A népmesék hajdan a felnőttekhez szóltak. Tették ezt összetett mondanivalóik, üzeneteik olyan megfogalmazásában, a képes beszéd nyelvén, mely e szövegeket értők táborát ma is elkápráztatja eme összehangolt kétnyelvűség művi tökélye láttán.

A bigott kereszténység sok évszázados egyeduralma, később a polgári társadalmak álszent, fintorgásoktól vemhes, üres vagy félig üres világa nádpálcás módszerekkel kicsiben és nagyban sikerrel verték ki a magyarság köztudatából e szimbólumok hajdan általánosan ismert értelmét.

- Talán platán vagy netalán palánta vagy netalántán platánpalánta?
- Sárga selyem csengő cseng a csepregi csikós csinos csikaja nyakán!
- Fekete bikapata kopog a pepita patika köveken.
- Te tetted-e e tettetett tettet? Te tettetett tettek tettese, te!
- Mit lopsz küklopsz? Gipsz klipszet lopsz, küklopsz?
- Lila linóleummal lelinóleumozott Lenin-mauzóleum.
- A szecsuáni síncsiszoló sínt csiszol Szecsuánban.
- Száz sasszem meg száz sasszem az sok száz sasszem.
- Töpörödött göröngyön öt török ördög öt görög ördögöt dögönyöz örökös örömök között.

ŰR, üres. Ügyes-csillagos, Üdő-idő. Üdv.

Nagyon szerencsés lap, bár ez első tekintetre nem úgy hat.

Az űr ürességet, hiányt jelent, de mindenféle növekedéshez előbb üresíteni kell, valamit feláldozni, helyet csinálni a lényegesnek.

Meditációban is ki kell üresíteni az elmét a napi problémáktól, csak így tud a tudatalattiból hasznos információ, gyógyító energia, életerő stb. a helyébe törni. A meditációban hozzáférhetünk a kollektív tudattalanhoz is.

ÁLDÁS, áldott állapot. Álomlátás. Áradás. Átalakulás.

A jel szimbolizálhatja az áldott állapotban lévő nő alakját.

Az áldás szó eredete szerint átok-oldást jelentett. Valami fogta, visszatartotta, hátráltatta. Ennek vége. A probléma megoldódik, áldás kíséri, de csak akkor, ha ezzel másnak nem okoz hátrányt. A más nemcsak ember lehet, bármi a körülötte lévő természetben.

Az áldó szó pedig az adó > ádó, jót ádó, azaz áldó szókat rejti.

A Magyar Nyelvtudományi Társaságot 1904-ben alapították magyar nyelvtudósok és a rokon társadalomtudományok számos jeles képviselője. Akkor, amikor a tudomány és a társadalom igényei ezt követelték, s amikor az anyanyelvvel való értelmiségi törődés és az érte való társadalmi áldozatkészség széles körökben magas fokú volt. A Társaság önálló társadalmi egyesületként alakult, tagjai között azonban megalakulása óta ott tudta és tudja a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudós tagjait, s vezetői is a tudományág legkiválóbb képviselői közül kerültek ki.

LÓ, táltos. Lú-isten. Fehérlófia. Lélek, lúd.

A ló a gyorsaságot, a legyőzhetetlenséget adta őseinknek. A ló egyben társ, segítő. Együtt kell mozogni vele, és nyeregben érezheti magát.

Mind a nyugati, mind a keleti ősi népeknél szokásban volt, hogy a szentelt berkekben áldozati lovakat tenyésztettek, melyek arra is szolgáltak, hogy az istenek kocsiját húzzák. Erre a célra fehér színű lovakat tartottak. A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége országos egyesületként tevékenykedik. Két nagyobb szervezeti egységnek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak és a Társadalmi Egyesülesek Szövetségének tagja.

A Szövetség célja:

Anyanyelvünknek, szeretett és féltett nemzeti kincsünknek ápolása és védelme a nyelv használói, a társadalom érdekében. Beszéd- és magatartás-kultúránk - sok értékes hagyomány és nemes törekvés ellenére - megromlott, a társas kapcsolatok és emberi érintkezési formák eltorzultak.

A KASSAI KÓDEX RÖVID TÖRTÉNETE

A magyar Domonkos-rendiek kultúrtörténetével foglalkozva, az osztrák határszéli kolostorok levéltáraiban, Petau és Krems, majd Kitzbühel szerzetházaiban találkoztam első ízben a titokzatos "Syngrapha Dominicana" középkori kézirat nevével. 1941-ben Kassán, Beregszászott, valamint Sárospatakon a levéltárakban búvárkodva, ismét nyomára akadtam a névnek, most már teljes biztonsággal, hogy egy magyar eredetű kódexről ad hírt a görögös név.

Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.

Péceli Fáy András Kohányban született (Zemplén vármegyében), 1786-ban és Pesten hunyt el 1864-ben. Író, politikus és nemzetgazda volt, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja.

meglehetősen eltér a ma használt szófordulatoktól, de azért kis odafigyeléssel megérthető.

Ebben a műben Széchenyi a város lakóinak szórakozását, polgáribb életformáját igyekezett formálni és egy olyan helyet biztosítani, ahol a művészek, állami funkcionáriusok és tehetős polgárok, urak formálódó körei, csoportulásai rendszeresen találkozhattak, összejöhettek.

Idézzük meg Széchenyi Üdvlelde c. műve első bekezdéseit. Próbáld megérteni a mondandóját.