Ha valamely nyelvet meg akarnak szüntetni, ki akarják iktatni az életből, és a helyzet nem teszi lehetővé a közvetlen módszereket e cél elérésére – mint pl. beszélőinek kiirtása vagy száműzése, a nyelv betiltása, használatának korlátozása és büntetése – akkor hogyan járjanak el? Maradnak a közvetett módszerek, melyek lényege, hogy a nyelvet egyre értéktelenebbnek tüntetik föl beszélői előtt, illetve sajátosságait elhallgatják úgy, hogy ezek oktatását egyszerűen kiiktatják a tantervekből.

Szent Lászlónak a magyar mítoszhoz való kapcsolatának kulminált pontja maga az égi-földi szarvassal való találkozás.







Szent László királyunk
fényes csillagunk
kérünk Téged vigyázz
reánk oly nagyon
fent is, lent is
kint is, bent is
itt is, ott is
most is!
Nagyvárad környéki néphagyományból
Gyűjtötte: Nagy Sándor, 1967.

D. emlékének, legyen neki könnyű a magyar föld.

A legkegyesebb király (I. Béla - P. G. ) kikiáltókat is küldött az egész Magyarországra, hogy minden helységbõl hívjanak meg két ékesszóló öreget a királyi tanácsba. Ennek hallatára nemcsak azok, akiket hívtak, hanem jóformán az összes paraszt és szolga Magyarország köznépének összességével együtt eljött a királyhoz Fehérvárra. A király, valamint a püspökök és a fõurak a mérhetetlen sokaság láttán megrémültek, hogy azok esetleg rájuk törnek.

Aki pogány, az deficiószerűen a következõ sajátosságokkal rendelkezik:

idegen (külföldi), vidéki, falusi, pusztai, népi, paraszt(i), nemes, nemzetes (nemzetséghez, illetve nemzethez tartozó}, csinos (megnyerõ), nem zsidó (gój), illetve nem zsidóból (gójból) lett keresztény, és végül: valamilyen - közelebbrõl meg nem határozott, de nyilvánvalóan fontos - kapcsolatban áll a nyelvvel, mint olyannal, a szónak tovább nem szûkített, de utalásokból kikövetkeztethetõ értelmében (tudniillik hogy olyan nyelven beszél, amelyik nem az õt pogánnyá minõsítõ személy vagy embercsoport saját nyelve).

Esztergom eredeti neve így hangzott valaha: ISTER-GAM. Ebből kiviláglik, hogy mivel az Ister a Duna egykori, ős-szkíta neve, amit az akadékoskodó Akadémia természetesen indo-európai alapú szónak tart, a gamó pedig a magyar népnyelvben csomót, csomópontot jelent ma is.
Az Esztergom városnév mai értelemben véve tehát DunaiCsomó-t ad.

Ebből egyelőre csak annyi derül ki, hogy ez a kikötöváros egykor a kereskedelemben igen fontos kirakodó-feltöltekező csomópont lehetett.

Haragszom.

A telefon jelzett, hogy üzentél.

Inkább hívlak.

Lélegzel.

Csak fújod a magadét,

én meg hümmögve hallgatok.

a torkom száraz, mint a szavaid.

Haragszol,

mert törődöm veled?

Pedig tudod,

kezemben tartottalak,

más lett minden.

Megfogadtam,

éreztem, átéreztem.

Mennyire!

Én voltam ott,

a pillanatokat éltük.

Emlékszel?

Jelmezbál volt.

Egész nap fotóztalak.

Mikor télen

nyári szoknyát akartál?

Haragszom.

Rossz, amit gondolsz,

feltételezel.

A székely rovás ABC az írásjeleken felül egy teljes õsi magyar jelképrendszert fejez ki, amelyet az elmúlt háromszáz évben szinte teljesen kiszorított a latin ábécé.

A legtöbb feliratos, kéziratos emléke Erdély területén maradt fenn, többféle betûalakban, lásd: 1 - 2. ábrákat. Jobbról balra róják, az egyes szavakat pontokkal vagy szóközzel választva el egymástól.

Legjelentõsebbnek tartott emlékei: a székelyderzsi, csíkszentmiklósi, bögözi és énlakai templomok feliratai (XV.

Hóolvadástól, egész
a nagy viharokig, kereslek.
A híd korlátjára faragtam
a szavakat, bocsáss meg!

A diófa levelei remegtek,
mintha a fa is
megértené bánatomat.
Kéklő szemeimből hamis,
kacér könnyeim peregtek.

Létem kapuján, csak a virágok,
madarak, a szél és
a hold léphet be. Fehér szirmok,
miattam sírnak tüskét,
a langyos földön heverve.

Levendulaszínű akácindák
lugasában vagyok.
A virágokat saját árnyékuk,
a nyakuknál fojtják,
múló alkonyon merengve.

A kertben szobor, amelynek
egyik felét igaz mester
faragta, a másikat az eső
és a szél formálta.

Tegnap történt velem valami, amikor beszálltam a liftbe. Láss csodát, üres volt. Ez azért elég ritka jelenség. Általában zsúfolásig megtöltjük, aztán meg kínos csend közepette bámulunk valami pontra, azon imádkozva, hogy a megfelelő emeletre érjünk már végre, de most üres volt. Szerintem ez valahogy olyan izgalmas érzés. Először is gátlástalanul megnéztem magam a tükörben, nem csak úgy lopva, hanem hosszan bámultam gyönyörű tükörképemet. Aztán kipróbáltam, mennyire csúszik a tornacipőm ( hátul egy szárnyas ördög díszeleg rajta) és meddig tudok előre csúszni hátamat a falhoz vetve, hogy seggre ne üljek.