A Magyarok VIII. Világkongresszusa elfogadta a magyar nemzet új meghatározását. A magyar nemzet jövőjét megalapozni hivatott dokumentumot a Záró-konferencia tartózkodás nélkül, egyetlen ellenszavazattal fogadta el. Ezzel egyéves munka zárult le, amelynek a Magyarok VIII. Világkongresszusa Jövő a Szent Korona jegyében című, háromnapos nemzetstratégiai konferenciája a záró-mozzanata volt. E konferencia 35 idevágó dolgozatát építően gazdagította a világkongresszus további 9 szakmai konferenciája keretében elhangzott, közel 90 előadás.

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

Az Írástörténeti Kutató Intézetet a Nap Fiai alapítvány alapította. A Fővárosi Bíróság 1992. október 7-én kelt 6.Pk.69.586/1. sz. végzésével a 3447 sorszám alatt vette nyilvántartásba. Képviselője Dénes Pál tanár, aki az intézeti feladatokat a kurátorok, a támogatással csatlakozók és a baráti kör segítségével látja el. Az Intézet nyílt alapítvány, amelyhez mindenki csatlakozhat. Csatlakozni lehet formális vagyonrendeléssel (adománnyal), vagy informálisan (a baráti kör tagjaként végzett munkával) is.

Az őrségi múzeumok között - kilóban, forintban és négyzetméterben kifejezve - a veleméri Sindümúzeum a legkisebb. Tudományos jelentőségét tekintve azonban kiemelkedő helyet foglal el a hasonló intézmények sorában.

A zsebkendőnyi alapterületű és még kisebb anyagi erővel rendelkező múzeum ugyanis a székely írás és a magyar népi hieroglifák kapcsolatát kutatja és mutatja be. Ezen keresztül az írás kialakulásának elvét és történetét is megismerheti a Sindümúzeum látogatója.

Kevesek tárták fel a rúnák élettani, pszichés és mentális tartalmait, a mantrák magas rezgésű, tiszta, harmonikus hangzások létrehozásának, szervekhez közvetítésének módszereit, a szervek hangfrekvenciákkal és rúnapózzal való harmonizálását, a rovásjelek megtestesítésén keresztüli fénytesti aktiválás és DNS-áthangolás elsajátításával a gyógyító képességek felébresztését, a légzésuralás, a tudatos légzés összetevőinek gyógyító hatását, az életerő rúnapózok és légzésszabályozás általi irányítását, a rúnalégzést, a makrokozmikus és mikrokozmikus életenergiák kiegyensúlyozásának menetét.

A magyar írás, vagy közismert nevén a székely rovásírás ismerete és alkalmazása ma a reneszánszát éli. Egyre többen tudnak róla és szaporodik azok száma is, akik írni-olvasni is tudják a rovásbetűket. A legöregebb írástudó nemzedéket még a két világháború között a cserkészek képezték ki. Közülük került ki az az öreg hallgatóm is, aki az egyik előadásomon rovásbetűkkel jegyzetelte az elhangzottakat. A fiatalabbakat a magyar értelmiség tanítja, az államilag támogatott iskolákon kívül.

"Bronzkori magyar írásbeliség" c. Varga géza - Varga Csaba kötet megjelenése (1993) után az akadémikus "tudomány" képviselői sorra felhagytak az arameus-ótürk eredetteóriával, de új elméletet nem dolgoztak ki.

A Magyarok Világszövetsége, mint a nemzeti szintű intézmények körében az egyetlen következetes támogatója felbecsülhetetlen kultúrkincsünk,  a székely-magyar rovásírás ügyének, a közelmúltban kénytelen volt az általa észlelt folyamatok miatt fölszólalni.

A 2008-ban biztatóan, közmegegyezés alapján elindult szabványosítási folyamat nem csak megtorpant, hanem egyenesen veszélyes pászmára csúszott. Erre utalt minapi közleményünkben Gyetvay György Gergely történész, informatikus, akit a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kinevezett, hogy a rovásírás nemzetközi szabványának kialakítása során képviselje az MVSZ álláspontját  a Magyar Szabványügyi Testületben.

"1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant. A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a lelet 6-6500 éves." - olvashatjuk Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták" cimű könyvében.