Szeretettel köszöntelek a Magyar nyelv és magyar írás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyar nyelv és magyar írás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyar nyelv és magyar írás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyar nyelv és magyar írás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyar nyelv és magyar írás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyar nyelv és magyar írás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyar nyelv és magyar írás közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyar nyelv és magyar írás vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
A vándor erőteljes
léptekkel haladt az éjjel.
Égszínkék szeme,
telve ifjúsággal és reménnyel.
A tejszerű, fátyolos hold
alatt sikló árnyas út,
szelíden emelkedő
vizenyős, zöld síkságra fut.
A távolba vesző hegységek
hullámzó tetejét,
a békét sugalló ég,
körvonalai metszették.
Jövőbe vezető, hosszú út
feltárul előtte,
élő szellemek fészkelték
magukat a lelkébe.
Földöntúli tekintet
kíséri lépteit orvul,
A rém rothadó szája,
ocsmány vicsorgásra torzul.
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Önnön marionett bábjaként a konyhában ült.
Mint meleg takaró ölelte át a puha csend.
A lemenő nap álmodó szép arcába merült,
léte fogaskerekében félrebillent a rend.
Lelke mélyén gondolatférgek aszállyá
változtattak, remény-mosolycsermelyeket.
A gyűlölet majdnem átvette hatalmát
felette, de legyűrte a szörnyeteget.
Nagy ára van a gonosszal vívott harcnak
mindig, ezüstgombos kabátja elveszett.
Keresztes lovagja a jónak, kit hagytak
hinni, és most egész lénye lett szennyezett.
|
|
|
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
A lány ott állt a szobában,
és a képet nézte.
de rémálmaira figyelt,
sok szörnyű emlékre.
Vérfoltos kapugerenda
kúszó szederinda,
nyugvó nap vonagló fénye.
A kicsiny festményen,
élénk színekkel lefestve,
tájkép merült bele,
a homályos végtelenbe.
Hulló falevél, mit
hűvös szél sodor kevélyen.
Sziklán ülő nimfa
homlokán játszó szemérem.
Zöld mezőn kanyargó folyó,
gyönyörűbb nem lehet.
Szomorú fűz, bólogató,
délre ösvény vezet.
A magyar középkor legjelentősebb író-prédikátora, egyúttal az egész kései kolostori irodalom legnagyobb alakja, Temesvári Pelbárt (1440–1504) volt. 1479–1481 táján súlyos betegségen esett át, ekkor határozta el - fogadalmi felajánlásként - első könyvének, a Stellarium Coronae Mariae Virginisnek (A Boldogságos Szűz Mária Csillagkoronája) a megírását.
Eme prédikációgyűjteményt 1483-ra állítja össze. S első kiadása 1498-ban történt.
A könyv igen népszerűvé vált, így még a saját korában is rengeteg kiadást ért meg..
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu