarok:

2008-ban közzétették a X. századi temetőkből származó minták mtDNS vizsgálatának adatbázisát. Elméletileg honfoglaláskori, gyakorlatilag a Kárpát-medence népességének DNS vizsgálata és feltehetően ezért került bele a hartai temető anyaga is. Viszont a kiértékelésekben honfoglaláskori populációról beszél a tanulmány, ezek a cseppet sem egyértelmű terminusok nagyon zavaróak és megtévesztőek. A legnagyobb probléma az, hogy a vizsgálatok úgy interpretálódtak a világ és a magyarok felé, hogy egy újabb hamis képet ültettek el a magyarok eredetét illetően, beleértve a Semino féle tanulmányt is. Például a tanulmány leírja, hogy a IX-X. századból származó mindössze 7! sikeresen tipizált csontmintából az Y-kromoszomális vizsgálatokban mindenféle úton-módon 2 esetben igazolták a mutáns C allélt és 5 esetben a vad típusú T allél előfordulását. Ezt részletesen leírják több munkában is. Ez a Tat C allél jelentős mértékben fordul elő a legtöbb uráli nyelvet beszélő populációban. De nem csak ott fordul elő, mert alacsonyabb arányban megtalálható a törökökben, oroszokban, svédekben, németekben, ukránokban, szerbekben, baskírokban, sőt Izlandon is. A legfeltűnőbb az, ami hiányzik, nevezetesen a tanulmány nem közli ennek a 7 sikeresen tipizált csontmintának a teljes Y kromoszómális haplocsoportok előfordulási gyakoriságának összegzését, részletes ismertetését.

A recens magyar minták az Alföld etnikai összetételének térképe. Mivel az Alföldre többször is nagyobb számban települtek be nem magyar etnikai csoportok, semmiképpen sem meglepő, hogyan kerültek a magyarok legközelebbi rokonai közé a környező népek. Az lenne a meglepő, ha nem így lenne. A recens magyar mintákból semmilyen következtetést nem vonhatunk le a magyarok eredetére nézve. A magyarok nem ettől Európaiak, hanem attól hogy hordozzák a legősibb európai géneket (u5 és preV), és az egyik legszélesebben elterjedt U4 és H haplocsoportot de ami még fontosabb, hordozták a Kárpát-medencébe megérkező honfoglaló csoportok is!

A X. századi temetők anyagából létrehozott adatbázis kiértékelésében tehát figyelembe kell venni, hogy az adatbázisba beletették a hartai temető kivételnek számító anyagát, amely a vizsgálati eredmények alapján alapvetően eltért a többi temető vizsgálati anyagától, mtDNS mintázatát és a temető összetételét tekintve egyaránt. A két minta vajmi kevés hasonlóságot mutat egymással, és semmiképpen nem mutatnak közeli rokonságot. Ha elvesszük az adatbázis anyagából azokat a hartai temetőből származó haplocsoportokat, melyeket a többi minta nem hordozott: D, C, V, U8 és figyelembe vesszük, hogy a megmaradó haplotípusoknak a százalékos arányát módosította az annak összképéhez nem illő idegen minta, egy korrektebb, sokkal világosabb képet kapunk a honfoglalók mitokondriális DNS anyagáról.

Ami feltűnő az így kapott mtDNS összképben, hogy bár a H haplocsoport közelebb van a közép-ázsiai arányhoz, mint az európaihoz, hiányzik belőle több olyan haplocsoport szignifikáns jelenléte, ami sokkal magasabb arányban található meg mind a mai közép-ázsiaiak, mind a manysik között; konkrétan a J haplocsoport, valamint a G haplocsoport ami pedig teljesen hiányzik a X. századi mintákból. Alacsony a HV haplotípus aránya, ami a mai Közép-Ázsiában jellemzően magas arányban található. Szintén alacsony az adatbázisban az I haplotípus, ami Ázsiában jellemzően magas az árja, iráni és a kurd populációban.

Nagyon feltűnő a X. századi adatbázisban a W haplotípus hiánya, ami kb. 23 900 éve eredt talán Nyugat-Ázsiában, egész Európában, Közép-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, Pakisztánban még Szibériában is megtalálható, de teljesen hiányzik a X. századi temetők anyagából létrehozott adatbázisból. Kizárólag Északkelet Ázsiában, Távol-Keleten és Dél-Ázsiában nem található meg ez a haplotípus, viszont az adatbázis összképe nagyon messze van a távol-keleti, Északkelet-ázsiai mtDNS mintáktól.

Teljesen hiányzik a X. századi mintákból a K haplotípus is, ami ugyancsak jellemző egész Európában, bár valószínűleg a Kaukázustól vagy Közel-keletről terjedt Európa és Délkelet-Ázsia irányába és ma legmagasabb mértékben az askenázi típusok hordozzák.

A V haplocsoport, és az U5 haplocsoport szubkládjai magas arányban jellemzőek elősorban a finnekre, a saamikra, az U5 Szibériában az Ural vidékére is de mindezek a haplocsoportok alacsony értékeken megtalálható egész Európában Nyugat-Ázsiában és Közép-Ázsiában, sőt a Közel-Keleten és Afrikában is. Szakemberek úgy gondolják, hogy a neandervölgyi ember után az U5 haplocsoportot hordozó embercsoportok voltak az elsők Európában. A X. századi magyar temetők adatbázisában az U5 a finnekhez képest nem éri el a szignifikáns mértéket, V pedig egyáltalán nem található a X. századi adatbázisban. Ez a két vizsgálati eredmény önmagában is elég ahhoz, hogy a finnekhez köthető bármilyen rokonságot megcáfoljon.
A V mindössze a mai populáció vizsgált mintáiban tűnik fel.

A preV megtalálható a X. századi adatbázisban, ami valahol a Közel-Keleten eredt magába foglalva Anatóliát és Iránt, feltételezik, hogy ez volt a második haplocsoport a modern emberben Európában, az első az U5 volt, és talán Anatólián keresztül az U5 után a második csoport ami eljutott Európába. Ez a haplocsoport az R és HV halocsoporton keresztül fejlődött, a H és V haplocsoport őse.

Mind az R, mind a HV, mind pedig a preV és H megtalálható a X. századi adatbázisban. Ez az együttes karöltve az M haplocsoporttal a legmarkánsabb iránymutató a magyarok eredetére nézve. Mezopotámián keresztül Közép-Ázsia, Pakisztán, Afganisztán, India területeire mutat.
A HV, preV és H haplocsoportot a vizsgált mintákban a mai magyar populáció is hordozza, ugyanakkor az R haplocsoport a mai populáció vizsgált mintáiban nem fordult elő.

Az U4 haplocsoport Közép-Ázsiában eredt mintegy 25 évvel ezelőtt majd alacsonyabb mértékben egész Európában szétszóródott. Jellemző, hogy a X. századi adatbázisban magasabb arányban van jelen, mint a mai magyar népességben. Az U2, U3, U7 haplocsoportok a mai magyar népességben már nem találhatók meg, de megtalálható a X. századi adatbázisban. Az U2 haplocsoport Dél-Ázsiától Közép-Ázsiáig, az U3 haplocsoport a Kaukázusban, Közel-Keleten, Közép-Ázsia népeire jellemző, az U7 Nyugat-Indiában, Pakisztánban és a Közel-Keleten.

Az R haplotípus viszonylag magasabb arányban megtalálható a X. századi adatbázisban. Ez a haplocsoport Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön, Indiában található magas arányban, valamint Pakisztánban, Afganisztánban a hazarák között szintén számottevő mértékben van jelen. Nyugat-Ázsia, a Kaukázus irányába egyre csökkenő mértékben tűnik fel, Európában, Afrikában, Amerikában, Távol-Keleten nem fordul elő. Észak-Ázsiában csak a komik hordozzák akiknek mtDNS mintájukon világosan látszik, hogy hosszabb időn át tartózkodtak a Kelet-európai síkságon, valamint a mai Kazahsztán, Turáni-alföld, Dél-Szibéria területén Közép-Ázsia szomszédságában, onnan mentek fel Észak-Szibériába.

A H és a T aránya közelebb van a közel-keleti, közép-ázsiai mintákhoz. A T a J és JT haplocsoporton keresztül eredt kifejezetten Mezopotámiában a jégkorszak vége felé, és mindezek a haplocsoportok megtalálhatók a X. századi adatbázisban. A T haplocsoport Mezopotámiából terjedt Északnyugat-Európa irányába valamint Kelet-Ázsiába Pakisztánig és Indiáig. Mintegy 10 000 évvel ezelőtt lépett be Európába és a mezőgazdaság terjedésével a legkarakterisztikusabb európai haplocsoporttá vált.
A H haplocsoport Délnyugat-Ázsiában esetleg Közép-Ázsiában (Pakisztán, Afganisztán, India, Irán) eredt.
Összességében a X. századi magyar temetők mtDNS mintáihoz nincs közeli rokonságot mutató, hasonló minta a különféle adatbázisokban. Elmondhatjuk, ahogy a magyar nyelv egyedülálló a világon, ugyanúgy a magyar nép is rokonnép nélküli.

Összefoglalva a X. századi adatbázis mtDNS haplocsoportjainak elemzését:

Az adott mintázat alapján a magyarokról egy olyan kép vázolódik fel amely szerint nem zárható ki, hogy a jégkorszak előtt valóban Európában éltek vagy ami valószínűbb, egy részüknek közük volt Európa benépesítéséhez, de a V haplocsoportot hordozó népek vándorlása idején egyáltalán nem voltak jelen (10-15000 éve) Európában és nem keveredtek és nem érintkeztek sem az észak-európai síkság lakóival sem pedig a finnekkel. Nem keveredtek számottevően sem árja, sem sémi (arab, zsidó) csoportokkal.

Az N1a és N1b közel azonos arányban van jelen a X. századi adatbázisban, nem szignifáns mértékben körülbelül annyira mint a mai pakisztáni népességben. Az N haplocsoport az Ausztrál őslakosokban csúcsosodik ki, ez az ág feltételezések szerint az Arab-félsziget irányából ment Ausztráliába. Az N haplocsoport másik ága Mezopotámián keresztül terjedt Kelet-Ázsia és a Kaukázus felé. Ázsia nagy részén megtalálható és fokozatos csökkenést mutat a Kelet-európai-síkságig. De például sem a kurdok, sem a hazarák, sem a manysik, sem a thájok nem hordozzák, de a perzsák között és a Kaukázus mentén fellelhető.
A magyarok eredetük alapján nagyon ősi kapcsolatban vannak Délkelet-Ázsiával (B, M, U, U2 haplocsoportok), hosszú ideig éltek Mezopotámia, Közép-Ázsia (N, R, HV, preV, H, U7, U3) (Irán, Pakisztán, Afganisztán, India) vidékein a sémi és árják népek bevándorlása előtt, majd a Kaukázus térségiben (X).

A székely férfiak Y-kromoszomális vizsgálatáról:
A székely férfiak Y-kromoszomális vizsgálata feltárta, hogy még mindig jelen van bennük egy nagyon ősi P*-M45 klaszter. Ez a haplocsoport nagyon ellenálló, valószínűleg valahol Hindukus északi részén esetleg a mai Irán területén, Közép-Ázsiában eredt. Többen úgy vélik, a szkíták és párthusok hordozták alapvetően ezt a haplocsoportot. A G haplotípus a Kaukázushoz köthető. Keleten az örményekben, és oszétokban található a legtöbb, a törökökben is magasabb arányban van. Jellemző továbbá, hogy a székelyekben magas arányban van jelen a J1 haplocsopot ami Észak-Afrikán és Etiópián át a Közel-keleten, Közép-Ázsiában, Indiában és a Dravidák között is előfordul.

A hartai temető mtDNS anyagáról: Ez a haplocsoport mintázat inkább egy dél-szibériai kelet-európai síksági keveredést mutat szkíta génekkel (N1a), de a D haplotípus például közel olyan arányban volt jelen a mintában, mint ma a tibetiek között.

A finn-ugor nyelvrokonságról:
Az északi, finn-ugor népek mitológiája, regéi, meséi, állaténekei, teremtésmítoszai nagyon gazdagok, színesek és sajátosak. Ezekből a kultúrális kincsekből semmit nem vett át, semmit nem őrzött meg a magyar nép.

Ami töredék a magyar mitológiából és a hitregéből megmaradt az mind Mezopotámiához és Közép-Ázsiához kapcsolódik. A néprajzi vonalon sem tükröződik, sem a népzenében, sem a népviseletben a finn-ugor kapcsolat.
A mondák könyve például úgy született, hogy a magyar mesekincset és a krónikák anyagát alapul véve manysi teremtésmondát, finn, manysi, hanti népköltési, hitregei anyagot, udmurt találóskérdéseket, román hőséneket, hanti medveénekeket és a költői képzeletet egyaránt bőségesen hozzáadva Mondák könyve - hun és magyar mondákként eladták.

A X. századi mtDNA vizsgálatok nem cáfolják a Nimród-féle magyar eredetmondát.

Érdekes leletre bukkantam kutakodásaim során. Feltehetően a X. század második feléből származó sírlelet rajzán váratlanul bukkantam a pártus Suren-Pahlav Ház címerrajzára. Hasonló formájú és kiképzésű ló feldíszítésére szolgáló ezüstlemez Battáról egy lovas sírból is előkerült 1867-1872 között, hasonló csüngőkkel együtt mint a gödöllői. Ezeken a rajzokon azonban a Suren motívumot nem tüntették fel, vagy azért mert elkopott, vagy mert sosem volt rajta. Hogy a csüngők mire szolgáltak nem tudni pontosan, mert a munkások egymás között elosztogatták, egyet később abból is beszereztek. A leleteket a Nemzeti Múzeumba őrzik vagy őrizték. (forrás: A magyar honfoglalás kútfői, Magyar Tudományos Akadémia, 1900)

Honfoglaláskori magyar ékszerek. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában - a könyv kiadásokor 1900-ban biztosan. Süveg és tarsolydíszek, boglárkák, szíjvégek, aranyozott ezüstcsat, csüngők, csörgő lószerszámról stb. Külön figyelmet érdemel a 19-es rajz, lásd külön képen is. forrás: A magyar viseletek története, Nemes Mihály rajza