Szavaink, szólásaink, szókapcsolataink jelentése gyakorta nyelvtörténeti múltunkból származik, illetve a józan ész megfogalmazásait tükrözi. Ahogy anyanyelvünket tanuljuk, úgy épül bele gondolkodásunkba egy-egy szó, fogalom. Szótárunk gyarapítása fontos, mert a szavakat a megértés érdekében jelentésük szerint illik használni. Más a paletta és a spaletta, más a presztízs és a precedens, és mást jelent a plébános és pléhlábos is. 

    Ha nehéz feladat előtt állunk, vagy problémamegoldásra kényszerülünk, akkor nehéz diónak mondják sokan a megoldás keresését, megtalálását. De ez a kifejezés téves, mert tudjuk, hogy a dió inkább kemény, mint súlyos vagy nehéz. Kinyitni nehéz, nem felemelni, arrébb tenni. 
    Nehéz lehet egy ólomgolyó, egy előttünk álló feladat, vagy egy-egy kérdés megválaszolása, de nem egy dió, hiszen ott a kemény csonthéjas burok feltörése okoz gondot, nem a súlya. 
    Nehéz vagy kemény a dió?

    Két jelzős szerkezet keveredik itt egymással és teszi pontatlanná mondanivalónkat a jelző rossz illesztése esetén. Persze a két szó lehet közös jelzője is egy fogalomnak, amikor nehéz és kemény munkáról beszélünk, de ott a hosszú és fáradtságos robotot jelöljük, míg a dió esetében más a helyzet. Igazán könnyű termés. Ilyen pontatlanság még a kemény vagy nehéz fal említése is. Itt is a keménység okoz gondot, az átjutás nehéz rajta.  
    Nem a képszerűség ellen szólunk, hanem a helyes használatra szeretnénk felhívni a figyelmet. A pontatlanság eredményeként mondanivalónk kifejtése során a dolgok elvesztik valóságos jellemzőjüket, meglazul a kapcsolat a szó és a tárgy vagy fogalom eredeti jelentése között. Aki a szavak jelentését figyeli, másra gondol a képzavarral alkotott mondatok esetében. Nem azt érti, amit mondani akarunk. Tényleg azt hiheti, hogy valaki olyan gyenge, hogy nem képes még egy diót sem felemelni.

    Így válhat megmosolyogtatóvá, komikussá egy-egy mondatunk, őszinte gondolatunk az össze nem illő szavak kapcsolatával, ha rossz szövegkörnyezetben, rossz jelzővel használjuk őket. 

    Nyelvünk tisztaságát, épségét óvjuk, ha elkerüljük a nyelvi fonákságokat, és gondolatink kifejtése sem üt ki balul. Szavaink és azok jelentése kommunikációs helyzetünk alapjai, általuk tartjuk a kapcsolatainkat. Helyes használatuk, megfogalmazásaink, jelzőink a pontos megértést segítik. Ezek erősítik érveinket is. Helytelen mondataink félreértéseket okozhatnak, és rólunk is árulkodnak.

Novák Imre