Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az
eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma
pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket,
magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is
szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba
legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a
rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles
ellentétben állnak „hivatalos” történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok
ugyanis egyáltalán nem igazolják se „finnugor”, se „török” eredetünket.
Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a
finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben
elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások
területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint:
"-A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja.
-A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, -11 %-a az EU-7, - és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.
Mindez
azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától
ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak
utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3.
bekezdés.)
További fontos
megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre
jellemző TAT (EU13+EU14)jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!
Az Eu19-es haplotípus génfrekvencia térképe Európában Semino és mtsai közleménye alapján. (Ábra: Gáspár R.)
A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a
bizonyos Tat markert, ami uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre
álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe, Belső-Ázsiába az
ázsiai hunok irányába mutathat.
"2000-ben,
a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban
megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös
közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi
megállapításokat tették:
1.
A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt
Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak!!
2.
A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik
legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19
haplotípus - őskőkori genetikai marker, a magyarokban, legmagasabb
százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3.
A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a
lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép. (Mit mondott Zrínyi?: Horvát
vagyok, tehát magyar! Zrínyi a szkíta jogfolytonosság okán még tudta mit
beszél.)
Genetikailag
olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak
"európai", és értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb
haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép
genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is és
az írásunk is az!)
Géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", hamisítani, csak és kizárólag örökölni!
"A
recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi
férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta
összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede
az európai őslakosságéval egyezik meg." - olvashatjuk a Magyar Tudomány
említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem
különbözik egymástól!
Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."
Az un. Honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.
Az
Eu19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak
Európában fordul elő. Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk
Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a
marker legnagyobb gyakoriságát éri el.
Ezek
azok a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb.
kultúra kisugárzott és történetileg, régészetileg is kimutatható a
jelenléte.
Megállapítható,
hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei egy
közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az
EU19 haplotipus kulturális epizódjai.
Ezért
a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az
ázsiai népektől, hanem az EU19 génállományú, Őseurópai, ősnép alkotott
az emlitett helyeken civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi
populációkkal közösen.
Ezért van az,
hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus
különbségeket mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU19
őseurópai nép alapkultúrája adja, az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság
kultúrája adja.
Ettől különbözik az
etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az ázsiai
huntól, az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a
hurrita, a káld, a méd és a pártus, de az EU19 genetikai és kulturális
információs tartalma köti őket össze.
Ahol
a lila árnyalat megjelenik, ott az EU19 őseurópai nép tartósan
megtelepedett és keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a
gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a kerámiát, majd a kereket, kocsit,
lovat, nyerget, nadrágot, zekét, kabátot és nem utolsó sorban a
hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény mellérendelő,
köztulajdonon alapuló szerkezetét. (ezt nevezik ma Szentkorona
értékrendnek)
Ezért az őstörténet kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem fordítva.
Az
Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos
műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben.
Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c.
művében.
"A Kárpát medence volt a
szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a
legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát
medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
A
Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa
legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok
háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa
benépesedésének is.
Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.
-A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére.
-A Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
-Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000).
Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna vidékig.
H.
Würm ( Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta
hogy a Kárpát medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az
i.e. 6.000 - ben már befejeződött.
Állítását
igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító
kőipartelepek feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj, és
Csitár határában.
A Kárpát medencéből származik
- az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel
- a korong előtti és a korongolt kerámia
- a gabona kinemesítése az őscirokból
- a fémbányászat
- a fémművesség
- a háziasított sertés és szarvasmarha
- az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!
Tóth Imre: Génjeink
Gordon
Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az
Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
Ezért
köszönet és hála mindazon őstörténet kutatónak, akik a Kárpát-medencei
50.000.- éves nép történelmét, annak szeletei feltárták, illetve ezen
ősnép és más népek közös múltját, az ezen együttműködésből kifejlődő
civilizációk "magyar" vonatkozásait feltárták.
Czeke András
Nemzeti Híháló
Kapcsolódó hírek:
Milyen nyelv valójában a magyar? Mennyire ősi a nyelvünk?
Magyar nyelv az emberi nyelv, minden népek anyja. Mit tudunk róla jól és mit rosszul?
A sumér és magyar szavak jelentésének és formáinak összehasonlítása
Ősi magyar írásjegyeink reneszánszukat élik