Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.

Péceli Fáy András Kohányban született (Zemplén vármegyében), 1786-ban és Pesten hunyt el 1864-ben. Író, politikus és nemzetgazda volt, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja.

meglehetősen eltér a ma használt szófordulatoktól, de azért kis odafigyeléssel megérthető.

Ebben a műben Széchenyi a város lakóinak szórakozását, polgáribb életformáját igyekezett formálni és egy olyan helyet biztosítani, ahol a művészek, állami funkcionáriusok és tehetős polgárok, urak formálódó körei, csoportulásai rendszeresen találkozhattak, összejöhettek.

Idézzük meg Széchenyi Üdvlelde c. műve első bekezdéseit. Próbáld megérteni a mondandóját.

Szent László csodatettei

Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat.

A szólásszabadság ügyét 1840. április 22-én tárgyalta a pozsonyi Országgyűlés Felső Táblája. Az ellenzék hatalmas obstrukciót rendezett.

Reggel nyolc órától este fél hétig folyt a szó. Hajnik Károly, a magyar parlamenti gyorsírók atyja ezen a napon – emlékiratai szerint – huszonhét ív papirost írt tele a negyvenezer szóval. Mikor ezt Széchenyi István gróf meghallotta, így kiáltott fel:

- Ön negyvenezer szót írt le a szólásszabadság vitájáról, noha még nincs is szólásszabadságunk!

A káldeusok szerinti írásokat és hagyományokat összesítő könyvünk címében a „BIBLIA” elnevezést használjuk.

Általában úgy tanítják, hogy a „biblia” a görög nyelv „biblos” vagy „biblon” szavának többes számú kifejezése és jelentése „könyvek” lenne. Azonban sem a „biblos”, sem a „biblon” görög szónak nincs ilyen többes számú esete. A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia” szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia” szava.

1. elhallgatja a szumér-magyar történelmi, néprajzi, nyelvészeti, stb. összefüggéseket;     

2. másodszor; a magyar nyelvet „finnugor” eredetűvé nyilvánítja;

3.  harmadszor; nem tárgyalja az altáji egyezéseit;

4. negyedszer; nem veszi figyelembe azt az igazságot, hogy a magyar nyelv az úgynevezett ural-altáji nyelvek alapnyelve;

5. ötödször; a magyar nyelv szókincsének nagy részét szándékosan jövevényszókká minősíti;

6. elmulasztja megvizsgálni az amerikai, úgynevezett – indián nyelvek – rokonságát a magyar és a többi ural-altájinak mondott nyelvekkel;

7.

E 1969-ben először megjelent kiadvány előszavaként el kell mondanunk, hogy dr. Pogrányi Nagy Félix, Wolley jó barátja, a kaukázusi nyelvek világhírű tudósa legutóbb a cuyoi egyetemen hirdette a maya- etruszk- szumir- ógörög- päckhy- magyar és baszk nyelvek (asianus-nyelvek) közös eredetét. A klasszikus görög és latin innen vette szókincsének kilencven százalékát.

            Dél-Amerikát a queche-mayák gyarmatosították. Később a szumirok is küldtek kolonizáló csoportokat.