A Magyarok VIII. Világkongresszusa elfogadta a magyar nemzet új meghatározását. A magyar nemzet jövőjét megalapozni hivatott dokumentumot a Záró-konferencia tartózkodás nélkül, egyetlen ellenszavazattal fogadta el. Ezzel egyéves munka zárult le, amelynek a Magyarok VIII. Világkongresszusa Jövő a Szent Korona jegyében című, háromnapos nemzetstratégiai konferenciája a záró-mozzanata volt. E konferencia 35 idevágó dolgozatát építően gazdagította a világkongresszus további 9 szakmai konferenciája keretében elhangzott, közel 90 előadás.

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

Az Írástörténeti Kutató Intézetet a Nap Fiai alapítvány alapította. A Fővárosi Bíróság 1992. október 7-én kelt 6.Pk.69.586/1. sz. végzésével a 3447 sorszám alatt vette nyilvántartásba. Képviselője Dénes Pál tanár, aki az intézeti feladatokat a kurátorok, a támogatással csatlakozók és a baráti kör segítségével látja el. Az Intézet nyílt alapítvány, amelyhez mindenki csatlakozhat. Csatlakozni lehet formális vagyonrendeléssel (adománnyal), vagy informálisan (a baráti kör tagjaként végzett munkával) is.

Az őrségi múzeumok között - kilóban, forintban és négyzetméterben kifejezve - a veleméri Sindümúzeum a legkisebb. Tudományos jelentőségét tekintve azonban kiemelkedő helyet foglal el a hasonló intézmények sorában.

A zsebkendőnyi alapterületű és még kisebb anyagi erővel rendelkező múzeum ugyanis a székely írás és a magyar népi hieroglifák kapcsolatát kutatja és mutatja be. Ezen keresztül az írás kialakulásának elvét és történetét is megismerheti a Sindümúzeum látogatója.

Kevesek tárták fel a rúnák élettani, pszichés és mentális tartalmait, a mantrák magas rezgésű, tiszta, harmonikus hangzások létrehozásának, szervekhez közvetítésének módszereit, a szervek hangfrekvenciákkal és rúnapózzal való harmonizálását, a rovásjelek megtestesítésén keresztüli fénytesti aktiválás és DNS-áthangolás elsajátításával a gyógyító képességek felébresztését, a légzésuralás, a tudatos légzés összetevőinek gyógyító hatását, az életerő rúnapózok és légzésszabályozás általi irányítását, a rúnalégzést, a makrokozmikus és mikrokozmikus életenergiák kiegyensúlyozásának menetét.

A magyar írás, vagy közismert nevén a székely rovásírás ismerete és alkalmazása ma a reneszánszát éli. Egyre többen tudnak róla és szaporodik azok száma is, akik írni-olvasni is tudják a rovásbetűket. A legöregebb írástudó nemzedéket még a két világháború között a cserkészek képezték ki. Közülük került ki az az öreg hallgatóm is, aki az egyik előadásomon rovásbetűkkel jegyzetelte az elhangzottakat. A fiatalabbakat a magyar értelmiség tanítja, az államilag támogatott iskolákon kívül.

"Bronzkori magyar írásbeliség" c. Varga géza - Varga Csaba kötet megjelenése (1993) után az akadémikus "tudomány" képviselői sorra felhagytak az arameus-ótürk eredetteóriával, de új elméletet nem dolgoztak ki.

A Magyarok Világszövetsége, mint a nemzeti szintű intézmények körében az egyetlen következetes támogatója felbecsülhetetlen kultúrkincsünk,  a székely-magyar rovásírás ügyének, a közelmúltban kénytelen volt az általa észlelt folyamatok miatt fölszólalni.

A 2008-ban biztatóan, közmegegyezés alapján elindult szabványosítási folyamat nem csak megtorpant, hanem egyenesen veszélyes pászmára csúszott. Erre utalt minapi közleményünkben Gyetvay György Gergely történész, informatikus, akit a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kinevezett, hogy a rovásírás nemzetközi szabványának kialakítása során képviselje az MVSZ álláspontját  a Magyar Szabványügyi Testületben.