A szókészlet

A korai ómagyar korból fennmaradt írásos emlékek bizonyítják, hogy nyelvünk ebben az időszakban szókincsében gazdag és nyelvtani rendszerét tekintve fejlett volt. A kor szókészletében tovább élnek és továbbra is meghatározó szerepet játszanak az ősi (uráli, finnugor és ugor) eredetű és az ősi elemekből a magyar nyelv külön életében keletkezett szavak. Ezek részben testrésznevek, részint pedig a rokonságra, a természet tárgyaira és jelenségeire, az ember mindennapi életére vonatkoznak: él, lát, eszik, ül, vesz, kéz, mál 'mell', apa, anya, fiú, ház, vég, lélek, világ, virág, vén, nagy, édes, szép, fehér, három, öt, hat.

Nyelvünk rendszere főbb vonalaiban már az ősmagyar kor folyamán kialakult. A rendszer a korai ómagyar korban egyrészt finomodik, másrészt megszilárdul, s egyre inkább hasonlóvá válik a maihoz. A hang- és alaktani jelenségek mélyrehatóbb változásokat mutatnak, mint a mondattaniak. A nyelv hangzása megváltozott, hangrendszerünk kiteljesedett. Ezt a változást a helyesírás - amely maga is alakulóban volt ebben az időben - sokáig nem is tudta követni.

A mássalhangzók köre kibővült a c és zs, majd a kor végén a ty hanggal.

A kor nyelvének megismerésére a szövegemlékek adják a legtöbb lehetőséget. A korai ómagyar korból négy rövid szövegemlékünk maradt fenn. Ezek latin nyelvű egyházi szertartáskönyvekbe másolt úgynevezett vendégszövegek. Mindegyiküket a keresztény egyházi szertartásokban való élőszóbeli felhasználásra készítették. Ezek az emlékek tehát a korai magyar kereszténység első magyar nyelvű megnyilatkozásai. Minden valószínűség szerint nem egyedi, alkalmi alkotások, hanem leírójuk, illetve másolójuk már ismert és többször ismételt szövegeket foglalhatott írásba.

Az Árpád-házi királyok korát a magyar nyelvtörténet szempontjából korai ómagyar kornak nevezzük. Nyelvünk legfontosabb hang- és alaktani változásai, valamint az ezeket a változásokat rögzítő helyesírási módosulások ebben az időszakban játszódtak le. Az Árpád-korból fennmaradt írásos nyelvi anyag, amely a kor nyelvállapotának megismerését lehetővé teszi, három típusban maradt ránk. Ezek: a latin szövegekben elszórtan jelentkező, de azokba beépülő magyar szavak, azaz szórványok; rövid összefüggő szövegek, azaz szövegemlékek; végül a latin szövegekhez írt (lapszéli, sorközi) bejegyzések, azaz glosszák.

Nyelvi szórványok

A nyelvi szórványok főként oklevelekben fordulnak elő.

PRÓZA

Első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékünk a Halotti beszéd és könyörgés az 1200-as évek elejéről. Sok mindent megtudhatunk belőle a magyar nyelv középkori fejlettségéről és változásairól.

Érdekesen hangzik, megértése ma már nem könnyű. Íme egy rövid részlet az elejéről:

Régi ejtés szerint:

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur és homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt Adámut, és aduttá valá neki paradisumot házoá.

Szõke István Atilla
Madéfalvi sebek

l764. Január 7.

Szomorúság ül a vén fán, sír a hajnal Madéfalván,
Sikolyt-tépõ téli álom, veres ing leng a halálon.
Vércsepp csepeg le a hóra, szemhéj zárul pusztulóra,
Küzdés zihál székely mellet, holt és élõ egymás mellett.

Sokan télbe-vérbe fagyva: "Pusztuljon a szittya fattya!"
Jajkiáltás szerte szálla, rémes hang zúg, hátha, hátha!
Ölnek, döfnek, csontot tépve, gyász borul a székely népre.
Ki érti az ember elmét, magyar népnek veszedelmét?

   „A Ritka, mint a fehér holló szóláshasonlat irodalmi úton, a latin corvo rarior albo fordításaként honosult meg nyelvünkben. A latin szólás az i.sz. 60–140 között élt Juvenalis római szatíraírónak, a császári Róma erkölcstelensége kíméletlen ostorozójának egyik mûvében fordul elõ. Nyilvánvalóan azonban, hogy õ sem maga alkotta, hanem a beszélt nyelvbõl merítette. Legrégebbi magyar szólásgyûjteményünkben még ritkább az fejér varjúnál is alakban fordul elõ, és csak a XVIII.

Szavaink, szólásaink, szókapcsolataink jelentése gyakorta nyelvtörténeti múltunkból származik, illetve a józan ész megfogalmazásait tükrözi. Ahogy anyanyelvünket tanuljuk, úgy épül bele gondolkodásunkba egy-egy szó, fogalom. Szótárunk gyarapítása fontos, mert a szavakat a megértés érdekében jelentésük szerint illik használni. Más a paletta és a spaletta, más a presztízs és a precedens, és mást jelent a plébános és pléhlábos is. 

    Ha nehéz feladat előtt állunk, vagy problémamegoldásra kényszerülünk, akkor nehéz diónak mondják sokan a megoldás keresését, megtalálását.

Bevezetés

Mielőtt az Ipoly mente magyar nyelvű oktatásáról bővebben szólnék, pontosítani szeretnék néhány, az előadásomban használt fogalmat. Az első tisztázandó probléma a régió határainak a kijelölése, hiszen az Ipoly mente, ha földrajzilag nézzük, akkor a határ magyarországi oldalát is jelenti. Nyilvánvaló, hogy mi a szlovákiai részről beszélünk, ám ennek a behatárolása nem egyszerű feladat, hiszen a szlovákiai közigazgatási határok nem egyeznek a térség magyar oktatási intézményeinek a hálózatával.

Ismerjék meg az embert, aki - levelezgetésben kimerülő - harcot indított a híres hamburgeres ellen, mert az megerőszakolja a magyar ábécét. Mártont sérti, hogy a McDonald's CBH-nak nevezi a csirke-bacon-hagyma-szendvicset, pedig a csirke szó cs-vel kezdődik. Engem aztán nem zavarnak az angol kifejezések, de azt egy éppen olvasni tanuló elsős apjaként megerősíthetem, hogy a klasszikus cégtáblaolvasgatás tényleg nehéz sporttá vált, mert a szövegek kétharmada angolul van, amibe minduntalan beletörik Homár Borisz nyelve.

Elhunyt Fekete Gyula író, szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja

Fekete Gyula
Író, szociográfus. A Szabad Szó, 1947-től a Március Tizenötödike szerkesztője. 1956-ban az Írószövetség titkáraként tartóztatták le. 1966-tól hallhattuk az "Egy korty tenger" c. rádiós sorozatát. Vitáival a GYES bevezetését, a családok támogatását szorgalmazta. 1981-ben az Írószövetség alelnökévé választották, 1988-tól a Hitel munkatársa.

Nem kevesebb, mint egy tucat tartalmi és formai fenntartást fogalmazott meg a szlovák államnyelv-törvény végrehajtási előírásainak tervezetével szemben az Európai Bizottság főtitkárságának jogi szolgálata által még a kormányhatározat végleges elfogadása előtt készített nem hivatalos vélemény, amely a BruxInfo birtokába került. Pozsony ugyanakkor minden jel szerint számos brüsszeli kifogást figyelmen kívül hagyott a szöveg véglegesítése során.
Bár számos, a törvénnyel kapcsolatos értelmezési problémát kiküszöböl, az Európai Bizottság jogi szakszolgálatának meglátása szerint tartalmi és formai szempontból egyaránt tartalmaz kifogásolható elemeket a szlovák államnyelv-törvény végrehajtási előírásainak szövegtervezete, amelyet december 16-án fogadott el végleges - tehát nem a Brüsszel által nem hivatalosan véleményezett - formájában a pozsonyi kormány.

 Magyar nyelv és szlovák nyelv

A szlovák kormány 2009. december 16-án elfogadta a nyelvtörvény értelmező rendelkezéseit.

A törvények természetüknél fogva általánosan fogalmaznak, hiszen nem céljuk minden lehetséges élethelyzetet részletesen szabályozni. Alkalmazásuk, értelmezésük megkönnyítésre általában végrehajtó rendelkezéseket hoznak.

Mivel a nyelvtörvény nem ad felhatalmazást végrehajtó rendelet meghozatalára, ezért alacsonyabb szintű jogszabállyal pótolták, ennek azonban erősen kétséges jogi kötőereje.

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

Ha már tudjuk, hogy az őseink mégsem az Ural környékéről szalajtott lovasnomádok voltak, akkor az is nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a nyelvünket sem hozhattuk onnan. Génjeink alapján Európa egyik legősibb népessége vagyunk, és már csak emiatt sem lehet a nyelvünk afféle szedett-vedett tákolmány, mint amilyennek egyesek állítják. Pontosan még ma sem tudjuk, mióta beszél az ember, de az kétségtelen, hogy az újkőkori Kárpát-medence házépítő, földművelő, kiégetett kerámiákat készítő népének hétezerötszáz évvel ezelőtt már mindenképpen fejlett nyelvvel kellett rendelkeznie, enélkül ilyen tevékenységeket nem folytathatott volna.

Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak „hivatalos” történelmünkkel.

“Megkondítom a vészharangot”

2007 nov. 25 ,  Cleveland

Nem enyém a szó, hanem Petőfi Sándoré, akit még ma is a világ 10 legjobb költőjeként tartanak nyilván. Ezt csak azért mondom el, hogy mindenki érezze: igazi lelki-szellemi  nagyságra hivatkozom.

Mindnyájunknak így kellene tenni, mert veszélyben van a magyar nemzet! Indián rezervátum méretűvé zsugorodott Hazánk; a félelmetesen fogyó nemzeti lélekszám; az anyagilag és erkölcsileg is kirabolt, elcsüggedt NÉP A SZABAD NÉPEK FELÉ KIÁLT ,… azokhoz, akik között sok olyan egyén van, akiknek génjeiben igen sok a magyarra jellemző elem.