Bevezetés

Mielőtt az Ipoly mente magyar nyelvű oktatásáról bővebben szólnék, pontosítani szeretnék néhány, az előadásomban használt fogalmat. Az első tisztázandó probléma a régió határainak a kijelölése, hiszen az Ipoly mente, ha földrajzilag nézzük, akkor a határ magyarországi oldalát is jelenti. Nyilvánvaló, hogy mi a szlovákiai részről beszélünk, ám ennek a behatárolása nem egyszerű feladat, hiszen a szlovákiai közigazgatási határok nem egyeznek a térség magyar oktatási intézményeinek a hálózatával. A statisztikai adatok két jól behatárolható járás, a Nagykürtösi és a Lévai járás magyar intézményeinek a helyzetéről adnak képet, tehát nemcsak az ipolysági régióról, hanem a környező magyarok lakta kisrégiók helyzetéről is. A Nagykürtösi járásban magyar nyelvű iskolák elsősorban a délre elterülő községekben működnek. Északabbra már csak néhány településen van magyar iskola,  közülük is csak Ipolyvarbón működik felső tagozat. Valódi összefüggő kisrégiót képez Ipolyság környéke Tesmagtól Ipolypásztóig, ennél jóval kisebb régióval rendelkezik Léva, s harmadik régiónak számit Zselíz és környéke, a Garam mente.  

Történelmi visszatekintés, előzmények

Egy kis kitérő, néhány történelmi adalék a mai helyzet megértéséhez. Az Ipoly mente természetes központja Ipolyság, amely a 19. század elején már jelentős közigazgatási központ, Hont vármegye székhelye. Ezt a rangját jelzi a különböző intézmények létrejötte,   hogy 1900-ban  megnyílik a kórház, hogy a vasúthálózat eléri az Ipoly mentét, hogy 1913-ban létrejön a gimnázium. A látszólag egyenletes fejlődést  az első világháborút követő trianoni döntés töri meg. 1923. január 1-től Ipolyságot és környékét Zólyom megyéhez csatolják A második világháború után a város újra a Korponai járáshoz kerül.  Minden változás újabb törést jelent a település fejlődésében, s minden változás után változik némileg a lakosság összetétele is. Néhány adat ennek szemléltetésére:

Ipolyság lakónak a száma 1880-ban 2755, 1900-ban 3710, 1910-ben 4206. Az 1920. évi összeírás szerint a város lakóinak a száma 4696, ebből 859 csehszlovák, 3727 magyar, 68 német és 42 egyéb nemzetiségű. 1930-ban 5804, 1940-ben lecsökken 5027-re. Az emelkedést elsősorban az új telepesek megérkezése jelenti. 1980-ban 8036 a lakosok száma. A legutóbbi népszámlálás szerint Ipolyság nemzetiségi összetétele: kétharmad magyar nemzetiségű,  egyharmad szlovák.

A politikai változások következményei

Ipolyság központi szerepe kétszer szűnt meg, előbb 1920 majd 1945 után. Azzal, hogy közvetlenül a határ mellé került, elvesztette vonzáskörzetének a felét, az Ipoly mente magyarországi oldalát. Egyik pillanatról a másikra több szempontból is határváros lett, itt húzódik az országhatár, a járáshatár, sőt a kerület határa is. Amellett, hogy ez a helyzet az itt élők részére rendkivül hátrányos volt, még a hivatalos állami politika is a régió tudatos leépitését szorgalmazta. A magyar kisebbség asszimilációját siettető szándék különösen az oktatás és a kultúra területén éreztette hatását. Az iskolák esetében a központi irányitás volt az eszköz. A pártközpontban határoztak  az iskolák létrehozásáról, megszüntetéséről, az iskolaigazgatók kinevezéséről, a továbbtanulók létszámáról stb. Ez a kézivezérléses irányitás „őrködött” azon, hogy a magyar iskolákban a tanulók száma folyamatosan csökkenjen. Jól mutatják a magyar iskolák tudatos leépitésének szándékát az óvodák működését szabályozó lépések. Szembetűnő ez a városi óvodáknál, mert a magyarlakta városokban szinte sehol nem nyilt annyi magyar óvodai osztály, amennyi  a magyar nemezetiségű lakosság arányának megfelelt volna. Elegendő megnézni az ipolysági és a zselizi óvodák létszámait.  

A helyzet 1990 után jelentősen megváltozott. A demokratikus viszonyok lehetővé tették a nyiltabb beszédet a magyar nyelvű oktatás  problémáiról is. A decentralizáció nyomán az is lehetővé vált, hogy az iskolákkal kapcsolatos fontos döntések a települések szintjén szülessenek meg. Mindez csak az érem egyik oldala, mert az is tény, hogy minden pozitiv változás ellenére napjainkban is tovább csökken a magyar tanulók száma. Nincs ez másképpen azokon a településeken sem, ahol a magyar lakosság. tömbben él.

Összegezve a két járás alapfokú intézményeinek adatai:

(férőhely 2006-ban, csökkenés az előző évhez képest)

A Nagykürtösi járás:                                       óvoda          -  30           12%

            iskola           - 31             6%

Lévai járás                                                       óvoda          -  140         15%

            iskola          -  133           6%

A magyar nyelvű oktatás helyzete napjainkban

Az iménti rövid történelmi visszatekintésből kiderült, hogy az Ipoly mente több évszázadon keresztül a magyar állam része volt, lakossága szinte teljesen magyar anyanyelvű, iskolahálózata ennek megfelelően szintén magyar volt.  Az elmúlt 80 év alatt – elsősorban az   asszimilációs politika miatt – megváltozott a térség iskolahálózata. Jelentősen csökkent a magyar iskolák száma, és szinte minden településen megnyiltak a szlovák iskolák, óvodák. A leépülés folyamatának azonban még nem vagyunk a végén. Sőt, azt látjuk, hogy most, a  XXI. század elején a változások még markánsabbak. E két vizsgált járásban a magyar nyelvű iskolahálózat további látványos  leépülésének vagyunk tanúi. Az állitás igazolására elegendő, ha két év adatait hasonlitjuk össze az emlitett Lévai és Nagykürtösi járásban. 2003 és 2005 között. Nézzük meg előbb az óvodák adatait a két járásban:

A Nagykürtösi járásban 2003-ban 14 magyar óvoda működött 254 gyermekkel, 2005-ben  már csak 13 óvoda 224 gyermekkel. A csökkenés 30 gyermek (12%).

A Lévai járásban 2003-ban 32 óvoda óvoda működött 929 gyermekkel, 2005-ben 29 óvoda 789 gyermekkel. A csökkenés 140 gyermek (15%).

Ez az összehasonlitás csak a magyar óvodákra vonatkozik, s nem derül ki belőle, hogy a szlovák óvodákban is hasonló-e a tendencia. Ha igy is van, az tény, hogy  a magyar óvodákban a csökkenés két év alatt jelentős, mindkét járásban meghaladja a 10 százalékot. Mivel nemzetiségi óvodákról van szó, a bezárások esetükben sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mintha szlovák óvodákról lenne szó. Az adatokból azonban arra következtethetünk, hogy nemsokára elkerülhetetlen lesz újabb óvodák bezárása. Az iskolák adatai hasonló képet mutatnak, mint az óvodáké:

Érdekes összefüggést figyelhetünk meg a két járás adataiban. Nemcsak a csökkenés tendenciája egyezik meg, hanem a mértékük is szinte százalékra azonos. Az óvodáknál 12 és 15 százalék a csökkenés, az iskolák esetében mindkét járásban pontosan 6 százalék.

Ha ez a folyamat folytatódik, akkor az eddig összefüggő kisrégiók még kisebbek lesznek. Egyik másik fokozatosan el is tűnik. Léva például már egyáltalán nem lesz régió, itt már csak egy iskola jelenti a magyar oktatást. A leépülés „forgatókönyve” a következő: a teljes szervezettségű iskolákból előbb csak  az alsótagozat marad meg, aztán – felsőtagozat híján – már az alsótagozatot sem lesz vonzó, nem lesz életképes. A fenti adatokból ez a folyamat egy-egy iskolánál már most  megjósolható.  

A magyar iskolások számának csökkenéséről

Az utóbbi években sokféle magyarázat született arra – s nem csupán az Ipoly mentén-, hogy miért fogy a magyar iskolába járó gyerekek száma, illetve, hogy miért iratja a magyar szülők mintegy 25%-a szlovák iskolába a gyermekét. S nem csupán egy-egy időszakban, hanem folyamatosan évtizedeken keresztül. Ez a kb. 25% volt az arány a rendszerváltás előtt is,  azóta sem sikerült változtatni rajta. Pedig 1990 óta több szervezet inditott már ilyen-olyan kampányt, beiratkozási programot, ezek megvalósulását  alapitványok támogatták, az érzékelhető változás mindezek ellenére elmaradt.

Az okok több csoportba sorolhatók. Az egyik ok a történelmi előzményekben keresendő. A két világháború után az őslakosság egy része önként eltávozott, egy részét kitelepitették Csehországba vagy Magyarországra. A helyükre különböző településekről érkezők,  csak évtizedek után tudtak beilleszkedni a helyi közösségbe. Ez idő alatt megtörtént a lakosság összekeveredése, ezt mutatja a vegyes házasságok számának növekedése. Ezekből a házasságokból csak elvétve kerül magyar iskolába gyermek, még akkor is, ha a családban egyébként magyarul beszélnek. Ez a természetes asszimiláció.

A másik fontos ok gazdasági jellegű. Összefügg a térség infrastruktúrájával, adottságaival, a munkalehetőségekkel. A rendszerváltás óta a magasabb képzettségű fiatalok döntő többsége munkalehetőség hiján máshol keresi a megélhetését, nem az Ipoly mentén. A fiatalok elvándorlása miatt csökken a fiatal családok és ezzel összefüggésben a születendő gyerekek száma is.

A harmadik csoportba azok az okok sorolhatók, amelyek csak kisebb mértékben befolyásolják a magyar iskolába járó gyerekek számát. Ilyen okok pl. az iskola távolsága a gyermek lakóhelytől, egy-egy pedagógus személye, vagy a politikában bekövetkező változások, mint például a december 5-i népszavazás, az anyaország viszonyulása a határon túli magyarokhoz stb.

Ipolysági helyzetkép 2006-ban

2006. februárjában az ipolysági iskolákba a következő módon alakult a beiratkozás:

Az elsősök száma 108 ebből szlovák 61, magyar 47, a különbség 14 a szlovák elsősök javára. A 47-ből ezúttal is csupán kb 30 ipolysági lakhelyű, a többi a környező falvakból bejáró.

Iskolánként az alábbi módon alakultak a számok:

•         Fegyverneki FEAI                      32     elsős    magyar tannyelvű

•         J.Kráľ SZTNYAI                          31 -“-       szlovák tannyelvű

•         E.B.Lukáč SZTNYAI                   29  -“-       szlovák tannyelvű

•         Pongrácz L. MTNYAI                16    -“-       magyar tannyelvű

A 4 iskola közül a magyar állami iskolába jelentkezett a legkevesebb elsős (16). Azt gondolhatnánk talán az ok, az oktatás szinvonala lehet, az iskola rossz híre stb. Általában a szülők elégedetlensége befolyásolja a gyerekek számának csökkenését. Ipolyságon nem erről van szó. A legkevesebb elsőst abba az iskolába  irattak, amelyről általában mindenki elismeri, hogy a régió egyik legjobb iskolája.  Alátámasztják ezt az állítást  az előző év tanulmányi versenyeinek eredményei is, melyek a Nyitrai Kerületi Hivatal honlapján jelentek meg. E kimutatás alapján alapján a 4 ipolysági iskola járási összehasonlításban a kb. 70 iskola közül a következő sorrendet érte el:

•         Pongrácz L. AI                                     8. hely            81 ponttal        magyar tannyelvű

•         J.Kráľ SzAI                                          14. hely            47 ponttal       szlovák tannyelvű

•         Fegyverneki F. EAI                             31. hely            22 ponttal        magyar tannyelvű

•         E.B. Lukáč u.SzAI                              40. hely            14 ponttal        szlovák tannyelvű

Ezekbe a versenyekbe csak azok számitanak bele, melyeket a minisztérium hirdet meg, tehát a magyar versenyek nagy része nem. Ebben a mezőnyben a Pongrácz L. Alapiskola a 8. helyen végzett számos járási és kerületi első helyezéssel. 81 pontjával kb. annyit ért el, mint a másik 3 ipolysági alapiskola összesen. Mindezek ellenére a beíratott elsősök száma ebben az iskolában volt a legkevesebb. A számok a  következő tényekről árulkodnak: a nemzetiségi arány Ipolyságon: 67% magyar,  33% szlovák, az iskolába íratott elsősök aránya  44% magyar(48 elsős), 56% szlovák (60 elsős).

Mivel a szülők joga szabadon és indoklás nélkül dönteni arról, hogy melyik iskolát illetve milyen tannyelvű iskolát választanak gyermekük számára, csak találgatni lehet az iskolaválasztás okairól. Az viszont a fenti  összeállitásból egyértelműen kiderül, hogy az ipolysági magyar szülők számára más szempontok fontosak, nem az oktatás szinvonala. A legtöbb megkérdezett szülő első szempontként az iskolaépület közelségét jelölte meg az iskolaválasztás indokaként. Ebből a szempontból a Pongrácz Lajos Alapiskola valóban hátrányosabb helyzetben van, hiszen a város központjától kissé távolabb, az Észak lakótelepen található.

A másik szóbajöhető magyarázat az állami magyar iskola diákjainak csökkenésére  az   óvodai hálózat átszervezése, mely 2005-ben kezdődött el. Az önkormányzat döntése alapján az Észak lakótelepen lévő két óvodából az egyik megszűnt, a maradék óvodában – az önkormányzat döntése alapján, a magyar képviselők támogatásával – két szlovák és egy magyar osztály maradt. Az arány fordított is lehetett volna (két magyar és egy szlovák osztály), ha a testület másképpen dönt. Tény, hogy a lakosság nemzetiségi aránya ez utóbbi döntést indokolta volna. Megjegyzem, a kívülálló számára érthetetlen a magyar képviselők   magatartása ebben a kérdésben. Döntésükkel hátrányos helyzetbe hozták a magyar állami iskolát, közvetve a magyar középiskolákat is. Ha ez a tendencia folytatódik – az elmúlt évek adatai ezt igazolják – akkor Ipolyságon a magyar gimnázium nemsokára bezárhatja a kapuit.

 Összefoglalás

A helyzetfelmérések célja általában az, hogy megpróbáljanak megoldást találni a vizsgált problémákra. Ha az Ipoly mente és a két említett  járás magyar nyelvű oktatásának helyzetét jellemezni akarjuk, akkor - az ismert SWOT szempontjainak felhasználásával - megállapításainkat a következőkép csoportosíthatnánk:

Veszélyek

A munkanélküliség, fejletlen infrastruktúra
A gyereklétszám csökkenése
Az oktatási intézmények rossz műszaki állapota
Az értelmiségiek hiánya, elvándorlása

A kultúra, a hagyományos értékek iránti érdektelenség
A közösségi élet formáinak lassú megszűnése /CSEMADOK/
A helyi közösségek errodálása
A gyenge régiók még gyengébbek lesznek stb.

Gyengeségek

Az alacsony hatékonyságú érdekképviselet
Kevés a rátermett szakember  

Az értelmiségiek elfordulása a kisebbségi problémáktól

A vezetői szerepek elutasítása

Az egyéni érdekek előtérbe helyezése

A nemzeti öntudat gyengülése, identitászavar 

Az erkölcsi, kulturális értékek devalválódása stb. 

Lehetőségek

Társadalmi összefogás (a civilszervezetek, MKP, anyaországi  szervezetek)  

Regionális oktatási koncepció megalkotása

Kistérségi partnerség kialakítása 

A magyarországi kapcsolatok erősítése

Közös pályázatok készítése az EU-s források kihasználására

Szakmai továbbképzések szervezése stb.

Erősségek

A határok megszűnése
Az önszerveződés lehetőségei helyi és országos szinten

A politikai és egyéb érdekképviselet

A modern eszközök kínálta lehetőségek (internet, digitális technika stb.)

A felvetett problémákra megoldásokat kellene keresni, célokat megfogalmazni, de hiányzik  ehhez a feladathoz a felelős személy, felelős intézmény. Részben foglalkoznak a magyar iskolákkal az oktatási minisztérium, a települések önkormányzatai, más szakmai vagy civilszervezetek, de vagy nagy általánosságban vagy csupán egy-egy konkrét iskolával (pl. az önkormányzatok).  A valódi előrelépést az jelentené, ha regionális szinten születnének elképzelések arról, hogyan lehetne egy-egy kistérségben megőrizni a magyar nyelvű iskolákat. Ehhez összefogásra, együttműködésre, konkrét koncepciókra, a meglévő anyagi és szellemi források ésszerű felhasználására lenne szükség. És nem nemcsak az Ipoly mentén, nemcsak a két említett járásban, hanem egész Dél-Szlovákiában.

Lendvay Tibor

Nyelvválasztási stratégiák Marosvásárhelyen