A székely rovás ABC az írásjeleken felül egy teljes õsi magyar jelképrendszert fejez ki, amelyet az elmúlt háromszáz évben szinte teljesen kiszorított a latin ábécé.

A legtöbb feliratos, kéziratos emléke Erdély területén maradt fenn, többféle betûalakban, lásd: 1 - 2. ábrákat. Jobbról balra róják, az egyes szavakat pontokkal vagy szóközzel választva el egymástól.

Legjelentõsebbnek tartott emlékei: a székelyderzsi, csíkszentmiklósi, bögözi és énlakai templomok feliratai (XV. sz. közepétõl 1668-ig), a nikolsburgi rovásírásos ábécé (kézirat, XV. sz. közepe, lásd: 3. ábra), Székely Tamás konstantinápolyi feljegyzései, Szamosközi István feljegyzései és a bolognai rovásírásos naptár.

Ezek a rendkívül egyszerû betûk csupán egyenes és görbe vonalakból tevõdnek össze, így könnyen megtanulható és gyorsan elvégezhetõ a leírásuk. Az alábbiakban néhány érdekes hasonlóságra szeretnék rámutatni, amit a rovásírásunk karakterei és az idõfizikai geometriák között fedeztem fel.

Sorbavesszük a betűk kialakulását és jelentését:

A világon szinte minden elterjedt ábécé (a betûk felsorolása) az A-val kezdõdik. Ez az elsõ betû, a kezdet, a születés, a teremtés. Formája (a latin, görög és etruszk írásnál is) hasonló a teremtõ tachion csúcsához vagy a 4-es számhoz. Az 1-es derékbatörésével is meg lehet rajzolni. Ez valószínûleg a tachion teremtési tartományát jelzi.

A B betû egy nagy X-et formáz. Utalhat a jelenpontra vagy az azon átáramló idõre, homokóraszerûen: felül a jövõtér, alul a múlttér (lásd: aty jel). Érdekes, hogy a pontot a matematikában sokszor egy x-el jelöljük, azaz két egyenes metszetével, mert az jobban látszik és pontosabb helymeghatározást tesz lehetõvé.

A C betû egy fölfelé mutató nyíl. Lehet haladási irány vagy tachioncsúcs.

A D, Í és GY betûk áthúzott függõleges vonalak.

A D és Í esetében ez jelenthet az egyenesek által bezárt szöget, míg a GY-nél inkább egy rövid (idõ) szakaszt jelöl ki a függõleges egyenesen.

Az E és Õ betûk egy körívre húzott két szakaszból állnak, amelyek az origó felé mutatnak. Itt az ívhez tartozó csúcsszögnek van jelentõsége, amely a betû rajzolásától függõen 60-tól 120 fokig terjedhet.

Az F betû jól láthatóan a teremtési lencsét formázza, benne a hely megjelölésével, az x-el. A lencsében születik a téridõ, mint az univerzum forrása, s ennek hullámterében már beszélhetünk tényleges fizikai helyrõl. Lásd: a Teremtési tartományok címû írásban.

A G és L betûk a mozgó tachion ábrázolásai: kis háromszög, fölötte nagy háromszög.

A H és Ú betûk két szembõl, frontálisan egymásba rohanó tachion kúpját ábrázolják. Fontos lépése lehet ez a teremtésnek, ha többféle változatban is belekerült az ábécébe.

A J, amely gyakorlatilag megegyezik az 1-es számmal, a tachion csúcsszögének felét mutathatja.

Érdekes kérdés, hogy miért van a K betûnek két külön alakja.

A szó végére kerülõ K-t egy olyan egyenesként ábrázolja, amely a két vége felé nyúlik a végtelenbe (a kampók lehetnek nyilak, mint a nikolsburgi enc jelnél). Vagy két szemberohanó tachion találkozásának pillanatát is mutathatja.

A nem szóvégi, köztes K egy csúcsára állított rombusz, ami talán az oktaéder oldalnézeti képe.

A LY betû az F-hez hasonló. A magyar nyelvben mindössze egy olyan szó van, amely LY-vel kezdõdik: a lyuk. Nagyon fontos dologról lehet szó, ha írásában is megkülönböztetjük a többi J betûvel kezdõdõtõl. Az idõfizikában a lyuk vagy az a terület, amelybe belépve a teremtés elkezdõdik (mandorla) vagy az idõforrás pontszerû jelene, ahol az idõ bújik át a jövõtéri oldalról a múlttérbe.

Az M betû, mint az A kibõvítése utalhat a tachion mozgására, de a teremtési tartomány alsó és felsõ határára vagy a belsõ idõközegének kettõs sûrûségére is.

Az N és NY félkörívek valószínûleg azt mutatják, hogy a térforrásban körbemásolódó tachionok elõtt fél fordulatonként látszik felvillanni a múltba és a teremtményekhez vezetõ idõszál rendszer. A fél ciklusidõ egyébként utalhat a nap felére is, mert minden nap egy fél napig süt a Nap.

Az Ó betû a kanyarodó tachion palástjának, alkotójának külsõ szélét jelölheti, illetve a megtett utat, hasonlóan az Õ-höz.

A P, mint a J fokozása gyors, sebes mozgást idéz és egyben szakaszosságot is a kiáradásban.

Az R, CS és Z lehetséges jelentései még nem tisztázottak, pontosabban megfejtésre várnak. Itt jól láthatóan két párhuzamos rendszer kerül összekapcsolásra, ami nagyon fontos lehet, ha három fokozatban három betût is kapott.

Az S alul nyitott kúpja a teremtõ tachion feneketlen mélységekbe nyúló múltterét szimbolizálja, míg az SZ betû (hasonlóan a latin i-hez) az idõszálat jelenti. Ne feledjük, hogy az i-re fel kell tenni a pontot ahhoz, hogy kész legyen!

A T az oldalirányú (kétfelé) elágazás jele, hasonlóan a ZS-hez, amely a háromfelé való szétválást mutatja. Ez akkor következik be, amikor a saját múltjába lépõ tachion jelenforrása két különbözõ múltbeli pillanatában látja meg önmagát. Lásd: Az idõszálak szerkezete címû írásban.

A TY (Aty = Atya) jelünk a teremtõ Atya geometriáját mutatja, a múlt és jövõtéri oldalra egyaránt berajzolva az idõszálat is.

Az Ű betû szintén két tachion egymással szemben, hasonlóan a H-hoz.

A V jelentése még bizonytalan, ez formailag azonos az M betûvel. Utalhat esetleg behatolásra valamely közegbe a nikolsburgi ev jel kettõs ék alakja miatt.

Az Ú betűnek a nikolsburgi ábécében létezõ alakja (us) szintén a teremtési lencsét formázza, hasonlóan az emp-hez.

Az est jel a tachion kúpjába behatoló másik forrás idõvonalával szintén félreérthetetlen.

Vonalakkal úgy lehet a legegyszerűbben átadni információt, ha azt szögekbe kódoljuk. A szög egyben utal a hozzá tartozó sebességre, illetve haladási irányra is. A görbék az ívek, fordulatok és ezekhez tartozó szögek ábrázolására alkalmasak.

A magyar (hun, szkíta) mondák és népmesék, néprajzi motívumok elemzése az elmúlt évtizedekben világossá tette, hogy õseink valamikor pontos információkkal rendelkeztek a teremtés alapvetõ titkairól, paramétereirõl. Ez a tudás szerencsénkre csak elfelejtõdött, de nem veszett el. Máig ott él az ábrázolásainkban, formavilágunkban, nyelvünkben, építészetünkben.

Csak most kezdjük el újra felfedezni és megérteni ezt az évezredek viharain keresztül átmentett bölcsességet, amely közelebb fog vinni bennünket önmagunk és az egész világ megismeréséhez.