Hazarák: A hazarák török népek, akik főleg Közép-Ázsiában, Afganisztánban a harmadik legnagyobb etnikai csoportot képezik és mintegy fél millió hazara él a szomszédos Pakisztánban főleg Quettában és hasonló számban Iránban. A hazarák nem tévesztendők össze a hazarewal néppel. Vallásuk siita muszlimok. A hazara név talán a perzsa hazār szóból ered ennek értelme "ezer". A hazarából a k - h szabályos változása révén kialakulhatott a khazár, kazár elnevezés. Ráadásul maguk a törökök is Hazár Kaganátusnak nevezik az általunk Kazár Birodalomnak hívott államalakulatot.

A hazarák eredetét visszadatálják a török népek Turkesztáni életére. A fizikai karakterük hasonlít a törökökére, akik a fő lakosai voltak a régiónak hosszú évekkel ezelőtt. Az egyik teória szerint a hazarák elsődlegesen egy Észak-Eurázsiai és egy Nyugat-Eurázsiai genetikai keveredés. A genetikai kutatások azt mutatják, hogy a szomszédos népekhez kapcsolódnak, bár úgy tűnik, azok meg apai ágon a mongol népekhez és Mongóliához rokoníthatók. A hazara férfiak 70-80 %-a hordozza az ún. Genghis Khan kromoszóma származási vonalat. Mitokondriális dnsükben megtalálható az R haplocsoport, amely szinte kizárólag Közép-Ázsiára jellemző, melyet a törökök sem hordoznak, de pl. a honfoglaláskori mtDNS X. századi adatbázisában a magyarok ősanyáiban is megtalálható. Tőlük nyugatra a szomszédos perzsákban található, majd a kurdokban és törökökben nem, és kismértékben ismét feltűnik a Kaukázus vidékén lakó népekben. (lásd még magyarok.)

Az egyik teória szerint a Hazarák a kusánok, a híres afganisztáni ókori lakosoknak a barmyani Buddhák készítőinek leszármazottai. Ennek az elméletnek a támogatói szerint a hazarák külső kinézetre hasonlítanak a Barmyan körüli sziklafalakba vésett Buddha szobrokhoz, és hasonlítanak a néhány éve a Barmyan melletti barlangokban fellelt sziklafestményekhez. Ez az elgondolás ellentétes azzal, hogy hazarák indo-európaiak voltak.

A tudósok által leginkább elfogadott teória szerint a hazarák egy nagyon keverék faj. Nem teljesen ellentmondó a Mongol haderőkből származással. A mongolok egyik csoportja beköltözött Észak-Perzsiába és keveredett a bennszülött népességgel, akik perzsául beszéltek. Egy második hullám főleg csakataj mongolok Közép-Ázsiából érkeztek és követte őket egy török-mongol csoport, ők Hazara földön telepedtek le és keveredtek a helyi perzsa lakosokkal így alakítottak egy elkülönülő csoportot.

Bamiyan / Bamyan / Bamian Hazara föld legnagyobb városa Közép-Afganisztánban, Bamyan tartomány fővárosa. Bamyan a Selyemúton helyezkedett el. Bamyan város a Buddhista Kusán birodalom része volt a korai keresztény évszázadokban, egy buddhista kolostor is állt itt. A heftaliták az V. században hódították meg. Bamyan vált a kis Kushán-Haphtalita birodalom fővárosává 870-ig, mikor is meghódították a saffaridok, a 11. században a ghaznavidok. Később a muszlim tálib haderők központja volt.

Bamyanról azt tartják, hogy neve a szanszkrit varmayana "színezett" szóból ered. Sok Buddha szobor van kivésve Bamyan város sziklafalainak oldalába, bár a legtöbbet lerombolták. Bamyan város melletti barlangokban 2008-ban megtalálták a világ legöregebb fali olajfestményeit, ami úgy készült, hogy száraz festékhez olajat kevertek, ez segítette megtapadni a festéket a sziklás felületen.

Oszétok: Iráni eredetű nép. Ma Észak-Oszétiában (Oroszország) és Dél-Oszétiában (Grúzia) élnek. Etnogenezisük: a keleti alán népelemekből és a szintén iráni jászok egyesült csoportjaiból alakultak ki.

Yakthungok: vagy Limbu törzsek és klánok a Kirati nemzethez tartoznak vagy a Kirat államszövetséghez. Észak-Nepál hegyes és dombos részein élnek, valamint Dél-Tibetben, Bhutánban és Sikkimben. Sikkim egy indiai állam a Himalájánál. A limbuk lélekszáma mintegy 700 000 Nepálban és Indiában. A limbu név egy ismeretlen eredetű elnevezésük. A szót gyakran fordítják mint "íjász" vagy mint "íjak és nyilak hordozója". Önelnevezésük yakthumba vagy yakthung. A limbut ismerik mint yakthung thi-bon vagy des limbu = tíz limbu, amiből tizenhárom limbu alcsoport emelkedett. A legenda szerint a csoportból öt jött Yunanból Kínából, és a mások nyolc Larszából, Tibetből. A kínai szövegek 306-ból po-ou-yeo-jing néven említik őket.

- A. Campbell írta 1842-ben egy Kőrösi Csoma Sándorral folytatott beszélgetése után: "(Kőrösi Csoma Sándor mondta:) Ön abban a tanulmányában, melyet a limbu népről írt, fölveti a kérdést, hogy e nép egyik törzsének hung neve nem áll-e kapcsolatban az eredeti hunokkal, akikben én ázsiai kutatásom célját látom. A két név hasonlósága különös, de az ön "hungjai" kis törzs, míg az Ázsiából elindult nép, a magyarok őse, nagy nép volt." Azt feleltem, hogy a limbu "hungok" eredeti hazája kétségkívül a Himalájától északra volt, és miután a hunok őshazája szerinte is ott terül el, mindenesetre lehetséges, hogy az itteni környéken lakó hungok ugyanannak a nemzetnek egyik elszakadt ágát képviselik. (Kőrösi Csoma Sándor:) "Igen, igen - vetette közbe -, nagyon lehetséges, de én nem gondolom, hogy így állna a dolog." .... ezután ... kifejtette (Kőrösi az őshazáról, hogy) ez az ország vélekedése szerint, északkeletre kell feküdjék Lhászától és Kham tartománytól, Kína nyugati határvidékén. Eljutni oda, ez volt legforróbb vágyakozásainak végcélja, és teljességgel bízott abban, hogy ott rátalálhat azokra a törzsekre, amelyeket odáig hasztalanul keresett."

Kham tartomány Tibet öt történelmi területeinek egyike, mellette még Amdo, Ngari, U és Tsang. Különböző átírásokban khams, kam néven is feltűnik, a kínaiban kāng. Bár a tibeti embereket kedves és békeszerető embereknek ismeri a világ, Kham tartományban erőszakos banditák terrorizálják lóhátról a Tibeti fennsíkot. Khamban nincsenek nagy városok, de van néhány fontos város, Chamdo 3300 méter magasan Kham nem hivatalos fővárosa.

Bajorok: bajuvarok, nyugati germán törzs. Raetia északi részén tűntek fel 488-534 között. Eredetük vitatott. A bajuvaroknak nevezett népet a korabeli források a mai Csehország és Szlovákia területéről áttelepülő markomann, kvád és más germán néptöredékekkel hozzák kapcsolatba, újabban a keleti szvéd törzseket tartják a bajuvár nép fő összetevőjének. Új lakóterületükre (Bajorország) a VI. század első felében vándoroltak.

Árják szanszkrit szó, jelentése: nemes. Az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozó népesség elnevezése illetve az általuk beszélt nyelvek, és az általuk beszélt nyelv gyűjtőneve. Az árja nyelv három csoportja az ind, iráni és a dard nyelvek. Körülbelül i.e. 1700-tól a délkelet-európai síkságról nyugat felé terjeszkedtek, tőlük származnak a későbbi indek és perzsák. Észak-Indiában először a Gangesz nyugati síkságát foglalták el, ezt az ókorban Árjavartának (Árják földje) nevezték. A Rig-Véda szerint a bevándorlók magukat árjának, míg a meghódított területek lakóit dászának vagy ánárjának nevezték (nem árja). Ez az alapvetően északi árja típus hordozza az I haplocsoportot, amely körülbelül 25 ezer éve jött létre Észak-Európában a Skandináv félsziget és / vagy környékén. Ez a haplotípus magas arányban található a Skandináv félszigeten, Izlandon, a finnek, svédek, norvégok, között; elterjedt egész Európában, magas arányban fordul elő a perzsák és a kazán tatárok között, megtalálható az üzbégek, kirgizek, nyenyecek között, hordozzák az arabok és török, örmények, legkeletebbre és legészakkeletebbre a koryaks és evenksek között. Európában Bosznia és Hercegovinában fordul elő (65 %) magas arányban, a Kaukázus környékén Dagesztánban a legmagasabb (58 %).
(Ez a haplotípus a magyarországi temetői mintákban csak a X. századi adatbázisban fordul elő alacsony (1,5 %) arányban.)