A szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat - lehetőleg figyelmesen olvasd - majd fondd őket össze. Kövesd nyomon a gondolatokban rejlő üzeneteket!

Sorakoznak a képzeletek.
Igen ám, de vannak közöttük valósak, sokszor már csak a kivitelezésre várakoznak!
Pörögsz! Nem tudod, merre is mennél!
Inkább maradj, fontos – amit akarsz!
Sosem feledd, valójában gondolataiddal mit is takarsz!
A léteden belül gyülemlik az erő. Amit felhasználtál, újraébred. Mi az, ami elveszik? Tökéletességével felkutatja a lehetetlenbe férkőzött univerzumot.
Szólj, ha más az irányelv!
Lehet változtatni, akár váltani is – de minek? Esetleg kinek a javára?
Fordulatot eredményez, majd érvekkel élteti a jelen válságát.
Tör – majd kitör!
Ébredezne, ha merne. Nem tudja, minek is vélje. Tudatosítja, hogy fájdalmas örömöt szerzett a környezetének. Ezzel a tudattal indul neki az elkezdett jövőnek, amely az eddigi tapasztalatok kamatoztatásában fog zajlani!
Határozott átértékelés kopogtat – párhuzamosan ezzel be is következett!
Végre.
Repked a valóság realitása, ezzel egyidejűleg érkezik az ébredés, születés majd a fejlődés.
Ne gondolkozz!
Ne engedd szabaddá a fantáziádat!
Maradj is, nézzed, élj!
A sziklakövek is bámulva tágulnak.
Felkészülve tekintesz bele az elfelejtett mába.
Tehetnél már végre láthatót is, nem csak a szőnyeg alatt simulni!
Képességeid megengedik a nyíltságot. Ne aggódj, itt van melletted a támaszod.

Birtokodba vetted a lelkét, már csak kezelned kellene a kisugárzásait.
Ne huzakodj.
Igent mondtál neki, akkor most már ne hagyd tépelődni.
Állj elébe!
Bátran mondd a szemébe!
Bolondokat kergetni veszélyes lehet – fordulj meg, nézz hátra – most indulj az elkészített mába!
Sorskérdést fontolgatsz.
Értékeli ezt a környezeted is. Meg fogod valósítani – hiszen már tervezed.
Most fújsz bele a harsonába.
Vadulva vadulsz, de ébren tartod önmagad.
Már nem lapulsz. Felkészítetted magad a nagy küzdelemre.
Véghezviszed a betervezett tervedet.
Egyet akarunk.
Boldogok vagyunk.
Már lélegzünk, egyben haldoklunk.
Körforgásunkban szédelegve pusztulunk!
Birkák nem leszünk, ugyanis ezek a vadszamarak maguknak tapsolnak.
Bocsássatok meg, de szédültek vagytok.
Így építkezni nem volna szabad.
Értékeld az értékelhetőt!
Ébredj!

Rimaszombat külvárosában, 2012. február 28.

HÁZIK ZOLTÁN