vissza

Avarok: Eredetük vitás. Kettősség jellemezte őket, mind nevükben, mind kultúrájukban. VI. századi bizánci források uar és hunni néven említik őket először, később mint uark, uarkhoniták, avaroi (máskor, máshol khuni vagy hiungnu (hun) néven idézik). Egyes vélemények szerint ez két törzsük neve volt. Az uar név például a "Várkony" helységnévben máig megőrződött. Iráni, közép-ázsiai eredetű díszes övviseletük, az arany és ezüstlemezes hosszú kardok, a nemesfém serlegek, kancsók, gömbcsüngős fülbevalók a korongolt szürke kerámiakancsók, kulacsok, fazekak, korsók. Míg a kengyel - amit Europában az avarok honosítottak meg - , zabla, csücskös peremű fazekak, a sámánhitben megjelenő kilencágú életfa belső-ázsiai eredetűek. Ugyanakkor az avar sírokban oly gyakori orsógombok az egykorú Kelet-Európában és Ázsiában hiányoznak.

A kilencágú életfa nem csak a sámánhithez kapcsolható, feltűnik az Uri "kos a bokorban" kompozícióban, a babiloni "megkísértés-henger" pecséthengeren, és szaszanida szimbólumként egyaránt.

Az avarokat keleti népként a Kína mellett birodalmat létrehozó hiungnukkal (a.m. hunok), a heftalitákkal (fehér hunok) és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák. (A zsuanzsuanok Kínától Közép-Ázsiáig uralkodó belső ázsiai törzsek voltak.) Mindenesetre az avarok a észak-indiai és észak-afganisztáni Heftalita Birodalom (fehér hunok) felbomlása után (kb. 557) néhány évvel jelentek meg a Kárpát-medence és a Bizánci Birodalom terültein.
Marczali Henrik Képes Világtörténelmében még ezt olvashatjuk: "A görög írók arról tudósítanak, hogy eleinte a vár és hunn (Var et Chunni) nevet viselték s a hunok keleti ágából származtak, mely az V. és VI. században a Kaspi-tengertől északra s a Volgától keletre eső roppant térségeken ugor vagy uigur név alatt tanyázott."
(Az ugorok (vogul, osztyák) kihaltak. Az ugorok legközelebbi rokonaik az obi-ugorok: a manysik (8500) és hantik (22500). Az ujgurok török népek.)

Első hullámuk Toharisztán területére vonult 370 körül. Toharisztán (-Tukharisztan, Tokharisztan és Tocharisztan, Turán, bővebben lásd a lap alján: tokhárok, kusánok-) Közép-Ázsiában a Hindukus hegyvonulat és az Amu-Darja között helyezkedett el, gyakorlatilag az ókori Baktria területének névvariációja, a mai Afganisztán, Pakisztán, India északi része, Tadzsikisztán és Türkmenisztán része. Az iráni világ északkeleti széle.

Az avarok második hulláma nyugatra indult, és a szabir-ogur népmozgás elindítója volt. Miután az avarok legyőzték az ogur eredetű népeket, szaragurok, utirgurok, kutrigurok és nagyobb számban szabirok is csatlakoztak hozzájuk.

Az avaroknak 562 körül Pannonia Secundát (-a Dráva és a Száva közötti területet hívták így, egy része a Szerémség tájegység-) a bizánci császár kínálta fel de a gepidáktól nem tudták elvenni.

567-ben az Alföldre vonultak, majd a longobárdok átvonulása után 568-ban elfoglalták az egész Kárpát-medencét és Baján kagán vezetésével létrehozták az Avar Birodalmat. Az avarok lélekszáma a temetők száma és azok leletei alapján igen tekintélyes lehetett. Szó sincs arról, hogy egy maroknyi vagy néhány százezres lélekszámú csoport lett volna. Az avar népsűrűség a Dunántúlon jóval nagyobb volt mint a Duna-Tisza közén.

Többször indultak bizánci területek ellen, úgy hogy II. Jusztinosz éves adót is fizetett nekik. Bolgár területeket is uralmuk alá hajtottak, végül 640-re ezeket a déli területeket fel kellett adniuk. Nyugati határukat az Ennsig tolták ki.

670 körül nagyobb betelepedési hullám zajlott az Avar birodalomba. Beköltözött Kuvrat bolgár kán negyedik fia, Kuber és népe, valamint talán a kazárok elől menekülő új népcsoportok értekeztek kelet felől. A kettős honfoglalás elmélete szerint, bár nevüket sem ismerjük, úgy vélik, az újonnan betelepültek között egy külön nemzetségbe tartoztak az ún. griffes és az indás övveretűek, akiknek őshazája a Káma vidékére tehető!, ahol a magyarok őshazáját is keresik. Tehát, aki a kettős honfoglalásban hisz, el kell hinnie hogy a Káma folyó vidékén volt a magyar őshaza, és csakis onnan jöhetett az első csoport, továbbá nem az avar-magyar folytonosságra épül az elmélet, hanem az avar népességbe beilleszkedett indás csoportra. Középút nincs!

Megjegyezném, hogy a VII. században teljesen elterjedt és kedvelt díszítési forma volt az áttört díszítés, az indaszerűen kanyargó, csavarodó vonalak, a griff madár; Kelettől kezdve, Bizáncon, Görögországon át Burgundiáig, a Merovingokig.

Az avarok a sok új betelepülő népcsoport ellenére a 700-as évek végéig nyugalomban éltek a Kárpát-medencében. 782-ben kazár minta szerint kettős fejedelemséget hoztak létre. A kagán (nagyfejedelem) mellett az államügyek intézője a jugurrus volt, a nyugati végek ura pedig a tudun tisztséget viselte. A közigazgatási feladatokat tarkánok látták el.

A frank hódítások következményeként az Avar Birodalom nyugati szomszédja a Frank Birodalom lett. Először 791-ben támadtak a frankok az avarokra, de meghátrálásra kényszerültek. 796-ban belháború tört ki, a kagán és a jugurrus elesett, a tudun nyugatra menekült és felvette a keresztséget. A frank-longobárd seregek végigdúltak az országon és erőszakos térítésbe kezdtek. Krum bolgár kán 803-804-ben betört a déli területekre és kifosztotta.

Egyes feltételezések szerint akkor ásták el a nagyszentmiklósi aranykincset, a késő avarkori kultúra, művészet és írás páratlan emlékét. A nagyszentmiklósi aranykincs feliratai azonos ábécével íródtak, mint a Szarvason előkerült rovásírásos csont tűtartó.

Bár az utolsó avar kagán nyugatra menekült, az avarok 811-ben és 814-ben szövetségesként harcoltak Bizánc ellen Krum bolgár kán seregében. 822-ben az avarok küldöttsége részt vett a frankfurti birodalmi gyűlésen.

Az avarok megmaradtak lakóterületükön, de függetlenségüket elvesztették, az Avar Birodalom nyugati része a Frank Birodalomtól függő terület lett két kisebb délszláv hercegséggel, az Alföld déli része a Bolgár kaganátus fennhatósága alá tartozott. A fennhatóság nélküli terület az Alföld középső részétől a Tisza felső folyásáig terjedt, északon az Északi-Középhegység egy részéig tartott. Ezt az állapotot találták itt a magyar törzsek.

A Küküllő térségében Korond közelében is találtak avar központra utaló régészeti maradványokat. Vannak olyan feltételezések, hogy a székelyek és avarok, illetve varhunok egy nép lehetett.

Életfa ábrázolások:

VIII. századi bronz nagyszíjvég (Csongrád Mámai dűlő)	életfa-ábrázolás a nagyszentmiklósi 2. sz. korsón	életfa-ábrázolás egy szaszanida korsón (Pavlovka, Oroszország)

(A képek forrása: Bálint Csanád: A Nagyszentmiklósi kincs, Balassi Kiadó, 2004)

nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról a "Győztes Fejedelem" ábrázolás forrás: Bálint Csanád: A Nagyszentmiklósi kincs, Balassi Kiadó, 2004

Karantánok: a Keleti Alpok déli területeire betelepült szlávok, részben a mai szlovének elődeinek neve a VII.-XI. században. Karantánia területén (A Dráva és Száva folyók mentén, a mai Karintia, Krajna és Stájerország) éltek. A VII. század elejétől költöztek az avar fennhatóságú területekre. A Dráva és Száva folyók nyugati folyása mentén és Pannonia délkeleti részén éltek. A 8. századtól kezdődő bajor betelepedéssel elkezdődött a szlávok megtérítése és asszimilálása. Területüket először Bajorország csatolták, majd a frank király hercegséggé alakította, végül Ausztriához került.

Szlovénok: Elsősorban Szlovéniában, de Magyarországon, Horvátországban, Ausztriában és Olaszországban is élő szlovén nyelven beszélő szláv nép. A VII. század elejétől költöztek az avar fennhatóságú területekre. A szlovénokat a régebbi magyar nyelvben vendeknek nevezték.

Szlávok: Őshazájuk a Lengyel-alföld és a nagy kelet-európai síkság vidékei. Egy nagyobb egységen belül az indo-európai népcsoporthoz sorolhatók. Az északi és keleti szláv törzsek első nagyobb csoportjai, a keleti szlávok kb. a VI. században vonultak le a Keletrómai Birodalom területeire a gepidák által lakott területeken keresztül. Nevük bizánci forrásokban először a VI. században jelent meg, szlavenoi, szklavoi formában.

Nevük vélhetően önelnevezés. Középkori elnevezésük vendek venédek, az antik forrásokból a Visztula mentén korábban élt nép nevének átvitele a később oda betelepült szlávokra. A szlávság kialakulása sokat vitatott történelmi és régészeti kérdés. Az azonosítási kísérletek korábbi kelet-európai, Kárpát-medencei kultúrákkal téves, mint a szlávok pannoniai eredeztetése is. Mára teljességgel bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medence ősi, földrajzi elnevezéseihez a szlávoknak semmi közük. Kiáramlásuk az őshazából viszonylag lassú volt. Délen az Al-Dunáig, majd a görög szigetekig jutottak, nyugaton a Keleti-Alpokig, északon az Elba vidékéig. Segédcsapataikkal részt vettek az avarok hadi vállakozásaiban, Konstantinápoly ostromában (626). A Kárpát medencében szlávok elsősorban az avarok által lakott területek szélein telepedtek le, délnyugat Dunántúlon, az Északnyugati-, Északkeleti- Kárpátokba. Az első szláv állami jelleget mutató szövetség frank támogatással 623-658 között Karinthiában (Szamo-féle államalakulat) jött létre. A frank és a bolgár támadások nyomán a IX. században újabb szláv csoportok (abodritok) érkeztek a Kárpát-medencébe - mások kétségbe vonják, hogy abodritok települtek volna be. A IX.-X. században a szláv területeken északon kisebb hercegségek alakultak mint a kijevi, rusz, horvát, morva, lengyel, cseh.

Horvátok: a déli szlávok nyugati ágához tartozó népesség, etnikai törzsterülete Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, részben Bosznia-Hercegovina. A mai horvátok ősei a VII. században telepedtek le Közép- és Délkelet-Európa találkozásánál, az egykori római Dalmatia és Pannonia provinciák területén, etnogenezisük során számos más népelemet, úgy mint avart, szlávokat, romanizált illíreket, korábban letelepedett szlávokat, majd az újkorból németeket, olaszokat olvasztottak magukba. VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz császár szerint horvátok őshazája az un. Fehér Horvátország a Kárpátok mögött, a mai Lengyelország területén volt. Ezt a horvát népnév előfordulása Dél-Lengyelországban, illetve Csehországban igazolják. A horvátság eredetét, kérdéseit a tudomány még nem tisztázta kielégítő módon. Csakúgy mint a fehér és fekete hunok, léteztek fehér és fekete horvátok is. Genetikai térképük kaotikus és azt mutatja, hogy Európa első lakói között voltak. Magyarországon a XV. századtól jelentős horvát diaszpóra alakult ki, elsősorban a déli határvidékén.

Frankok: germán eredetű nép. Megjelenésükkor a Rajna keleti parvidékén éltek a III. század folyamán, két nagyobb ágra, a száli és ripuári ágra váltak szét, a szálik nyugat felé, Gallia északi részén, a ripuáriak délre, Metz irányába terjeszkedtek. Jelentős területeket szereztek a Loire vidékén. Klodvig (Chlodvig), a Meroving-dinasztia megalapítója 481-től egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket, és újabb hódításokba kezdve megalapozta a Frank Birodalmat, ami Gallia római provincia északi részén jött létre. Később a frankok a franciák egyik népalkotó eleme lett a vizigótok, és a burgund germán elemekkel együtt, valamint a gall (kelta) és római népcsoportokkal.

I Nagy Károly tovább terjeszkedve kelet felé, legyőzve a szászokat, longobárdokat avarokat, horvátokat 800-ban bevonult Rómába, ahol a pápa a római császárok jogutódjaként megkoronázta. Utódai között a birodalom feldarabolódott, számos államra oszlott: Burgundia, Német-római Birodalom, Lotharingia.

Abodritok, (obodritok) egy nyugati szláv törzs, az Odera és az Elba partján éltek. Egyes elgondolások szerint egy részük Magyarország területére húzódva a bolgároknak később a frankoknak hódolt, mások vitatják ezt. Részt vettek a frankok oldalán a normannok elleni háborúban. Később az Odera és az Elba folyók közötti területeken makacs ellenállást folytattak a német királyok ellen, 1170-ben legyőzték őket és beolvadtak a németségbe.

Ózok, kotinok a kvádokkal együtt éltek az Északnyugati Kárpátok, a mai Szlovákia területén. Őket űzte ki aztán a Morva fejedelemség 869-ben. A 700-as évek második felében indult meg északnyugat irányából a nyugati szláv törzsek (csehek, fekete horvátok, morvák) benyomulása a mai Csehország területére később az Északnyugati Kárpátokba és 869-ben megalapították a Morva Fejedelemséget ezeken a területeken. A déli szláv törzsek laza hercegségeket hoztak létre a volt Pannoniában - Pribina és Kocel Hercegség, a Dráva és a Száva között Braszláv hercegség -, melyek egyik része a frank birodalomtól, másik része a Bolgár Birodalomtól függő területek voltak. A népesség nagy része viszont avar volt ezeken a területeken. (847-876 között)

Morvák: nyugati szláv népcsoport, a cseh nyelv egyik dialektusát beszélik. Első hullámuk északról telepedett be a Cseh-medence és az Északnyugati-Kárpátok közé 530 körül, a második hullámuk 600 körül. A VII. század tájékán valószínűleg a Szamo frank kereskedő által szervezett államalakulathoz (?) tartozott.
A források a IX. századig csupán az avarokkal és frankokkal összefüggésben említik őket. A VIII. században a frankok oldalán az avarok ellen mentek. 822-ben részt vettek a frankfurti birodalmi gyűlésen, a IX. században fokozatosan a térség jelentős hatalmi tényezőivé váltak, fejedelmeik 833 óta ismertek (Morva fejedelemség). Birodalmuk legnagyobb kiterjedése idején a Cseh-medencétől a Duna középső folyásának északi területein keresztül az Északkeleti-Kárpátokig tartott.