Trákok: ókori balkáni törzsek görögösített gyűjtőneve. A kutatók az indoeurópai vándorlással kötik össze a trákok megjelenését. Történelmi megjelenésük i.e. VI. századtól, amikor a trák területeken több törzsi államszövetség alakult ki. Hérodotosz a trákok az indek után a legnagyobb népnek tartotta. A trákok katonai közigazgatási körzetekben éltek. Trák törzsek a római korban a triballoszok, geták, müszoszok voltak. A római kori Moesia róluk kapta nevét, mint a trákok országa, ez a Duna alsó folyásának jobb partján, a mai Bulgária területén volt. a jóval későbbi vlachok ugyanott tűntek fel először. A trák művészet virágkora i.e. VI.- i.e. III. század. Fegyvereik sziklasírokból, kurgánokból kerültek elő. A római hódítás után kultúrájuk beépült a római kultúrába.

Cimberek, kimberek: germán törzs. Túlnépesedés miatt kényszerültek elhagyni eredeti lakóterületüket a Jütland-félszigetet (mai Dánia és környéke). Dél felé vonulva szövetségre léptek a teutonokkal (egy másik germán törzs) és Róma ellen mentek, sok győzelmet aratta, hatalmas pánikot keltettek, végül a rómaik a teljes cimber hadsereget megsemmisítették Vercellinél (101).

Oguzok, oguz törökök: Közép-Ázsiában és a hozzá kapcsolódó területeken a VI. századtól jelentős, keleti török eredetű népesség. Ebbe a csoportba tartoznak a szeldzsukok (gagauzok), azerbajdzsánok, oszmántörökök (oszmánli), az úzok, a törzsszövetséget alkotó türkök (tokuz-oguz = kilenc oguz).

A II. Türk kaganátus uralkodói többször vezettek ellenük hadjáratot, akik akkor a törzsszövetségük tokuz-oguz (kilenc oguz) nevét viselték. 745-ben megszerezték a hatalmat a Türk kaganátustól és létrehozták az ujgur kaganátust, amely 100 évig állt fenn. Hatalmuknak a kirgizek vetettek véget. Az oguzok egy része a 9. század elején az Aral-tótól északra eső területeken jelent meg. A X. században közülük vált ki a késő szeldzsukoknak nevezett népesség, egyik csoportjukat a mai azerbajdzsánok ősei alkották, másik csoportjuk hozta létre a Szeldzsuk Szultanátust, valószínűleg az ő leszármazottaik a gaguzok. Az Anatóliába érkező (XI. század) oguzokból váltak ki az oszmántörökök, másik csoportjuk az úzok, akik sikeres hadjáratot vezettek a besenyők ellen. A besenyők vereségük után a magyarokra támadtak. Az oguzokhoz tartozó türkmének a X., az azerbajdzsánok vagy azerik a XI. században vándoroltak mai területükre.

Ogurok: az oguzoktól keletebbre, előbb az Irtis folyónál, majd később a Szir-darja, majd a Kaukázus előterébe élő török népcsoport. Az ogurok egy csoportja az onogurok (tíz ogur) 610 körül az Azovi tenger és a Kaukázus között, a Kubán folyó környékén saját birodalmat alapított, Nagy Bolgáriát. Miután a kazárok elfoglalták területeiket, több irányba mozdultak el, és egyik csoportjuk a későbbi Bulgária etnikai csoportjává vált.

Ujgurok: Török népcsoport. 840 után több csoportra szakadva főleg Turkesztánban és Kínában telepedtek meg. Ma elsősorban Kínában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban, Tadzsikisztánban és Türkmenisztánban élnek. Nem azonosak a szintén Kínában élő sárga ujgurokkal.

Kipcsákok: Több etnikumot is magába olvasztó török nyelvű népcsoport. Kipcsák népek a kunok, besenyők, mamelukok (mamlúkok), kimekek, kunok. A kipcsák nyelvek volgai ágához tartoztaka tatárok, baskírok is, közép-ázsiai ágához pl. a kazakok és kirgizek. Legfontosabb nyelvemlékük egy kipcsák-latin-perzsa szótár a XIII. századból. A kipcsák népek mongolid, turanid embertani jegyeket viselnek.

Szavárdok: e népet a kutatók három különböző népcsoporttal szokták összefüggésbe hozni. Vannak, akik szerint azonosak a szabirokkal, mások úgy gondolják a volgai bolgárokkal hozhatók kapcsolatba, míg egyesek úgy vélik a magyarokkal vannak tisztázatlan összefüggésbe, de vannak olyan nézetek is, hogy semmilyen kapcsolat nem áll fenn a magyarok és szavárdok között. VII. Konsztantinosz (913-959) a levédiai magyarokat jelölte szavartoi aszphaloi azaz rendíthetetlen vagy független szavárdokként. Nevük valószínűleg szabír fennhatóságra? vagy szabír törzsekkel való együttélésre utal. A népnév középkori magyar nemzetségnévként is fennmaradt (Szovárd). A csuvas "szavar" szó jelentése hint, szór. Ez arra utalhat, hogy egy nagyobb népcsoportból kiszakadt népességről van szó.

Heftaliták: Észak-Afganisztáni uralkodódinasztia volt, körülbelül (időszámításunk szerint) 456-557 között, akikről az uralmuk alatt élt népességet is elnevezték. A Perzsia északi szomszédságában kialakult birodalom hatalmát a füves puszták nomádjaira is kiterjesztette. A heftalitákat fehér hunoknak is nevezik. Hatalmukat a türkök törték meg. A Heftalita Birodalomhoz kapcsolható az avar népesség is; tény, hogy közvetlenül a Heftalita Birodalom bukása után két-három évvel megjelentek az avarok a Kárpát-medencében. (lásd még kusánok, tokhárok)

Tokhárok, tokharoi, tohár az iráni eredetű kusán nép görög neve. Úgy gondolják, a kusánok eredetileg azonosak az iráni nyelvű yuezhi (jüecsi, yüeh-chih) törzzsel, akik Nyugat-Kína Gansu tartományában éltek. Nem eldöntött kérdés, hogy a yuezhik valóban indo-irániak vagy akár hunok lettek volna, esetleg ujgurok (török törzsek). Annyi azonban bizonyos, hogy később a kínai történelemben a fehér hunokat (heftaliták) (kínai: je-tai) mint a yuezhikhez tartozó családot említik több alkalommal is. A kusánok és yuezhik azonossága pedig ugyanolyan bizonytalan.

A yuezhik Kr.e. I. évezred közepén Kelet- és Közép-Ázsiában hatalmas birodalmat hoztak létre, ami Észak-Kínától az Irtisz folyóig terjedt. A tudósok véleménye alapján kultúrájuk és nyelvük érintette a Közép-Urál keleti vidékén élő magyarokat is, az őstörökök pedig a lovaskultúrát és terminológiáját vették át tőlük. Ha elfogadjuk a közép-uráli keleti őshaza elméletet (amire genetikai bizonyíték sincs), akkor is nagy kérdés, hol volt valójában a magyarok szállásterülete ebben az időszakban, de mindenképpen az Irtisz másik oldalán, valóban elég volt ez a kapcsolat ahhoz, hogy a nyelvet érintse?

Kr.e. 200 körül Kelet-Ázsiában a hun törzsszövetség (xiongnu) legyőzte a yuezhiket, felváltotta hatalmukat. Az öt yuezhik törzs Irán és nyugat irányába húzódott. Több más iráni törzzsel elfoglalták Görög-Baktriai (Gréko-Baktria) Királyság északi részét, és az Amu-darja vidékén letelepedtek. A görög forrásokban ettől kezdve tokharoi (tokhár) néven jelennek meg és ez az elnevezés terjedt el területnévként is, mint Toxarisztán, Turisztán, Turán. Kultúrájuk hellén és párthus elemekkel keveredett.

A kusán törzs Észak-Baktriában ellenőrizte a Selyemutat és az Amu-darja átkelőit, ezekből tekintélyes jövedelemhez jutott, míg annyira megerősödött, hogy Kr.u. I. században elfoglalta Baktria déli részét és Gandhárát, és megteremtették a Kusán Birodalom alapjait.

A kusán nyelv az indoeurópai nyelvek csoportján belül a középiráni nyelvek északkeleti csoportjához tartozó kihalt nyelv, közeli kapcsolatban a szaka (szkíta) nyelvekkel. A kusánok Kr.e. 3. században ismerték meg és vették át az indiai kharosti írást, és mintegy 500 évig használták. Nyelvemlékeik főként mint hivatalos dokumentumok, tárgyfeliratok, és egy királyi Res Gestae forma. A Res Gestae szó szerint "viselt dolgok" jelentésű, egy nép történelmét, tetteit és haditetteit foglalja magába (geszta).

A Kusán Birodalom a Párthus Birodalom bukásával egyidőben két részre szakadt (233 körül). Nyugati része Kusánsahr néven Szaszanida vazallus királyság lett, a keleti indiai kusán királyságot pedig Kr.u. IV. században a kidarita hunok foglalták el.
(Érdekességként jegyzem meg, hogy az Amu-darja mentén, Afganisztán és Tadzsikisztán határán van egy Horog nevezetű helység, Kína és Kazahsztán határán pedig a Dzsungária nevezetű tájegység.)